A mágneshorgász is meglepődött, mi lapult az Élővíz-csatornában talált széfben

 Itt sikerült kiemelnem a vízből 

– mutatta a Lencsési Közösségi Ház mögötti hídnál Gulyás Richárd Lajos a zsákmányt. Egy régi játékgép kasszájára bukkant, amely nagyrészt szét volt törve, mélyen, félig-meddig az iszapban feküdt. Egy népköztársaság-kori ötforintoson kívül nem volt benne semmi érték. Hozzátette, hogy nagyjából egyórás küzdelem árán hozta felszínre a dobozt, és a kiemelés közben figyelte őt két idősebb nő, valamint egy anyuka is a kislányával.

Három évvel ezelőtt ismerkedtem meg a mágneshorgászattal 

– folytatta a békéscsabai fiatal, hozzáfűzve, hogy gyerekkora óta érdekli a régészet és a kincskeresés. Rengeteg videót és leírást megnézett, hogyan érdemes űzni ezt a szenvedélyt, majd két éve vágott bele mágneshorgászatba. Meg is mutatta, hogy beszerzett egy kétoldalas 500-as – azaz oldalanként 500 kilogramm tartóerejű –, kampóval megspékelt mágnest, hozzá kötelet és egyéb kiegészítő felszerelést. Főleg az Élővíz-csatornán átívelő hidak környékén dobálózik, mivel nagy valószínűséggel ott több minden eshet a vízbe.

Általában heti egyszer veszem birtokba valamelyik hidat. Ez a hobbi egyrészt a kincsvadászatról szól 

– ecsetelte. Kiemelte, hogy mivel jellemzően fémhulladék ragad a mágnesére, ezért a vizet is tisztítja, tehát környezetvédelmi szempontból aktív és hasznos jelentőséggel bír ez a szenvedély. Hangsúlyozta ugyanakkor azt is: viszonylag kevés kapása van, ami arra utalhat, hogy az Élővíz-csatorna viszonylag tisztának mondható. Másrészt fontos, hogy közben a szabadban, friss levegőn, vízpart mellett lehet. Lényeges szempontként értékelte, hogy a járókelőket és a horgászokat igyekszik nem zavarni tevékenységével.

Az az izgalmas, hogy sosem tudhatod, mi jön ki a vízből 

– magyarázta Gulyás Richárd Lajos. Elmondta, hogy akadtak már különleges fogásai, de ezek közül is a játékgépes kassza mondható leginkább annak.

Hozzátette, hogy mivel a széf szét volt törve és lyukas volt, ezért hulladékként végül a szemetesben kötött ki – hasonlóan a többi, vízből kikerülő fémszeméthez. Az ötforintost pedig, amelynek nincs értéke, mivel közvetlen a rendszerváltás előtti időkből való, eltette emlékbe.

Hozzátette: sok horgászfelszerelést szed ki az Élővíz-csatornából a mágnes segítségével, de sikerült már kiemelnie komplett kulcscsomókat, bicikli-alkatrészeket, érméket, baltafejet és lábast is. A békéscsabai fiatal elmondta, hogy édesanyját is megfertőzte a szenvedéllyel, és az ő kampójára – szintén a Lencsési Közösségi Ház mögötti hídnál – egy alaposan becsomagolt, 1951-es osztálynaplóra akadt. Szerencsére a papír nem nagyon ázott el, így a dokumentumot eljuttatják a levéltárhoz.

Nem haszonszerzés, hanem kikapcsolódás

Gulyás Richárd Lajos elmondta, előfordulhat, hogy a víz alatt ragad a mágnes: a kampó beleakadhat valamibe vagy a kötél elszakadhat. Ha nem túl mély a víz, akkor utána lehet menni, esetleg egy másik mágnes vagy spanifer segítségével ki lehet emelni. Tavaly megesett vele, hogy egy hatalmas fémlemez közepére ragadt rá a mágnese, amelyet nem bírt kihúzni. Egy gumikalapács segítségével nagyjából fél órán keresztül ütötte a mágnest a vízben, hogy a lemez szélén kössön ki, és hogy leemelhesse.

Hozzátette, hogy a mágneshorgászatnak is vannak különleges szabályai. Ha például éles lőfegyverre vagy lőszerre, esetleg világháborús robbanószerkezetre bukkanna, akkor azt azonnal jeleznie kellene a hatóságnak: hívni kell a rendőrséget, valamint a tűzszerészeket adott esetben. Emellett, ha olyan dolgot találna, amelyről beazonosítható, hogy ki az eredeti tulajdonosa, akkor azt köteles visszaadni. Hiszen, mint hangsúlyozta, ez a hobbi egyáltalán nem a haszonszerzésről, hanem a kikapcsolódásról, a kincsvadászatról és a környezetvédelemről szól elsősorban.