2022.03.07. 06:30
Sokat tett a szlovákságért a csabai városvédő
A Čabiansky Kalendárt 1991-tól 2000-ig szerkesztette. Idén tölti be 80. életévét, családja mellett a nemzetiségekért dolgozott, most is hasznosítják tudását, tapasztalatait. A csabai újratelepítés kövét a 275. évfordulóra ő választotta ki. Sokat tesz a közösségekért, többek között a városvédő és városszépítő egyesület tagjaként. Mindezért lapunknál Somogyi Józsefné a hét embere.
Somogyi Józsefné kollégáival számos eredményt ért el
Fotó: Bencsik Ádám
– Elonának, Helenának vagy Ilonának szólítsam?
– Mindegyikre hallgatok. Az ősökre való tekintettel az e-mail címemben az Elona szerepel. A Čabiansky Kalendárban Helenaként tüntettek fel, a keresztnevem szlovák megfelelőjeként. Magyarul pedig Ilonának szólítanak.
– A kalendáriumot a Szlovák Kultúra Házában mutatták be. Úgy tudom, nagy szerepe volt abban, hogy ez a nemzetiségi, közösségi tér létrejöjjön.
– Mazán Mátyás, Békéscsaba utolsó tanácselnöke kezdeményezte az akkori városi képviselő-testülettel egyetértésben, hogy a szlovákságnak legyen egy kulturális épülete Békéscsabán, mégiscsak itt élnek közülük a legtöbben. Nemzetiségi referensként mentem vele a lehetséges helyszínekre, és három épület közül végül ezt az ingatlant választottuk, és itt építettük fel a Szlovák Kultúra Házát.
– Tudomásom szerint ahhoz is elég sok köze volt, hogy 2001-ben Békéscsabán nyíljon meg a szlovák konzulátus.
– Békéscsaba trencséni kapcsolatai nagy szerepet játszottak ebben, ugyanis az akkori trencséni polgármester Pozsonyban is azt szorgalmazta, hogy Békéscsabán legyen a konzulátus. Holott több más város is szóba jött, például Szeged.
– A városháza előtt lévő emlékkőről még nem is beszéltünk. Ennek mi a története? Információim szerint ehhez is köze van.
– Békéscsaba újratelepítésének 275. évfordulójára készültünk. Sikerült egy olyan követ elhozni annak idején Hont megyéből, mely akkor szakadt le a szikláról. Ez szimbolizálja a csabai városháza előtt, hogy a leszakadt szikladarabok is meggyökeresednek olyan táptalajon, ahol jól érzik magukat.
– A múlt megőrzése mennyire fontos az ön számára?
– Az a legfontosabb, hogy archiváljuk mindazt, amit az őseink itt hagytak számunkra. Ennek széles a köre a kulturális és tárgyi emlékektől az épületekig. Sztraka Ernő főépítész és a Szemián Sámuel jegyző munkássága példaértékű a szememben. Miként az egyházé is, mely bármilyen bajban, például az árvízkor is befogadta a lakosságot a nagytemplomba.
– Visszatérve a pedagógiai tevékenységére, mit érzett ebben a legfontosabbnak?
– Hét iskolában volt akkoriban szlováknyelv-tanítás, külön munkaközösséget alkottunk. Mese- és versmondó-, szépkiejtési versenyeken indítottunk gyermekeket, akik nagyon szép eredményeket értek el. A kirándulások is sokat jelentettek a diákoknak, hiszen meghatározó élmény volt látni és megmászni például a Magas-Tátrát. Szakmai életutam során nagyon sok olyan kollégával, baráttal dolgozhattam együtt, akikkel közösen értünk el eredményeket.
Névjegy
Somogyi Józsefné 1942-ben született Békéscsabán, családfa-kutatásai révén 1838-tól köthetők a városhoz ősei. Legelő-Gerendáson, tanyai iskolában járta ki az első nyolc osztályt, ezután Csabán, a szlovák gimnáziumban érettségizett. 1961-ben városi ösztöndíjjal felvették a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola szlovák-orosz-földrajz szakára, itt diplomázott 1965-ben. Békéscsabán, a 11-es számú általános iskolában tanított, majd nevelőtanárként dolgozott a Szlovákban. 1986-tól 19 évet töltött a városházán a nemzetiségi, majd a nemzetközi kapcsolatok referenseként. A szlovákiai testvérvárosi kapcsolatok kiépítésében elévülhetetlen érdemei vannak Trencséntől Túrócszentmártonig, Korompától Terebesig. Somogyi Józsefnének két gyermeke van, Nóra és Zsolt. Egy unoka, a gimnazista Dóri is bearanyozza életét.
