Századik születésnapján köszöntötték Ernő bácsit

Boér Ernő 1922. július 5-én született Magyarbánhegyesen. Kedden, 100. születésnapján szerettei, a polgármester és az Ezüst Fenyő Idősek Otthonának dolgozói és a lakók köszöntötték. 

Erdélyből menekültek Magyarországra a szülei. Öten voltak testvérek, a két lánytestvér is szép kort megélt. Ernő bácsi papnak készült, ám a háború közbeszólt. A hadifogságból, miután hazatért, Hódmezővásárhelyen a vasútnál helyezkedett el. 1956-ban azonban az őszinteségének hangot adott, letartóztatták. Később nehezen kapott munkát, könyvelőnek tanult, barátja invitálására Kaszaperen helyezkedett el a termelőszövetkezetben. Munkáját megbecsülték, más szövetkezetek is kérték a segítségét, a szarvasi főiskolán is tanított. Nyugdíjasként is aktív maradt. Felesége halála után egészsége meggyengült, tavaly beköltözött az idősotthonba.

Hallva életének összegzését, annyit tett hozzá: „Mindez engem megerősített.”

– Jó volt a tűrőképességem a 100 év alatt – ezt már arra a kérdésre válaszolta, amit Dávid Zoltán polgármester a két díszes emléklap átadása után a hosszú élet titkáról akart megtudni. Ernő bácsi meghatódva hallgatta az otthon lakóinak a verselését, egykori kollégájának a megemlékezését. Majd jó humorral fűszerezte a tiszteletére rendezett ünnepséget: „Pihenni jöttem ide. S lám, az emlékek itt vannak.”

– Nagyon értékelem mindenkinek a munkáját. Ha botlik a szám – ahogy az megtörtént 1956-ban és a Csillag Börtönbe juttatott – ezt bocsássák meg nekem. Ennek a jó szolgálatot végző otthonnak csak hálával tartozom. A családom nyugodt, tudják, jó helyen vagyok életem hátralévő részében – tette hozzá az ünnepelt.

Ízletes torta és a pezsgős koccintás se maradhatott el. Szerető családja ünnepségre is készül. Ernő bácsinak ugyanis van három lánya és egy fia, öt unokája és hat dédunokája.