Két emléktáblát is avattak a gyulai kórházban

A gyulai eseményen Dr. med. habil. Márk László PhD, c. egyetemi docens és osztályvezető főorvos köszöntőjében elsőként a sokak által Deli László tanár úrként emlegetett osztályvezető főorvosra, illetve Eliz főnővérre emlékezett. 

Elmondta, közel 42 éves kórházi múltjának mindketten ikonikus alakjai, akiket a fiatalabbak már csak elbeszélésből ismernek, de csupa jó dolgokat hallanak róluk. 

Hozzátette, ő maga 1977-ben járt először a kardiológiai osztályon, még orvostanhallgatóként, belgyógyászati gyakorlaton. Ekkor ismerte meg Eliz főnővért, aki szigorúan, de barátságosan bánt velük. 

Felidézte, már az első napon figyelmeztette őket arra, hogy a réz küszöbre ne lépjenek, illetve megmaradt benne az is, ahogy minden nap a létszámok lejelentése körüli problémákat orvosolta, illetve "uralta" az osztályt rendszeretetével.

Deli László tanár úrról elárulta, már az osztályra kerülése előtt ismerte látásból, hiszen gyakran összefutott vele a kórház udvarán, amikor az aktatáskáját az oldalához szorítva ment hazafelé. Elárulta, szigorú arckifejezését nézve nem mert köszönni neki. 

1980-tól azonban együtt dolgoztak 16 éven keresztül, és megismerve azt tapasztalta, hogy bár valóban szigorú volt, de nagyon melegszívű is. Éppen ezért bárhol járt, mindenhol büszkén vallotta magát a gyulai kardiológia és Deli László munkatársának. 

Végül elmondta, az emléktáblák ötletének felmerülésekor bárkivel beszélt azokról, mindenki arról biztosította, hogy a tanár úr és a főnővér is kiérdemelte munkásságával ezt a megemlékezést. Elárulta, a táblákat Szőke Sándor szobrász és Csőke Péter kőfaragó készítette, az anyagi hátteret pedig a Szívdobbanás Alapítvány biztosította.

Dr. Kovács József országgyűlési képviselő kifejtette, több mint 50 éve lépte át a kórház küszöbét, amikor már találkozott Deli László tanár úrral is. Visszaemlékezett, a III-as Belgyógyászati Osztály 1975-ben nyitotta meg kapuit, Dr. Libor János vezetésével, akinél ő maga dolgozni kezdett. 

Egy 1976-os pillanatot felidézve elmondta, egy őszi délután épp a Belgyógyászati Épület előtt beszélgettek dr. Gyimesi Andrással és dr. Katona Andrással, a három belgyógyászati osztály egy-egy pályakezdőjeként, amikor Deli László tanár úr és Eliz főnővér kilépett az ajtón. 

Ekkor a főnővér úgy köszönt oda hozzájuk, hogy üdvözli a vezetőséget, amiről csak később tudták meg, hogy mit jelent tőle. Később persze mindhárman vezettek osztályt is, de 1988-ban az általános főigazgató helyettesi munkát dr. Deli Lászlótól épp ő vette át. 

Hozzátette, a táblákon szereplőkkel közös emlékek benne is mélyen élnek, és szívesen emlékszik vissza az együtt töltött munka évekre. Hangsúlyozta, véleménye szerint az utódok méltón viselik és folytatják azt a tevékenységet, amit ők elkezdtek, az ilyen táblák pedig azért fontosak, mert amikor valaki elmegy előttük, alkalmat adnak az emlékezésre.

Dr. Becsei László főigazgató főorvos elmondta, a kardiológiai osztály 55 éve indult el, ahol Deli László tanár úr 29 évig volt vezető. Hozzátette, a szakma fejlődése és fontossága a gyógyításban manapság egyértelmű, és számos lépcsőn végig ment, a tanár úr vezetése alatt időnként az aktuális kort is megelőzve.

Hangsúlyozta, dr. Deli László megyei és országos szinten is sokat tett a kardiológiáért, nem csupán megyei szakmai felügyelőként, hanem a kardiológiai társaságnak és a magyar kardiológusok vezetőségének is hosszú évekig tagja volt. Részlege pedig egyetemi oktató osztály lehetett. 

Az emléktáblákról kifejtette, azok jelentősége igen nagy. Nem csupán a személyekhez kötődve, hanem egy szakma megbecsülését is jelentik. Végül elmondta, tavaly Márk László osztályvezető főorvos megírta A gyulai belgyógyászat története című kötetét, ami a most avatott táblák mellett szintén rengeteget ér a szakmában és az utókornak. 

Elárulta, 1987-ben kezdett el a gyulai kórházban dolgozni a Sebészeti Osztályon, ahol mindig azt érezték, hogy biztonságban vannak belgyógyászati szempontból, hiszen vezetőinek háttere és együttműködése országosan is méltó hírű volt. 

Azonban nem csupán belgyógyászati orvosszakmai szempontból voltak biztonságban a sebészeten, hanem Eliz főnővért tekintve is, hiszen több évtizedes osztályvezetői munkásságával segítette az orvosi munkát és a betegek gyógyítását is. Ezért vette nagy örömmel, amikor Márk László jelezte felé, hogy mindkettőjüknek emléktáblát szeretnének avatni.