A csabai Tóth Icó Délibábja sláger lett, a főszereplő a nagymamája

Tóth Icónak nem a Déibáb az első könyve.  A 15 évig Békéscsabán élő, tanuló Tóth Icónál (Nagy-Tóth Ildikó) kétgyermekes, fiatal anyukaként, 2011-ben diagnosztizáltak méhnyakrákot. Gyötrelmes utat járt be a felépülésig. Utána egy dolog vezérelte munkájában, hogy méhnyakrákban érintett nőket, lányokat segítsen, a megelőzést tudatosító szervezetet hozzon létre. Ez annyira sikeres, hogy 25 ország képviselői Icót, a Mályvavirág Alapítvány elnökét választották a nőgyógyászati daganatokkal foglalkozó betegszervezetek európai közössége, az ESGO ENGAGe társelnökének.

A csabai lány – ahogy Icó nevezi magát – útjából született egy könyv, a Minden anyuka meggyógyul!, és ötödmagával hozta létre a Mályvavirág Alapítványt. A szervezet a HPV prevencióért és a nőgyógyászati daganattal érintettekért dolgozik, nem is akárhogyan. A prevenció területén iskolákba, munkahelyekre járnak, együttműködnek a hatóságokkal, a védőnőkkel. Icó oktatja a védőnőhallgatókat a főiskolákon, kiadványokat készítenek, honlapot üzemeltetnek. Az érintetteket és hozzátartozóikat a teljes betegúton kísérik és segítik, szorosan dolgoznak együtt hazai szakemberekkel.

Rangos miniszteri kitüntetést, Családokért-díjat is kapott, az elismerést Budapesten Hornung Ágnes családokért felelős államtitkár adta át, tízen részesültek ebben a díjban. Mégpedig az elhivatott, segítő munkáért, a kiemelkedő szakmai tevékenységért, a nők, a családok támogatásáért.

No, de vissza a Délibábhoz, ami a mostani aktualitás Tóth Icónál!

– Tartoztam, tartozom ezzel az életnek. Az életemnek, az életünknek, Cs. Tóth Etel életének – hangsúlyozta a szerző. –Nem mondhatom, hogy én kapcsolódtam hozzá a legszorosabban gyerekkoromban, de valamiért az élet mégis nekem szánta a feladatot, hogy befejezzem azt, amit ő szeretett volna.

Icó elmondta, nagyanyja közel 70 évesen kezdte el írni a történetét. Őt és testvérét, Piri nénit, a szegénység miatt külön családokhoz örökbe adta édesanyjuk, Lenge Franciska.

 – Megdöbbentő részletességgel emlékezett vissza nagymamám mindenre – ecsetelte az unoka. – A megsárgult lapokat nagyon sok idő volt feldolgozni, de hihetetlen erőt adott nekem, főleg az elmúlt hónapokban, szerintem ez látszódott is az utamon. Erőt ahhoz, hogy mindig felálljak, és menjek tovább! Minden egyes szó tele van szeretettel. Sosem gondoltam, hogy a lelkünk így hasonlít egymásra, de elkészítve ezt a könyvet, a Délibábot, nem csak őt ismertem meg, de magamat is megértettem. Biztos vagyok benne, hogy a családom női vonalában egy akadályt feloldottam. Feloldottunk mama! S, ha erre gondolok, boldog vagyok, hogy a jövőbeli családomnak is segítettünk vele. Remélem, aki elolvassa, ugyanúgy érzi majd azt, amit beletettünk!

Tóth Icó hangsúlyozta, a Délibábbal is szeretett volna emléket állítani nagymamájának és családjának.

– Ha már enyhíteni nem is lehet azt az érzést, melyet a szívükben csak ők ismertek, de talán feloldhatok egy űrt a női vonalban, amit hátrahagytak. Bízom abban, hogy akik ennek a családnak a leszármazottai, megismerik a történetet, és büszkén olvassák soraimat, tudván, hogy ha szét is szabdalták az összetartozást, a lelkek összekapcsolódnak. A szeretet valóban nem ismer határokat, mert nem kellenek neki! Megpróbáltam a sok-sok szeretetet ebbe a könyvbe beletenni, és a történettel egybefogni.