Századik születésnapján köszöntötték mezőmegyeri otthonában Kovács Mihálynét

1922. augusztus 2-án született Kovács Mihályné Zsiros Judit, és századik születésnapján a városvezetés részéről Varga Tamás és dr. Kiss Gyula aljegyző kopogtatott be hozzá az önkormányzat ajándékaival, valamint a miniszterelnök által aláírt emléklappal. Az ünnepelt fia, Járosi Pál elárulta, a család vasárnap ült össze az egyik békéscsabai étteremben, az alkalomra csaknem húszan gyűltek össze.

Kovács Mihályné úgy nyilatkozott: az elmúlt évszázadból legszívesebben a lánykorára emlékszik vissza, illetve első házasságának kezdetére.

Első férje, Járosi Pál hivatásos katonaként, törzsőrmesteri rendfokozatban szolgált a második világháborúban – sok tábori levelet kapott tőle –, és hősi halottként hunyt el Orosházán, majd Békéscsabán helyezték örök nyugalomra. Fia, Járosi Pál elmondta: édesapja – aki nem élhette meg születését – Orosházán szolgált, a szovjetek lőtték meg 1944. október 7-én, és olyan súlyos sérülést szenvedett, hogy másnap életét vesztette. Kovács Mihályné hozzátette: második férje volt Kovács Mihály, akivel ötven évet töltöttek együtt és akivel a kötöttárugyárban ismerkedett meg, ahol varrónőként dolgozott. Kiemelte, hogy második férje is rendkívüli módon tisztelte első férjét.

Az ünnepelt megosztotta, emlékszik, hogy 1944. szeptember 21-én bombázták Békéscsabát, ők is elmenekültek egy tanyára a körgáton keresztül.

Édesapját is behívták, árkokat ásattak vele, és bár rendkívül erős és magas ember volt, 48 kilogrammosra lefogyva tért haza 1945 elején. Sokat beszélt édesapjáról, aki villanytelepen dolgozott, majd kútásóként ténykedett – szinte az összes mezőmegyeri kutat ő ásta –, és például a város első polgármestere, Berthóty István is felkérte egy munkára. Kiemelte: édesapja – aki 85 éves koráig dolgozott és 90 évet élt meg – négy évet töltött az első világháborúban. A családfő bajtársától tudta meg, hogy az ő édesapja mentette meg az életét, mivel erről otthon soha nem esett szó. Kovács Mihályné elmondta: a Hajnal utcába született, majd lakott a Lorántffy utcában, aztán ismét a Hajnal utcában, később a Berényi úton. Most fiánál és menyénél lakik Mezőmegyeren.

Járosi Pál elmondta, hogy édesanyja szeret beszélgetni, és sok időt tölt a teraszon. Bár a látásával és a mozgásával akadnak problémák, az egészsége rendben van, és szellemileg is teljesen friss, pontosan emlékszik vissza az eseményekre, a dátumokra. Erről lapunk munkatársai is meggyőződhettek, és Varga Tamás alpolgármester ugyancsak kiemelte, hogy szívesen elvinné Jutka nénit általános iskolákba, hogy tartson rendhagyó történelemórákat a fiatalok számára. Kovács Mihályné is hangsúlyozta, hogy semmit sem felejtett el az elmúlt évtizedekből, és hogy csak a vérnyomása miatt kell gyógyszert szednie – 70 éves koráig nem látogatta a doktorokat –, és csupán a melegfrontokra érzékeny, a hidegeket nem érzi meg. Korábban rendszeresen járt a városvédő és városszépítő egyesület összejövetelire, az ott töltött 20 évéről oklevele is van.

Szerényen, megelégedetten kell élni

Kovács Mihályné elárulta, egy fia, két unokája és egy dédunokája van. Hangsúlyozta, ők jelentik az ő életének a folytatását. Fiánál és menyénél lakik Mezőmegyeren, de unokái és a dédunokája is rendszeresen látogatják, mindannyian Békéscsabán élnek. Amikor kedden a város vezetői köszöntötték, ott volt dédunokája, a 4,5 éves Luca is, aki el sem mozdult az ünnepelt mellől.

Kovács Mihályné hírportálunk kérdésére, hogy mi a hosszú élet titka, kifejtette: szerényen, megelégedetten kell élni, és sajnálkozott amiatt, hogy manapság sokan mindent és azonnal szeretnének elérni, megkapni. Hozzátette, szerencsés amiatt, hogy a betegségek elkerülték. Úgy véli, teljes volt az elmúlt száz éve, volt benne minden, örömteli és szomorú pillanatok egyaránt.