Mit lehet tenni, ha a Föld felé tart egy aszteroida?

Pár hete nyitották meg Békéscsabán, a Munkácsy Mihály Múzeumban a Bolygósztori – a Naprendszer keletkezése meteorit mintákba rejtve, valamint az Ásványok világa című tárlatokat, amelyek szeptember 29-ig tekinthetők meg. Az intézmény a kiállítások apropóján szervezte meg A világűr titkai című rendezvényét, amelyen előadást tartott Szklenár Tamás, a HUN-REN Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont szakembere, a Magyar Meteoritikai Társaság alelnöke, többek között a Naprendszer keletkezéséről.

Meteoroid, aszteroida, meteor vagy meteorit?

Elöljáróban ismertette, hogy a meteoroidok és az aszteroidák olyan testek, amelyek a Föld légkörén kívül vannak: előbbiek 1 méternél kisebbek, utóbbiak 1 méternél nagyobbak. Amikor belépnek a Föld légkörébe, akkor meteorról kell beszélni. Ezek többsége viszont esés közben megsemmisül. Azonban, ha elég nagy a test, akkor marad belőle annyi, ami megérkezik a Föld felszínére, és ezt nevezik meteoritnak. 

Elmondta, hogy a Földre érkezett meteoritok évmilliárdokat töltöttek, keringtek korábban a világűrben, és körbe is adott olyan kőzeteket, amelyek korosabbak a Földnél is. Rendkívül sérülékenyek, ugyanakkor az oktatás számára hasznosak is, hiszen

• megszagolhatók,
• megtapinthatók, 
• érthetők, 
• látványosak, 
• elgondolkodtatók.

Olyanok, mint egy történelemkönyv, elmesélik a Naprendszer 4,5 milliárd éves történetét.

A Holdról és a Marsról is érkezhet meteorit

Beszélt arról, hogy miként keletkezik egy csillag, hogy a Nap 4,5-5 milliárd évvel ezelőtt jött létre egy molekulafelhőből, és hogy most is évente 5-10 csillag alakul ki, egyébként nagyjából 400 milliárdról lehet tudni. Szólt a bolygók kialakulásáról, hogy milyen átalakulások mennek végbe, hogy a nehéz anyagok középre, a könnyebbek kívülre kerülnek, és így jön létre a mag, a köpeny és a kéreg.

A meteoritokról az 1500-1700-as évekig azt gondolták, hogy földi eredetűek, a kutatások azonban bizonyították, hogy a világűrből érkeztek. Három csoportra lehet őket osztani, vannak kondritok, primitív akondritok, akondritok. Hozzátette: a kiállításon is szerepelnek olyan meteoritok, amelyek a Holdról, a Marsról vagy a Vesta aszteroidáról származnak, tehát onnan is jöhetnek.

Negyven-ötven bolygó is keringett a Naprendszerben

A Naprendszer keletkezését követően mintegy 40-50 bolygó keringett a Nap körül, a folyamatos ütközések eredményezték a mostani helyzetet a négy kőzetbolygóval, a két-két gázóriással és jégóriással, valamint a törpebolygókkal. A Naprendszer tömegének 99,9 százalékát a Nap teszi ki, azaz egy tizedén osztozik az összes többi égitest, a Föld pedig a teljes tömeg 1 ezredét vagy annyit sem tesz ki. 

Az ütközésekről és azok eredményeiről megjegyezte: a Merkúr rendkívül vékony köpennyel és kéreggel rendelkezik, lassan forog saját tengelye körül. A Vénusz pedig fordított irányban forog saját tengelye körül, és egy vénuszi nap hosszabb, mint egy vénuszi év: előbbi 240, utóbbi 220 földi napnak felel meg.

Hatalmas ütközés rázta meg a Földet, de megszületett a Hold

A Föld nem sokkal a keletkezését követően ütközött egy Mars méretű égitesttel, összekeveredett a kettő anyaga, és létrejött egy gyűrűrendszer a Föld körül – mint amilyen van a Szaturnusznál –, és ebből alakult ki a Hold őse. A Hold évi 2 centiméterrel távolodik a Földtől, és a felszínén több ezer kráter található, mivel nincs légköre és így nincs semmi, ami megvédené a felszínét a becsapódásoktól.

A Föld légkörébe belépő meteorokat annyira lefékezi a Föld légköre, hogy a végén szinte szabadesésben esnek, a nagyobbak viszont komoly mozgási energiával csapódhatnak be. 65-66 millió évvel ezelőtt egy 15-20 kilométeres aszteroida Mexikónál egy 200 kilométeres krátert ütött, és lényegében kipusztította a Föld élővilágának 75 százalékát, köztük a dinoszauruszokat, ezt követően nyertek teret a kis emlősök. 

Egyébként 199 becsapódási struktúrát lehet megfigyelni a Földön. Ezek közül Szklenár Tamás kiemelte a 2 milliárd éves, 300 kilométeres krátert Dél-Afrikában; a 215 millió évest és 100 kilométerest Kanadában; a 24 kilométerest Németországban; a 1,5 kilométerest az Egyesült Államokban.

Az Apollo aszteroidák jelenthetnek veszélyt a Földre 

Megemlítette, hogy 2013-ban az oroszországi Cseljabinszk felett, 29 kilométeres magasságban felrobbant egy 18-20 méteres aszteroida, amelynek érkezésére senki sem számított. Mivel a fény gyorsabban terjed a hangnál, a jelenséget mindenki észlelte, majd 2,5 perc múlva megérkezett a lökéshullám, betörve ablakokat, leszakítva háztetőket, az eset során 1500-an megsérültek.

Immár lehet tudni, hogy az Apollo aszteroidák közé tartozott, amelyeknek 15 ezer tagja van, és ezek jelentenek potenciális veszélyt a Föld számára. A szakember szerint nem lehetséges megoldás az, amit az Armageddon című filmben bemutattak. Ha felrobbantanának egy Föld felé tartó aszteroidát, több ezer részre esne, amelyek aztán megszórhatnák a Földet, tehát nagyobb bajt okozhatnának. Kipróbálták, és működőképes az eltérítés módszere: 2022-ben egy űrszonda meglökött egy aszteroidát, és – bár ez olyan, mintha egy légy nekimenne egy embernek – megváltozott a forgási sebessége.