A forradalom és szabadságharc hőseire emlékeztek Békéscsabán

"A szabadság ott kezdődik, ahol megszűnik a félelem" – kezdte megemlékező beszédét Bibó István gondolataival Herczeg Tamás országgyűlési képviselő, az Országgyűlés Nemzeti Összetartozás Bizottságának alelnöke. Hozzátette, Magyarország egy szabad ország, amelynek lakói nemzetiségüktől függetlenül egy éverzeden át küzdöttek véres csatákban a függetlenségükért és az önrendelkezésükért. Kifejtette, 1956. október 23. előtt a magyar nemzet nem volt független, hiszen idegen erőktől volt elnyomva, terror alatt tartva és a politikai véleménynyilvánítástól megfosztva. De 67 évvel ezelőtt, abban a sötét korban fellobbant egy láng, és ezzel kigyúlt egy, a sötétségből kifelé mutató fény. Ez a láng a műegyetemtől indulva, mint a régmúlt idők körtüzei, pillanatok alatt mozgósította és szabadságharcra hívta a nemzet tettre kész ifjait és tapasztalt időseit. '56-ban egy egész ország szállt szembe az elnyomással, a szovjet nagyhatalommal, az igazságtalansággal.

Az országgyűlési képviselő ismertette, a forradalom és szabadságharc nem csupán Budapesten élt, hanem vidéken is. Visszaemlékezett például Fekete Pálra, aki a Békéscsabai, majd a Békés Megyei Forradalmi Bizottság elnökeként az oroszokkal folytatott többszöri tárgyalás eredményeként megmentette a mai vármegyeszékhelyet a harcoktól. A megtorlás viszont őt is utólérte, évekig börtönben volt, majd 1963 március 26-án amnesztiával szabadult, de mivel továbbra sem volt hajlandó behódolni, kitiltották Békéscsabáról, és eltiltották a tanári pályától, ráadásként még az '80-as években is megfigyelték, a mozgását korlátozták. Megtörni viszont sosem tudták.

Herczeg Tamás hangsúlyozta, október 23-án Fekete Pálra is emlékezünk, és mindazokra a hősökre, akik a magyar szabadságért áldozták fel az életüket, illetve vállalták a harcokat és a súlyos büntetéseket.

A megemlékező beszéd után a Jókai színház művészei és Békéscsabai Színitanház növendékei adtak műsort a forradalom és szabadságharc témájában, Vágy a szabadság címmel, amelynek szerkesztője Szojka Cintia volt. Végül pedig a jelenlévők koszorúztak a Nagy Imre szobránál.