Vadászik, bemutatózik ragadozó madaraival Enikő – galériával, videóval

Talált egy álláshirdetést Helt Enikő. Nagyszénás neve nem volt ismeretlen számára, mint olyan, aki rendszeresen vadászik, olvasott róla, hogy az apróvadbőség adott a környéken.

– Még az európai solymász szakkönyvek is emlegetik, hogy a nyúlállomány jelentős ezen a vidéken. Adódott ez az álláslehetőség a vadásztársaságnál, beszéltem róla a solymász mesteremmel (ő Zalából segít nekem nagyon sokat), s biztatott, próbáljam meg. Először Hódmezővásárhelyre költöztem, utána vettem házat Nagyszénáson és 2023 áprilisában kezdtem, mint hivatásos vadász a Petőfi Vadásztársaságnál.

Helt Enikő nem egy ijedős ifjú hölgy. Nincs is mitől tartania a falu csendes utcájában, két vadászkutya és több ragadozó madár társaságában. Mi egyébként a mezőhegyesi óvodásoknál tartott sikeres vadmadár-bemutatóján figyeltünk fel rá.

– A vadászat régen az életem része. Öcsém erdésznek tanult, ő vitt bele engem. A vadászvizsgám után, 3 éve megszereztem a solymász vizsgát is. Hivatalosan ezután vettem a kezemre a ragadozó madaraimat. Vadászatra járok velük, s mellette bemutatókra. Hívnak óvodákba, iskolákba, családi napokra, falunapi és hagyományőrző rendezvényekre, nyílt napokra, erdei táborokba. Nagyon várnak, mindig hálás és nyitott közönség fogad. Jó megmutatni azt, ami nekem igazán fontos – tette hozzá vendéglátónk, aki mellett kikövetelte a figyelmünket a két személyi testőr is.

– Vadászkutyáim német vizslák. Emily 1,5 éves, Bűvös 2 hete került hozzám, 6 hónapos, még nagyon bújós. Korábban hannoveri vérebekkel foglalkoztam, ilyen fajta volt Igor, őt elveszítettem tavaly, ezt az űrt szeretném pótolni minél előbb. Lehet élni hannoveri nélkül, de nem érdemes...

Először épített madarainak röpdét, utána csinosítgatta saját házát

Enikő említette, Szénásra költözött, röpdét épített, s csak utána kezdte el csinosítgatni a saját házát.

– Szlovákiából érkezett a szirti sas, kicsi, pelyhes fiókaként. Még állni se tudott, annyira pici volt. Fenyőágakkal kibéleltem egy nagy kartondobozt, s itt lakott velem, a házban a legelején. 3 óránként keltem hozzá, megetettem, felneveltem. A röpdének a felét ő uralja, ott szabadon él. A másik részen két madaram osztozik: az aplomado sólyom (brazil fajta, kevés van az országban) és a Harris-héja. Az ötödik madaram északi vadász sólyom, nagy szerelem ez a fehér szépség is.

A nappaliban csendesen figyelő choliba törpe kuvik gyanúsan méregetett bennünket.

– Ő Géza. Egy felnőtt férfi, 120 gramm. Amilyen kicsi, annyira férfiasan kemény ragadozó. Este aktív, nagyon hangos – mutatta mosolyogva a kis kedvencet.

Helt Enikő a madarai kapcsán arra is emlékeztetett, hajdan, eleink, amikor bejöttek a Kárpát-medencébe lóháton, kezükön sólyom, vagy héja ült. Akinek héja volt a madara, az soha nem éhezett. A madár mindent megfogott, az ökörszemtől a vadmalacig.

,,Nem az ősöket kell követni, hanem azt, amit az ősök követtek”

– A magyar történelem részei ezek az egyedek, az a célom, róluk tudjanak meg a gyerekek és a felnőttek minél többet. Ezért vállalok bemutatókat velük a saját vadászati élményeim mellett. Hungarikum és a világörökség része a magyar solymászat. Vadászként, a természetközeli életformám kapcsán úgy gondolom, van ezzel feladatom bárhol is éljek – fogalmazta meg küldetését házigazdánk.

Kíváncsiak voltunk, hogy érzi magát Enikő bakonyi lányként az Alföldön?

– Nem zavarnak össze a hegyek – mondta nagyot nevetve.

– Furcsa volt kezdetben, mert amerre a szem ellát, csak a sík vidék. Nem fáradok el, nem kell hegynek menni... Az országnak éltem már számos helyén. Az Alföldön még nem. A vadásztársadalom jól fogadott. A madaraimmal való vadászat nem az a hagyományos, ami errefelé jellemző, de itt is szervez a Magyar Solymász Egyesület ilyen vadászatokat. Hagyják, hogy járjam az utamat. Hosszabb távú terveim között szerepel, hogy a ragadozó madarak szaporításával is foglalkozzak. Az egy külön szakma, nem is egyszerű – tette hozzá Enikő, aki nem mellesleg Magyarországon az egyetlen hölgy, aki sassal vadászik. Állítólag többen próbálták erről lebeszélni.

– Lóki György, a mesterem, a Magyar  Solymász Rend megalapítója, nem tartozott közéjük. Én meg hajthatatlan voltam, kitartottam az elképzelésem mellett. Meggyőződésem, hogy nem csak férfi képes egy sast felnevelni, majd kézre venni. Azóta szerintem ezt be is bizonyítottam – fogalmazott határozottan, miközben kézre vette a röpdében vadásztársát, az 5,5 kilós szirti sast.

Enikő gondos gazdaként végzi a madarai körüli munkát, a röpde takarítását, az etetésüket, a röptetést. Ha süt a Nap, kirakja őket az ülőkékre, a hatalmas kertben. Vannak fürdőtálak kinn és benn. És az etetéshez szükséges csemegék beszerzése (egerek, vadnyulak, őzfej stb.) is feladata.

Helt Enikő ha kell, szerszámot fon, ha kell, a beteg madarát kezeli, ha kell, a ragadozók csemegéjéért elutazik 400 kilométerre. Folyamatosan tanul, képezi magát és tudására egyre többen kíváncsiak a környéken.

Enikő vadászik, fest, tetovál, edzősködik

De mit csinál a bakonyi lány, ha éppen nem a vadmadarai körüli teendői kötik le? Kiderült, foglalkozik lovas íjászattal, azt is tanulja.  Motorja még az előszobában pihen, de ha majd igazán kitavaszodik. 

Addig is Enikő ír, fest, képei lakásának a díszei, de kiállításokon is bemutatkozik. Foglalkozik tetoválással. Edzősködik is, hiszen évekkel ezelőtt testépítőként sikerrel kipróbálta, megmérettette magát. Napjainkban ő segít hölgytársainak Orosházán.