Az Orlai 200 című sorozattal emlékeznek a legendás festőre Mezőberényben

Mint azt Siklósi István polgármestertől és Körösi Mihály alpolgármestertől megtudtuk, az önkormányzat az évforduló alkalmából programsorozatot állított össze, hogy a település lakói még inkább megismerjék a művész életét és munkásságát. A város több pontján már újabb táblákat, plakátokat helyeztek ki, amelyek egyik oldalán Orlai 200, míg a másik oldalon a város 21 nevezetességének térképe található, látható. A SPAR ablakában Orlai-évforduló és a város 21 nevezetes pontjának felkeresésének módja QR-kód segítségével nyújt információt. Emellett számos rendezvény is kapcsolódik majd a jubileumhoz. Körösi Mihály elmondta, Orlai Petrics Soma 1822. október 22-én született. Édesapja, Petrics Sámuel módos csizmadia, az árvák patrónusa volt. Édesanyja, Salkovics Karolin révén Petőfi Sándor másod-unokatestvére volt. Orlai a berényi „gimnáziumi” évek nyári szünetét Ostffiasszonyfán töltötte, ahol megismerkedett Petőfivel. Orlai Sopronban, majd Pápán folytatta tanulmányait. Utóbbi helyen gyakran együtt tanult a három barát, a festőnek készülő Jókay Móric, a színészi babérokra vágyó Petrovics Sándor, míg Petrics Soma híres íróként képzelte el jövőjét. Verseikkel, elbeszéléseikkel mindhárman szép sikerekkel vettek részt a magyar nyelvet népszerűsítő képző társaság munkájában. 

Tanulmányai befejeztével 1844-ben jogi pályán helyezkedett el Békés vármegyében, de festegetett is. Petőfitől tudjuk, hogy mint egy festő, hosszúra növesztett lobogó szőke hajjal járta a vidéket. Később Pesten festőiskolába járt, életre szóló barátságot kötött Than Mórral, megismerkedett Barabás Miklóssal. 1846–48 között Bécsben az akadémián tanult, majd Wladmüller iskolájában. 1847–48 telén fogott hozzá első jelentős, nagy méretű, történelmi témát feldolgozó művéhez, az István király és az orgyilkos címűhöz, mellyel megteremtette a történelmi festészet műfaját Magyarországon. A szabadságharc alatt Guyon seregében harcolt, meg is sebesült, majd hazatért Mezőberénybe. 1849 júliusában készült a Petőfi Mezőberényben című műve. 1850-ben Kubinyi Ágoston a Nemzeti Múzeum számára megvásárolta a Szent István festményét, s még ebben az évben Münchenbe indult Wilhelm von Kaulbachhoz, az akadémia igazgatójához festészetet tanulni. Németországban ismerkedett meg Eötvös Józseffel, a korábbi és későbbi kultuszminiszterrel, akiben támogatóra talált. Münchenben alkotta monumentális történelmi festményét A Mohácsnál elesett II. Lajos testének feltalálása című alkotását. 

A képet a Műegylet tárlatán mutatták be. Debrecenben utóbbi festménye mellett azon portrékat is kiállították, melyek témaadói a cívis város polgárai, a szabadságharc résztvevői voltak. Ez volt az első egyéni gyűjteményes tárlat Magyarországon. Festett Békés megyében is, nemcsak portrékat, de vallási témájúakat is, Mezőberényben, Békésen látható néhány közülük. Korábban is használt művészneve 1853-tól vált hivatalossá. 1854-ben vette feleségül Névery Annát, az esküvő után Pestre költöztek. Festői pályája felfelé ívelt, sikerességét a ’62-es londoni világkiállításra küldött festménye a Milton, leányainak az elveszett Paradicsomot diktálván, illetve az 1869-es müncheni nemzetközi kiállításon is bemutatott, jelenleg a mezőberényi városháza dísztermében megtekinthető Coriolánus-kompozíció bizonyítja.

Attila halála, Emese álma

1848-hoz való hűségét a Magyar Képzőművészeti Társulat koronázási (1867) kiállításán bemutatott Attila halála című festményével bizonyította. Az első hazai történelmi körkép, az Emese álma megalkotása is a nevéhez kapcsolódik. Családi tragédiák sora érte, három héttel felesége halála után, 1880. június 5-én, életének 58. évében halt meg. Sírja fölött Jókai Mór mondott búcsúbeszédet. Az általa kezdett úton indultak tovább olyan festőnagyságok, mint Munkácsy Mihály vagy Székely Bertalan.