Elköszönt a mezőkovácsházi mozgáskorlátozottak vezetője

– Ez a közösség 1994-ben alakult, mindössze 27 taggal. Csicsely János halála után lettem vezető és egyre többen jelentkeztek közénk, a legnagyobb létszám, amire nagyon büszke voltam: 1350 tag. Az új vezetés stílusa a családias, baráti hangvétel volt, személyes ismeretség által is sokan jöttek közénk. Igyekeztünk felkészülten minden felvetésre, hozzánk intézett kérdésre választ adni. 

– Megértők és nyitottak voltunk, ezért mondtam köszönetet lemondásomkor két munkatársamnak, Koósz József helyettesemnek, aki 11 évig, valamint Gyapjas Lászlóné pénztárosnak, aki 12 évig dolgozott velem szívvel s lélekkel a sorstárainkért önkéntesként. Lakásátalakítás, fogyatékossági támogatás és gépkocsibeszerzési támogatás ha kellett, mi mindenben segítettük a tagjainkat – mesélte a mozgalmas évtizedek történéseit.

– Évente kétszer volt nagy rendezvényünk, több száz résztvevővel. És kiváló közösségépítésnek bizonyultak a kirándulásaink is. Sok cégnek és az önkormányzatnak a támogatását élvezte a város legnagyobb létszámú civil szervezete. A vonzerőnk abban volt, hogy az embereknek a közösséghez tartozását erősítettük egészségmegőrző alkalmainkon és szabadidős tevékenységeink során is. Sok munka, türelem kellett ehhez - tette hozzá a leköszönő elnök, aki rehabilitációs referensként az Álláskulcs projekt keretében a megváltozott munkaképességű embereknek a munka világába való visszailleszkedését mentorként segítette.

A pandémia törést okozott közösségük tagjai sorában. A zárás-nyitás, a Covid-fertőzéstől való félelem elbizonytalanította a tagokat, ahogy vezetőjüket is. Szekeres Lajosné fájó szívvel, de elköszönt 23 év után.