Interjúkötet született a múzeumalapító Kaáli Nagy Géza professzorról

– Mikor született a gondolat, hogy meginterjúvolja a professzort? 
– Tavaly nyáron a családommal felkerestük Dörgicsén az országos hírű Kaáli autó-motor múzeumot. A tulajdonos éppen ott volt, színes történeteivel lenyűgözött bennünket. Akkor kezdett motoszkálni bennem a gondolat, hogy a professzor életútjában még sokkal több említésre méltó elem lehet, amit talán érdemes lenne másokkal is megosztani. 

– Hogyan látott munkához? Ott helyben egymás tenyerébe csaptak? 
– Tapasztalatból tudom, hogy bizalom nélkül az ilyen munkára semmi esély. Ha nem tudod elérni, hogy az interjúalany biztos legyen abban, hogy nem csapod be, hogy nem húzod csőbe, hogy nem fordítod ki a szavait, akkor esélyed sincs. Ezért megkértem Blahó Jánost, a Táncsics gimnázium igazgatóját a közvetítésre. Ő ismer mindkettőnket. Még így is hetekig hezitált Kaáli Nagy Géza, hogy belevágjunk-e. Aztán elkészítettem néhány oldalt, s éreztem, egyre inkább a bizalmába fogad. Ma pedig már büszkén mondhatom, kölcsönös udvariaskodás nélkül tudunk egymással beszélni. 

– A kötet borítóján sejtelmes fényben álló autókat látunk, a cím pedig sokat mond: A lombikbébiktől az autó-motor múzeumig. Miről szól valójában a könyv? 
– Az album – méretét tekintve nyugodtan nevezhetjük annak – két jól elkülönülő fejezetből áll. Az első a professzor pályafutásáról szól a gyermekkori élményektől napjainkig. Benne sok érdekes Békés megyei, ezen belül orosházi történettel. Megismerhetjük Amerikába távozásának izgalmas történetét, és képet kapunk a tengerentúlon elért szakmai sikereiről, találmányairól, végül a hazai Kaáli Intézet megalakításáról. A második részben a professzor új szenvedélyéről, az autó-motor múzeum létrehozásának rögös útjáról beszél, s beavat bennünket egy-egy autó megszerzésének érdekes történetébe, valamint a gyűjtemény gondázásának nem mindennapi feladataiba. Az album végén – ráadásként – képösszeállítás ad ízelítőt a múzeumról. 

– Dr. Kaáli Nagy Gézát korábban a lombikbébiprogram kapcsán ismerték, ma már egyre többen az autó-motor múzeuma miatt. Hogy viszonyul ehhez a sajátos helyzethez? 
– Természetesen rákérdeztem, s a következőket mondta: „Csak itt, Magyarországon harmincezer gyermek köszönheti életét a Kaáli Intézetnek. Amit korábban elképzelni se tudtam, sokkal több autó- és motorrajongó, fanatikus van ebben az országban, mint ahány meddő pár. A népszerűségem így nemhogy megkopott, de korábban soha nem látott szintre emelkedett.” 

– Nem ez az első interjúkötete. A mostanit hol helyezné el a többiek sorában? 
– Interjúalanyaim köre meglehetősen sokrétű volt: Amerigo Tot és Varga Imre szobrászművészek, Mosonyi Emil világhírű vízügyi szakember, Keleti Éva fotóművész, Simonyi Imre költő. A Kaáli professzorral készített a hatodik kötet, mind között a legreprezentatívabb. Öröm kézbe venni, megsimogatni és lapozni. A tartalomról pedig ítélkezzen az olvasó! Én csak reménykedni tudok.

Kaáli Nagy Géza közvetlen ember

Hónapokig dolgoztak a kéziraton. A szerző így vall arról, hogy milyen embernek ismerte meg a professzort: – Céltudatos, igényes, s bár figyelemre méltó pályát futott be és számos rangos kitüntetés birtokosa, maradt, aki volt. Az orosházi fiú – ha szabad így mondanom –, aki mindenkivel közvetlen. Az élet nagy ajándékának tartom, hogy megismerhettem. Nagy élmény volt vele dolgozni.