Jégmadarak látványát csodálhatjuk meg a Biharugrai-halastavakon

Beszámolójukból kiderül, hogy hazánk egyik legragyogóbb színű madara a szalakótaalakúak rendjébe tartozik. Zömök testalkatú, rövid farka és hegyes, egyenes csőre van, mellyel könnyen megragadja zsákmányát, amit egy közeli ágon elfogyaszt, és igen gyorsan meg is emészt. A pikkelyeket és a szálkákat kiöklendezi. Csillogó kék és rozsdás színezete első ránézésre az emberi szemnek nem tűnik túl észrevétlennek, de életmódjának megfelelően a megtévesztést és a saját védelmét is lehetővé teszi. A hasa száraz falevélnek tűnhet egy hal számára, a háta viszont a csillogó kék vízhez hasonlatos, így felülről egy ragadozó madárnak sem könnyű észrevennie.

Állandó madarunk, amely a be nem fagyó vizeknél próbálja átvészelni a zord téli hónapokat, és évente kétszer költ. Folyók és tavak mentén található partfalakban béleletlen költőüreget készít, amibe 5-7 darab fényes, fehér tojást rak. A kotlásban és a fiókanevelésben mindkét szülő aktívan részt vesz.  Monogám, territoriális faj. A költési időn kívül magányosan mozog vadászterületén.

Végül elárulták: ehhez a különleges szépségű madárhoz egy görög mitológiai történet is fűződik. Alküoné királyné –  akiről a faj tudományos nevét is kapta (Alcedo atthis) – és férje, Kéüx, trakhiszi király egész életükben rajongva szerették egymást. Amikor a király tetemét egy hajószerencsétlenség után partra mosta a tenger és azt a királyné megtalálta, bánatában a tengerbe vetette magát. Az istenek irgalma azonban mindkettejüket jégmadárrá változtatta, hogy a haláluk után is együtt maradhassanak.