2024.01.22. 10:45
A németek elhurcolására emlékeztek Eleken - galériával
Vasárnap az Eleki Német Nemzetiségi Önkormányzat és az Eleki Németek Egyesületének szervezésében tartottak megemlékezést a magyarországi németek elhurcolásának emléknapja alkalmából – adta hírül Szelezsán György polgármester. Hangsúlyozta: minden évben ezen a napon településük történelmének legfájdalmasabb eseménysorozatának szenvedőire emlékeznek.
A Sarlós Boldogasszony Templomban Fazakas Gusztáv plébános celebrált megemlékező szentmisét. Ezt követően a Kiűzetési Emlékműnél folytatódott a megemlékezés, ahol Wittmann László, az Eleki Német Nemzetiségi Önkormányzat elnökének beszéde után mondta el Szelezsán György a megrázó eseményekkel kapcsolatos gondolatait. A megemlékezést a Dr. Mester György Általános Iskola tanulóinak programja, majd koszorúzás zárta.
A polgármester ismertette, hogy az Országgyűlés 2013-ban nyilvánította január 19-ét a magyarországi németek elhurcolásának és elűzetésének emléknapjává, hiszen 1946-ban ezen a napon hagyta el Magyarországot az elüldözött német nemzetiségűeket szállító első vonatszerelvény.
A németek elhurcolására emlékeztek Eleken
A győztes nagyhatalmak a második világháborút lezáró potsdami konferencia végén abban állapodtak meg, hogy a kollektív bűnösség elve alapján a Lengyelországban, Csehországban és Magyarországon maradt német lakosságot „szervezett és humánus módon” legalább részben át kell telepíteni Németországba.
Az 1946. január 15-én megjelent végrehajtási utasítás szerint a kitelepítés alól mentesítettek aránya nem haladhatta meg az adott helység német lakosságának 10 százalékát, a mentesítésről azonban egy bizottság dönthetett kénye-kedve szerint. A kitelepítettek állampolgársága megszűnt, vagyonuk az államra szállt.
A kiűzetés 1946. és 1948. között Magyarországon kétszázezer embert, közöttük csaknem ötezer eleki lakost érintett. A máig érthetetlen történelmi bűn olyan népcsoporttal történt, mely évszázadok óta szerves része a magyar kultúrának, történelemnek, a magyar államnak.
Emlékeztek Eleken a katonákra, akiket minden ok nélkül és minden hatályban lévő egyezmény ellenére háborús bűnösként ítéltek el. Hadifogolynak elkönyvelt, egyenruhába bújtatott civilekre. Férfiakra, nőkre és gyerekekre, akiket pusztán származásuk, vagy német hangzású nevük miatt bélyegeztek meg, semmiztek ki és kényszerítették otthonuk elhagyására.
Végül Szelezsán György kiemelte: a magyarországi németek szenvedéstörténete emlékeztessen minket arra, hogy az ember alapvető joga ott élni, ahová született, abban a vallásban, abban kultúrában, abban az országban és azon a településen, ami a saját otthona.
