Folyamatosan érkeznek a bringás vándorok az ország vidéki kerékpáros fővárosába, Békéscsabára – galériával

Az ország minden szegletéből folyamatosan érkeztek és érkeznek Csabára, a vidék kerékpáros fővárosába a bringás vándortáborok résztvevői. Az augusztus 31-ig tartó teljes nyári időszakban összesen közel félezer résztvevő, általános és középiskolás gyermek és fiatal, valamint az őket kísérő tanárok tapasztalhatják meg, valójában milyen, milyen szép ez a táj.

A Békési kastélyok a 13. túraútvonal, a program a Magyar Kerékpáros Turisztikai Szövetség (MAKETUSZ) és a Békéscsabai Turisztikai Egyesület együttműködésének köszönhetően az Aktív Magyarország államtitkárság támogatásával valósul meg. A megvalósítást hosszas, alapos előkészületek előzték meg, az illetékes szervezetek munkatársai sokat dolgoztak és dolgoznak most is azon, hogy még a kezdő bringások is az élménypakk legjavát kaphassák.

Elszánt túravezetőkkel jó hangulatban

Az első turnust megelőző túravezetői bejárás egyik legmeghatározóbb tapasztalata az volt, hogy a bringás vándorok a 300 kilométeres távot kizárólag a felkészült, elhivatott és mindenre elszánt túravezetők segítségével tudják majd jól, jó hangulatban teljesíteni. A túrakísérők mind gyakorlott bringások, akik kiemelt célnak tekintik, hogy minél többet tekeregjenek és tegyék mindezt példaadó hozzáállással. A terep – sík volta ellenére – rendkívül változatos, majdhogynem bármi előfordulhat.

És elő is fordul, ezért fejlett problémamegoldó készséggel kell rendelkeznie annak, aki a gyerekeket, fiatalokat és az őket kísérő tanárokat szeretné kalauzolni. A Békési kastélyok útvonalat már korábban letesztelték.  A kapitányok kapitánya, vagyis a túrakísérők vezetője Kocziha Attila, akinek a neve ismerősen csenghet mindenkinek, aki csak egy kicsit ismerős a túravezetői berkekben. Attila a 4. turnust kísérte, az utolsó bringás napon számolt be tapasztalatairól.

– Ez a túra számomra is nagyon jó tapasztalat, rengeteg új dolgot tanultam. Az alapvető cél az, hogy a gyerekek minél több mindent tanuljanak meg, minél több mindent ismerjenek meg a térség jellemzőiből, a vidéki életből – foglalta össze. Mint a tapasztalt túrakísérő fogalmazott, a Frankó tanyán, a beszélgetés helyszínén is az a cél, hogy megismerjék a múlt azon jellemző eszközeit, az életmódbeli sajátosságokat, amelyeket őseink használtak és alkalmaztak. 

Az élményeknek legyen meg az ára

– A csapatom Budaörsről érkezett, s az a szándék, hogy ezeket a dolgokat első kézből tanulják meg, méghozzá olyan állapotban, olyan környezetben ismerkedjenek meg velük, ahogyan és ahol használták is ezeket az eszközöket a mindennapi élet során.  Az egész úton egyrészt ezeknek a bemutatása volt a kiemelt cél, másfelől pedig a természeti értékek bemutatása. Meghatározóak például a felszíni vizeink: a Fekete-, a Fehér-, a Sebes-Körös, valamint a Kettős-Körös és a Berettyó, ezeket mind érintettük, valamelyiket többször is. Bele is mehettek, fürödhetek, így a bőrükön keresztül, testközelből érezhették az élővizek milyenségét. Lényegi elem a pusztai élővilág megismerése, ami mindenkinek kivétel nélkül igazán különleges élményt jelent. Nem az volt az elsődleges, hogy könnyedén vegyék a túrát, hanem leginkább az, hogy ezeknek az élményeknek legyen meg az ára és ez az ár srófolja fel ezeket a nálunk megszerezhető tapasztalatokat. Hiszen ha valamit könnyen kapnak meg a gyerekek, a fiatalok, akkor annak az értéke is alacsony lesz. Ez nem egy olcsó út volt, hanem ezért igazán keményen meg kellett dolgozniuk és így felértékelődött – emelte ki Kocziha Attila.

– Egy-két napnak el kell telnie, míg leülepedett az első benyomások okozta élmény és úgy láttam, hogy ezáltal felértékelődött a saját teljesítményük is, hiszen sokan olyan teljesítményt nyújtottak, amit eddig még nem. És azt gondolom, hogy ez az önismeret szempontjából is fontos. Összetett ez az út, rengeteg mindent megismernek, de ezáltal magukat is jobban megismerhetik, és ez a kettősség nagyon szép.  Nem csupán a tájat, a természeti és az épített értékeket ismerik meg jobban, hanem a teljesítményüknek köszönhetően önmagukat is – húzta alá.

Először bringás vándortáborozott, de nem utoljára

Az egyik vándor, Kis Csaba Dénes a budaörsi Kesjár Csaba Általános Iskola 13 éves diákja először vett részt bringás vándortáborban, de mint fogalmazott nem utoljára. Elmondta, a túra összességében nagyon szép, a kastélyok, amelyeket az útvonal teljesítése során megnéztek, egyenesen gyönyörűek voltak. A környezet is csodás, sokkal több árnyékos szakasz volt, mint, amire előzetesen számított, de azért voltak olyan területek is, ahol meg kellett izzadniuk a teljesítés közben.

– A dimbes-dombos tájnak is megvan a maga szépsége, de a lapos vidék is lehet gyönyörű és megvan az előnye, hiszen ilyen viszonyok között sokkal könnyebb körbejárni a látnivalókat – mondta. Kis Csaba Dénes arra is kitért, hogy azt még nem tudja megmondani, hogy az általános iskola után hol, illetve konkrétan mit fog tanulni, de azt 100 százalékos biztonsággal ki tudja fejezni, hogy a jövőben mindenképpen részt vesz majd ilyen és ehhez hasonló bringás túrákon.

A budaörsi csoportot kísérő egyik tanítónő leszögezte, eddig nem volt ismerős ezen a vidéken, nem járt még nálunk, de egészen lenyűgözőnek találta az itt látható, megélhető szépségeket. Antal Anikó könyvtáros végzettséggel is rendelkezik. Részletezte, a gyerekek, fiatalok túlnyomó részben felső tagozatos tanulók, akik között van hatodikos és nyolcadikos, a diákok zöme hetedik osztályos, továbbá van négy gimnazista is a csapatban, akik az iskola volt tanulóiként visszajárnak hozzájuk túrázni. 

Vágyott rá, hogy megismerje hazánk ezen szegletét

– Nagyon örülök, hogy éppen most kérdezi a véleményem, mert egészen egyszerűen fantasztikus ez a tanya, teljesen a hatása alá kerültem – húzta alá, kiemelve: tudna itt, illetve ilyen körülmények között élni, amivel egy régi vágya teljesülne be. Sokat jöttünk-mentünk Magyarországon, de itt, ezen a vidéken még nem jártunk, ezért is választottuk a Békési kastélyok túrát, vágytam ide, hogy megismerhessem az ország ezen szegletét. Fantasztikus ez a tanya, az érték, ami itt megtalálható, és amilyen stílusosan be van rendezve, az egészen magával ragadó – fejezte ki. – Gyulán már volt szerencsém körülnézni, de a többi települést nem ismertem eddig. Békéscsaba is egy hatalmas meglepetés volt számomra, jobbat kaptam, mint amire számítottam, nagyon pozitívak a benyomásaim. – Jó látni, hogy ez a térség is fejlődik és a városokat is gondozzák, Békéscsaba virágos és kulturált, nagyon tetszik – jelezte. 

Antal Anikó kitért arra is, hogy számára mindössze egy nehezebb szakasz volt, a harmadik napon, Sarkad felé haladva nem volt annyira  jó a bringaút állapota, mint az előtt lévő útvonalé. A tanítónő rutinos vándornak számít, ez volt a negyedik tábor, ahol táborvezetőként teljesített szolgálatot. Mint ismertette, korábban végigbringázta a Dráva mentét, a Fertő-tavi utat is megtette és a legelső ilyen túrája a Felső-Tisza vidékén volt. Nyilvánvalóan nehéz rangsort állítani, de ez utóbbit lehet leginkább rokonítani a békésivel. Mindegyik szép, mindegyik más, mindegyiket megérte végigcsinálni. Az a mondás minden kétséget kizáróan igazolást nyert, hogy a szél az Alföld hegye. Nem kell domb vagy hegy ahhoz, hogy egy-egy szakasz különös erőfeszítést igényeljen. Ami még meghatározó élmény volt a tanítónő számára, hogy a gyerekek körében nem volt jellemző az úgynevezett kütyüzés.

Csak ritkán lehetett a kézben telefont látni, a táj őket is lenyűgözte. Kiemelte, a legnagyobb buli az volt, hogy egy helyen szalmabálákat lehetett gurítani. – A kolléganővel, Dudarné Jordán Máriával közösen szervezett programjaink elbújhatnak emellett a program mellett, mindenki nagyon élvezte, alig-alig akartak továbbindulni – tette hozzá végül.