Holokauszt emlékművet avattak Szarvason

A holokauszt emlékmű felállításáról a szarvasi önkormányzat a túlélők és a leszármazottak támogatásával döntött. Az emlékezőket Babák Mihály polgármester köszöntötte. A városvezető beszédét azzal kezdte, a történelem arra való, hogy tanuljunk belőle. Mint mondta, ez az emberiség számára egy nagy üzenet lenne, de sosem értik meg. Kiemelte, a történelmi hibákból tanulni kell, jobban kell csinálni a mát és tervezni kell békében a holnapot. 

Hangsúlyozta: sok minden történt velünk a 20. században, iszonyú dolgok és olyan bűnök, melyeket nem szabad elfelejteni, nem szabad megbocsájtani soha, de gyűlölködnünk nem szabad, ugyanakkor elítélte a zsidó népirtást. Babák Mihály megjegyezte, tisztelni kell egymás kultúráját, nekünk és másoknak is. 

– Mi bölcs keresztények vagyunk Szarvason, hisz van roma önkormányzatunk székházzal, szlovák önkormányzatunk és iskolánk, valamint miután a vallás elől menekülnünk kellett, mert az evangélikus hitet szerettük volna gyakorolni, így vannak evangélikus iskoláink, gimnáziumunk, óvodánk, ugyanakkor katolikus iskolánk is – sorolta. Végezetül leszögezte: adja Isten, hogy soha többet ne legyen népirtás, izmus és sok egyéb más, maradjunk itt a Kárpát-medence szívében büszkén, a tiszteletünket is megkövetelve, de mi is tiszteljünk mindenkit, mert ez a békesség alapja, ha elismerjük és tiszteljük egymást.

A holokauszt emlékművet az 1944-ben leégett szarvasi zsinagóga helyén állították fel

A polgármestert követően a Szegedi Zsidó Hitközség elnöke szólalt fel. Buk István elmondta, mivel 77 éves, ezért ő ugyan személyesen nem láthatta az egykori szarvasi zsinagógát, de a szülei még oda jártak. Hozzátette, a helyi zsidóságról meglehetősen kevés információ maradt fent, de azt tudjuk, hogy a 19. század első felében kezdődött meg a zsidó népesség letelepedése a városban, míg 1852-re már rabbit is választott magának a helyi zsidó hitközség. 

– 1856-ban épült meg az a zsinagóga, melynek helyén mostantól itt van az a kő, ami emlékeztet mindenkit arra, hogy itt egy csodálatos templom állt – fogalmazott az elnök. Buk István megjegyezte, hogy magáról az épületről tudomása szerint nem maradt fent fénykép. Ismertette, hogy 1944-ben, amikor megkezdődött a gettósítás Szarvason a zsinagóga máig tisztázatlan okokból leégett és azóta sem lehet tudni, hogy mi történt akkor pontosan. 

Elhangzott, hogy a szarvasi gettó körülbelül egy hónapig, 1944 májusától júniusig állt fent, amikor is Szolnokra vitték át az összegyűjtött zsidókat Szarvasról. Egy részüket azonnal Auschwitzba vitték és megsemmisítették őket, másik részüket pedig Bécsbe szállították, utóbbiak azok a szerencsések, akik túlélték a holokausztot. Jóllehet ők visszajöttek a városba, de már nem találtak életteret maguknak, így inkább külföldön keresték a boldogulásukat.

A beszédek után a résztvevők az emlékmű előtt elhelyezték az emlékezés köveit, mely szimbólumok a zsidó vallásúak számára az örök létet jelképezik.