A paradicsomtermesztést is megszerettette a gyermekekkel a csabai gazdasszony

– Az utcán egy kiszáradt meggyfára is felfuttatott napraforgószáron paradicsomot. Vannak további ötletei is?
–  Most nem, de jövőre lesznek. A kertészkedés, a veteményezés tanyasi gyerekként régi szenvedélyem. Megtanultam azt is, hogy az a legjobb, amit az ember maga termel meg. Paprika, paradicsom, hagyma, zöldség, krumpli mindig legyen a kertben, legyen hova nyúlni. A józan paraszti ész logikája szerint így bármikor lehet gyorsan főzni egy savanyú krumplilevest tojással, kolbásszal, másodiknak pedig palacsintát sütni házi tejjel, házi baracklekvárral megkenve. De sokszor ettük ezt gyerekkoromban! A családnak máig nagy kedvence.

– A jószágok tartása is fontos számára?
– Kezdetben nyúlból volt a legtöbb. A kisfiam Csabára költözésünk előtt kapott egy nyulat ajándékba, hoztuk magunkkal őt is Nagyszénásról. Mivel csak a tyúkok között volt hely, oda tettük. Jól elvoltak, és alaposan meg is hízott. Később került egy fiatal bak nyúl is a csapatba, habár a hozzáértők azt mondták, hogy ilyen kövér nyúlnak nem lesznek utódai. Hát lettek! Egyik nap sötétedés után mentem tojást szedni, és bosszankodtam, hogy már megint tyúkpiszokba markoltam a tojás helyett, de hatalmas szőrcsomóban nyolc újszülött kisnyúl lapult. Ez adta a lökést, hogy nyúltenyésztő szakcsoportban főállásban foglalkozzak a nyulak tenyésztésével. Így itthon tudtam dolgozni, és nevelni a gyerekeket. Ezt segítette és támogatta a férjem is, aki szeretett főzni, így jól kiegészítettük egymást.

–  A portáján is többféleképpen termeszti a paradicsomot. Az állandó kísérletezgetés híve? Miért éppen futó paradicsom?  
– A jószágtartással szűkült a hely, ahová ültethettem volna a zöldségeket, de fölfelé van még hely. Található nálam balkonládákban, vödrökben szabadföldön, UV-védett polikarbonát melegházban is paradicsom. A megváltozott időjárás, az új fajták megjelenése tette szükségessé az új módszerek, termesztéstechnológiák kipróbálását. Minden kertnek megvan a saját mikroklímája. Ugyanaz a fajta egy másik kertben máshogy viselkedik, lehet, hogy szebb és erősebb, de lehet, hogy gyengébb és betegebb lesz.

– A paradicsomprojekt mikor jutott eszébe?
– A Covid bezártsága alatt bőven volt időm gondolkodni. Arra jutottam, hogy ami nekem örömöt okoz, szerezzen örömöt másoknak is. Szerettem volna, hogy az idősebb kertbarátok körében felhalmozott tudás ne vesszen kárba. Szeretném, ha ez a tudás, a mai kor igényeihez alkalmazkodva, fennmaradjon az utókornak. Én a paradicsomtermesztés megismertetését és tanítását választottam. Bekopogtattam békéscsabai iskolákba, ahol volt rá igény, beindítottuk a pedagógusokkal, szakkörvezetőkkel együtt a programot.

– Igaz, hogy arra is megtanította a gyermekeket, hogy „Jó reggelt!”-tel köszönjenek a paradicsomnak?
– A növények megérzik, ha szeretettel gondozzák őket. Az egyik foglalkozáson a Tel-Avivi egyetem egyik legújabb kutatási eredményéről meséltem: vérfagyasztó sikollyal jajgatott egy paradicsom. Amikor a növényeket stressz éri, egy méterre is jól hallható ultrahangokat adnak ki. Mi ezeket nem halljuk, de a rovarok vagy a többi növény érzékeli. A paradicsomnak a víz megvonásával okoztak stresszt. Percenként 30–50 pukkanásra vagy kattanásra hasonlító hangot bocsátott ki. Amikor viszont minden rendben volt vele, csöndben maradt. Az emberiség mindig is érezte, hogy a növények is érző lények, csak eddig nem volt rá bizonyíték. Most van.

– Hordozható kertészetén is gyakorolhatták a tanulók a munkafolyamatokat. Ezt miért tartotta fontosnak?
– Az utazó nagykövetnek kinevezett paradicsomtövemnél mutattam meg a gondozással kapcsolatos teendőket. Az „előrehozott” fejlettségi állapoton látszott, a gyermekeké milyen lesz egy hónap múlva. Kezdtük márciusban a magvetéssel, vittem a kikelt növényeket. A foglalkozás után otthon a gyerek is elvetették a magokat. A kelés után a palánták nevelése során is fontos volt a napi gondoskodás, óvni, védeni kellett a paradicsomokat, hogy szépen fejlődjenek.

– A projekt eddigi részében mi volt a legnagyobb élménye?
– Amikor láttam, hogy egy kisfiú megsimogatja a tőlem kapott paradicsompalántát, a padjára fekteti, mielőtt kimegy a teremből játszani. Ugyanis előtte meséltem el, hogy a tudósok felfedezték azt a műszert, amivel mérni tudják a növények egymás közötti beszélgetését és jelzéseit a külvilág felé. Úgy érzem, hogy ezekért a pillanatképekért megéri mindezt csinálni. Megbeszéltük a gyermekekkel, hogy családtagjaik segítségével fotókat is készítenek a termés szüreteléséről, és ezeket megmutatják egymásnak. Elmondják, mennyire más az íze annak a paradicsomnak, ami a saját munkájuk gyümölcse.