Előre tekintünk, összetartozásunkat erősítjük, a jövőt építjük

Országszerte megemlékezéseket tartanak június 4-én. Orosházán is. A magyar közösségek határon innen és túl felidézik a 104 éve történteket. Elmesélik a gyermekeknek a családi történeteket, kit hogyan érintett ez a tragikus nap, 1920. június 4. 

– Megkondulnak a harangok és imát mondunk a magyar népért. Számomra a legszebb megemlékezés és egyben megerősítés az, hogy ezen a napon ezer és ezer magyar gyermek, köztük az orosházi diákság énekelt el közösen egy dalt. Hangjuk az égig szállt, hogy mindenki hallja: „Együtt dobban a szív s benne dobban a szó, magyarnak lenni igenis jó, az egekig ér majd a nyíló virág, karjába zárja a magyar hazát.” Igen, jó magyarnak lenni.

A kultúránk gazdag, a hagyományaink élnek, az anyanyelvünk csodálatos, a gyökereink pedig erősek, eltéphetetlenek. Bárhol is vagyunk, az országhatár bármely oldalán, minket akkor is összeköt magyarságunk – fogalmazott a városvezető, Dávid Zoltán.

– A nemzeti gyásznapként számon tartott június 4-ét a 2010-ben elfogadott kettős állampolgárságról szóló törvény alakította ünnepnappá: a magyarság összetartozásának ünnepévé. Fontos megértenünk, hogy a közösségek nem az államhatárok mentén szerveződnek. Nem országunk területe, hanem nemzetünk közös múltja, nyelve, hagyományai kovácsolnak bennünket egy közösségé, melyhez jó, melyhez felemelő tartozni. Ezért vagyunk ma itt, emlékezni Trianonra, ugyanakkor összetartozásunkat ünnepelni. A mai nap nemzetünk összetartozásának ünnepe. Bár soha nem feledjük a trianoni döntést és annak fájdalmas következményeit, mégis előre tekintünk, összetartozásunkat erősítjük és a jövőt építjük. Magyarságunk a szívünkbe van vésve, és ezen semmilyen külső erő, semmilyen csapás nem változtathat. Hiszünk az összefogás erejében, hiszünk magyarságunk erejében, hiszünk a magyar nemzet oszthatatlan egységében – mondta emlékező beszédében a városvezető.