Érezték a hívek Gyulay Endre atyai figyelmét, gondoskodását

Gyulay Endre 1930. szeptember 17-én született Battonyán. Teológiai tanulmányait 1948-1952 között végezte Szegeden, a Hittudományi Főiskolán. A szegedi Dómban szentelték pappá 1951. október 21-én. Segédlelkészként tevékenykedett 1953-1955 között Röszkén, majd 1955-től 1957-ig Ásotthalmon. 1957-től 1960-ig Gyulán, 1960 és 1963 között Domaszéken, 1963 és 1970 között Mezőhegyesen plébános. 1972-től retorika tanárként és lelki igazgatóként a Hittudományi Főiskolán és a Papnevelő Intézetben is dolgozott. Tanárként oktatott, szervezte az ifjúsági pasztorációt az egyházmegyében.

Tanítványként tudást, értéket, jó példát kapott a püspöktől

Battonyán 17 évig szolgálta a katolikus közösséget Bajnai István. Visszaemlékezésében arról mesélt, tanítványként mennyi tudást, értéket, jó példát is kapott a püspöktől, amit a mai napig papi hivatása gyakorlása közben haszonnal és jó szívvel alkalmaz.

– A mi ismeretségünk, majd munkakapcsolatunk 51 évvel ezelőtt kezdődött, amikor én érettségi után beléptem a papnevelő intézet növendékei közé. Ő volt az intézet lelki igazgatója, miközben számos tantárgyat tanított. Én diákjaként sokat tanultam tőle az 5 év alatt, legyen szó a hitoktatással kapcsolatos pedagógiai elvekről, módszerekről, vagy a szónoklattanról. Én a mai napig követem azt a gyakorlatot, amit ő megalapozott bennem és példát adott. A legfontosabb, amikor rákészülünk a prédikációira... Azóta is papír nélkül beszélek. Számomra nagyon fontos a kommunikáció, a szemkontaktus a hívekkel, az, hogy lássam a visszajelzéseiket, az, hogy a mondandómra miként reagálnak, a figyelmüket képes vagyok-e lekötni. 46 éve így gyakorolom a hivatásomat és mindent megteszek – ahogy azt Gyulay Endrétől is tanultam –, hogy befogadhatóbbá váljék a prédikációm. Láttam, megtapasztaltam, hogy ő is mindig vitt magával vázlatot, de szabadon beszélt. Ezt egy az egyben átvettem tőle és azóta is követem – mesélte Bajnai István, akit pappá szentelése után, 1978-ban Gyulára helyeztek segédlelkésznek. Ahogy Gyulay Endre is az ötvenes évek végén szintén ott volt segédlelkész.

Érezték Gyulay Endre atyai figyelmét, gondoskodását

– Első önálló plébánosi helyemet megkaptam Mezőhegyesen, ahol szintén az ő utóda lettem. Gyulay Endre megyéspüspökként 2001-ben felkért, legyek az ő szülővárosának a plébánosa. De Mezőhegyesen éppen ekkor zajlottak a katolikus templom felújítási munkálatai, azt szerettem volna befejezni. Néhány év múlva megismételte felém a felkérést. 2005-től Battonya lelkipásztoraként szolgáltam. A városba mindig meghívtuk s ő nagyon szívesen eljött hozzánk. Megyéspüspöki szolgálata idején, ha nem is kivételezett Battonyával, de mindig érezték a hívek és lelkipásztoraik igazi atyai figyelmét, érdeklődését és gondoskodását. Nem csupán udvariasságból kérdezősködött a battonyai lelkipásztorokról és hívekről, szülővárosa történéseiről. Mindig őszintén érdekelte, hogyan, miként alakul a település és benne a katolikus közösség sorsa.

– Nyugalomba vonulása után (2006) munkáját töretlenül folytatta. Megtisztelte Battonyát szolgálatával (bérmálás, az új temetői ravatalozó megáldása, az egyházközség megalapításának bicentenáriumi ünnepsége, a Boldogasszony Iskolanővérek letelepedésének századik évfordulóján bemutatott szentmise és emléktábla-avatás alkalmával). Az ő püspöksége idején megbízott engem számos feladattal. Több egyházmegyei bizottságnak voltam a tagja, sokszor kikérte a véleményünket. Tőle kaptam meg az egyházmegyének az egyik legjelentősebb kitüntetését, a kanonoki címet 2006-ban, mielőtt nyugdíjba ment. Úgy éreztem, becsült engem s a munkámat.

Felterjesztették díszpolgári elismerésre

Bajnai István kanonok arról is mesélt, hogy felterjesztették díszpolgári elismerésre Gyulay Endrét.

– Battonyán a katolikus templomban nagy ünnepséget rendeztünk a tiszteletére, én mondtam a köszöntőt. Ezek is emlékezetes pillanatokként élnek az emlékezetemben vele kapcsolatban. És még sorolhatnék számos, sőt rengeteg ilyen személyes, emberközeli élményt. De ki kell emelnem, hogy mennyire precíz és igazságos ember volt jó humorral megáldva. Problémafelvetéseink hallatán leült velünk és megbeszéltük. Emberként kezelte az egyházmegye papjait. Azok a kollégáim is, akik az ő idejében szolgáltak, bizonyára ugyanígy vélekednek róla.

A papi szolgálatot hivatásnak tekintette

Gyulay Endre alig több mint egy éve, 2023. június 18-án a békéscsabai Páduai Szent Antal Társszékesegyházban mutatott be szentmisét annak apropóján, hogy 70 esztendeje szentelték pappá. Az alkalom egyben búcsúnap is volt. A püspököt egy küldöttség a Szent Domonkos Általános Iskola nevében köszöntötte, hiszen eme oktatási intézmény létrehozásának püspökként ő a kezdetektől elindítója, és segítője volt.

Ekkor adott exkluzív nagyinterjút a Békés Megyei Hírlapnak, melyben a papi hivatás mellett állt ki:

– A papi szolgálatot én mindvégig hivatásnak tekintettem, melyre elhívást kaptam, és amiben mindvégig próbáltam helyt állni. Nem is választanék mást, ha újrakezdeném az életemet. (…) Édesanyám kívánta, hogy pap legyek. A battonyai plébánosnak a halála előtti napon mondta el, hogy szeretné, ha pap lennék. Később voltak olyan esetek, amik eltéríthettek volna a pályámtól. Ne felejtsük, hogy milyen nehéz időket éltünk akkoriban. De mindig azt mondtam, hogy pap leszek, és emellett kitartottam. Elterveztem, mert úgy láttam, hogy ezt várja el tőlem Isten – nyilatkozta tavaly nyáron lapunknak dr. Gyulay Endre rubintmisés megyéspüspök, aki hajlott kora ellenére is rendszeresen vállalt szolgálatot Szegeden. Misézett a szociális otthonban, gyóntatott és bibliatanulmányozó kört vezetett.