Hagyományainknak hódoltak a csabai betyártalálkozón

Hagyományőrzők gyűltek össze Csabán szombaton azért, hogy megoszthassák egymással ez elmúlt évben szerzett tapasztalataikat és bemutathassák újdonsült ereklyéiket. Sólyom Mihály, betyár és házigazda elmondta, véleménye szerint a férfiaknak a hétköznapi életük és munkájuk mellett szükségük van egy álruhás szerepre. Ezen belül vannak, akik rendőrnek, vagy katonának öltöznek, ők pedig a betyár és pásztor kultúra viseletét öltik magukra, amikor tehetik. A hobbijuk azonban nem áll meg a hagyományos ruhák viseleténél és a szebbnél-szebb bicskák begyűjtésénél. A betyárok ugyanis az elmúlt évszázadok szokásait igyekeznek életben tartani pipázással, ostorozással, fegyveres- és lovas gyakorlatokkal, illetve a régi történetek felelevenítésével.

Lischka Gábor, a Körösök Völgye Vitézi Bandérium Hagyományőrző és Kulturális Egyesület tagja elmondta, szervezetük ugyan békéscsabai központú, de Dévaványától egészen Újkígyósig vannak betyárjaik. Gyűléseiken és bemutatóikon általában tíz, tizenöt fővel vesznek részt. Kiemelte továbbá, hogy egy rendkívül összetartó csapatot alkotnak, hiszen a legkisebb dolgokban is – legyen az költségvetési, vagy akár megmozdulási – is együtt döntenek. Fellépnek fesztiválokon, hagyományőrző napokon, szüreti mulatságokon és iskolákban is, illetve minden olyan helyszínen, ahol helyet kapnak a régi szokások.

Kovács Gábor, a Körös-szögi Hagyományőrző Csikós Egyesület tagja elmondta, főként csikós és lovas bemutatókat tartanak, melyekben ültetik és fektetik az állatokat. Magyarország szinte minden területén megjelentek már, de a határon túl, Romániába is vendégül hívták már őket. Egyesületük egy baráti társaságból szövődött és régi ismeretségre tekintenek vissza, ennek köszönhetően nem szükséges minden alkalommal együtt gyakorolniuk, viszont egyénileg, saját lovukkal heti több alkalommal is készülnek mutatványaikra. Hozzátette, ahogy a többivel, úgy csabai bandériummal is rendkívül jó kapcsolatot ápolnak, amit tükröznek találkozóik és egymás hírnevének öregbítése is.

Seres István néprajzkutató, történész elmondta, egy előadás megtartásának apropójából érkezett a találkozóra. Interaktív prezentációjának egyik fő témája a Békés megyei betyárok világról szóló leendő kiadványa volt, melyhez kutatásain túl az összegyűlt egyesületek is segítséget nyújtanak neki. Beszámolójából kiderült, bár keletkutatóként tevékenykedik, a betyárság már gyermekkora óta szívügye, aminek történetét munkája által szerencséje van Magyarországon és külföldön is feltárni. Hozzátette, a betyárvilágnak a Dél-Alföld volt a központja, élén Szegeddel és Rózsa Sándorral, de a vonzáskörzetébe tartozott Békés megyei is, amelynek történéseiről kevés maradt fenn az utókornak.

Sólyom Mihály végül elmondta, hagyományőrző tevékenykedését a néptánccal kezdte, amit tíz évig űzött a Csaba Nemzetiségi Néptáncegyüttesben. Érdeklődése azóta is töretlen, így többféle hagyományőrző körben is benne van. Részt vesz többek közt az 1848-49-es forradalom és szabadságharc felelevenítésében is. Hozzátette, utóbbit a betyárkodással is össze tudja hozni, hiszen akkoriban voltak szabad csapatok, melyeket imitálva összekapcsolható a két egység. Végül kifejtette, a betyárságban az ostor és fokos profi módon való kezelése és a birkózóelemek látványossága keltette fel az érdeklődését, aminek elsajátítását a tánctudása továbbadásával igyekszik meghálálni a csabai egyesületnek.