Kondorosról Balczó András, a Betyár Napok és Csernus Tibor is bekerült a Békés vármegyei értéktárba

– Folyamatos az értékmentés a településen – hangsúlyozta Ribárszki Péter. –  Ezeknek a szép eredményeknek a fényében is arra biztatok és kérek mindenkit, hogy legyen kezdeményezője egy, a városunk, közösségünk életében meghatározó, fontos és nélkülözhetetlen személy, dolog, étel, épített örökség, természeti érték helyi értékké nyilvánításának.

Az értékmentő munkában kiemelkedő szerepet játszott Petrovszki-Rigler Ivett, a városi Dérczy Ferenc Könyvtár és Közösségi Ház vezetője, valamint Ribárszki Anna, a könyvtár munkatársa. Segítségükkel vettük végig az immáron vármegyei értékeket.

Róla nevezték el a sportcsarnokot

Sasváriné Paulik Ilona (1954-1999) 1992-ben Barcelonában kerekesszékes asztaliteniszezőként egyéniben bronzérmes, csapatban ezüstérmes lett. Az 1996-ban Atlantában rendezett játékokon egyéniben paralimpiai bajnoki címet szerzett. A paralimpiai sikert követően megbetegedett, és 1999-ben elhunyt. Sportolói nagyságát az is bizonyítja, hogy 2006-ban a Magyar Posta bélyeget adott ki emlékére, Budapesten évente kerekesszékes asztalitenisz emlékversenyt rendeznek tiszteletére, illetve Kondoroson a sportcsarnokot róla nevezték el.

Beválasztották a Nemzet Sportolói közé, Kondoros díszpolgára

Az immáron Békés vármegyei értékek közül a széles nyilvánosság előtt minden bizonnyal Balczó András olimpiai bajnok öttusázó a legismertebb. A javaslatot a Ribárszki Anna elnök készítette. 

Balczó András 1938-ban született. Családja 1934-ben költözött Szarvasról Kondorosra, majd Balczó másfél éves korában Nyíregyházán telepedtek le.

– Háromszoros olimpiai bajnoki címet szerzett, kétszer csapatban (1968 és 1972), egyet egyéniben, 1972-ben – ecsetelte Ribárszki Anna. – Egyéni világbajnokságot először 1963-ban nyert, majd ezt még négyszer megismételte (1965, 1966, 1967, 1969). Utolsó világbajnoki győzelmét éppen Budapesten aratta, ahol futása végén a szurkolók a pálya minden oldaláról özönlöttek be a célegyeneshez, és együtt futották végig vele az utolsó métereket.

Paluska Zoltán kiemelte, Balczó éveken át saját maga edzője volt, mivel senkinek a módszereit nem találta elég megterhelőnek ahhoz, hogy elérje célját. Miután visszavonult, kapott ajánlatokat külföldről is, de a magyar öttusa közelében szeretett volna maradni. Mivel nem lépett be az MSZMP-be, sőt portréfilmjében komoly kritikát fogalmazott meg a kommunista rendszerrel szemben, sportvezetői karrierje elé akadályokat gördítettek. A világ első számú és mindmáig legsikeresebb öttusázója tíz éven át várt arra, hogy felkérjék szövetségi kapitánynak, és addig – hogy az öttusa közelében maradjon – az öttusaistálló belovaglója volt, nagyon alacsony fizetésért.

Mivel nem lehetett szövetségi kapitány, 1983-tól szabadúszóként járta az országot. 1996-ban Magyar Örökség díjat, 2001-ben Csík Ferenc-díjat kapott. 2004-ben választották a Nemzet Sportolói közé, 2008-ban Kondoros díszpolgára lett. 1945-ben házasodott össze Császár Mónika olimpiai ezüstérmes tornásszal, és boldogan élnek budakeszi házukban, amit Balczó András maga épített. 38 évesen lett először apa, aztán még 11 gyermekük született. Küldetés című filmje óta több mint 2500 alkalommal tartott előadásokat, élménybeszámolókat pályafutásáról, többek között Kondoroson is. Élő legenda, többek között azért, mert nem a siker megszerzésében fogalmazta meg küldetését, hanem a maximumra törekvésben. Elfogadta a vereséget, nem kárhoztatta a sorsot. Eredményeinek hátterében pedig nem más állt, mint a hit, ez röpítette a győzelmek felé.

Mindig is kondorosinak vallotta magát

Csernus Tibor festőművész 1927-ben született Kondoroson,  nyolcéves korában költöztek családjával Pestre. Édesapja amatőr festő volt, fiát már gyerekkorában elkápráztatta a festés varázsa.

– A későbbi Kossuth-díjas művész egy nyomdában dolgozott litográfus tanoncként, majd 1944-ben az iparművészeti iskolában folytatta tanulmányait, grafika szakon. 1945-ben hadifogságba esett, a háború után viszont felvették a Képzőművészeti Főiskolára, ahol Bernáth Aurélt választotta mesterének. Első Munkácsy-díját még főiskolásként kapta 1952-ben, a másodikat 1963-ban – hangsúlyozta Ribárszki Anna, a javaslat benyújtója.

A főiskolai évek alatt a mester-tanítvány viszonyból barátság szövődött, a diploma megszerzése után Bernáth munkát adott Csernusnak. A szovjet-zsdanovi elmélet követését mestere nem erőltette, hiába volt a szocialista realizmus egyik kedvelt művésze. A kortárs művészetről természetesen a főiskolán hallani sem lehetett, viszont Csernus és szobrász felesége, Sylvester Katalin rendszeresen járt olyan művészeti körökbe, ahol becsempészett külföldi művészeti kiadványokhoz juthattak, illetve lakáskiállításokon vehettek részt.

Az ötvenes évek egyedül elfogadott művészeti stílusa, a szocialista realizmus a fiatal festőt hidegen hagyta. Párizsban először 1957-ben járt feleségével együtt. A francia fővárosban már akkor népszerűek voltak grafikái. Bernáth Aurél azonban 1958 tavaszán utánuk ment, és hazacsalta őket. Onnantól kezdve hiába is akart Csernus visszamenni Párizsba, nem engedték ki az országból.

Végül, 1964-ben a francia nagykövet kérdezett rá Aczél Györgynél, a Kádár-korszak legfőbb kulturális irányítójánál, miért nem engedik ki a külföldön oly' népszerű festőt Magyarországról. Valószínűleg ennek hatására telefonáltak a minisztériumból Csernuséknak, hogy pakoljanak össze, és 48 órán belül hagyják el az országot. Miután feleségével rövid időn belül francia állampolgárságot kaptak, a festő itthoni műtermét azonnal elvették, holmijait széthordták, a műteremben lévő képei pedig szőrén-szálán eltűntek.

Csernus Tibornak – számos jelentős, nemzetközi tárlat után – az első magyarországi kiállítása 1989-ben volt a Műcsarnokban. 1997-ben Kossuth-díjat kapott, és Kondoros díszpolgára lett. Munkáit rangos külföldi és magyar magán- és közgyűjtemények őrzik. Mindig is kondorosinak vallotta magát.

A Betyár Napok idén is nagy sikert aratott

Ribárszki Péter elmondta, idén júliusban ismét megrendezték a város kiemelt szabadtéri nagyrendezvényét, a Betyár Napokat a Kondorosi Csárda mellett. Az elmúlt századokban a település arculata és a Csárda környezete sokat változott: a füves puszta helyébe házak nőttek, a bujdosó betyárok helyett ma a kondorosiak és az ide érkező látogatók töltik meg élettel az ódon épület falait.

– Az 1740 körül nyolc út találkozásánál felépült, és szerepét a mai napig megtartó, már korábban Békés vármegyei értékként is nyilvántartott csárda, valamint a korabeli betyárvilág hangulatából merít ihletet évről-évre a rendezvény – emelte ki Ribárszki Péter. – Hagyományőrző, ínycsiklandó gasztronómiai és különféle szórakoztató programjai az idei esztendőben is felejthetetlen kikapcsolódási lehetőséget tartogattak valamennyi generáció számára.