Wass Albert regényét viszi színre a Békéscsabai Jókai Színház társulata

A Wass Albert Tizenhárom almafa című regényéből készült darab olvasópróbáját március 17-én délelőtt tartották meg a Békéscsabai Jókai Színházban. Majd másnap a kormányrendelet értelmében országszerte minden teátrumban lehúzták a függönyt. De a veszélyhelyzet ellenére sem állhatott meg az élet, a színmű szereplői online próbákat tartottak. Most pedig már csak napok választják a társulatot attól, hogy a közönségnek is bemutassák a darabot.

A Tizenhárom almafa a második világháború Székelyföldjén, a Kommandó hegy oldalában játszódik, amikor a II. bécsi döntés visszacsatolta Észak-Erdélyt Magyarországhoz. Az új határt Mózsi, a vadőr kertjében, az almafái között húzzák meg, őröket is hátrahagyva. Hét fa Romániában maradt, hat fa került vissza Magyarországra. A történet szerint Mózsi az őröket leitatja, s míg ők torkuk szakadtából énekelnek a házban, ő kint a sötétben áthelyezi a határt az egyik fa másik oldalára, így már hét fa lesz Magyarországon, és csak hat Romániában.

– Ez az ő forradalma, az ő határigazítása, ami jelentős történelmi cselekedet volt akkoriban. És bár Wass Albert szatírikus művét remek humorral tálalta olvasóinak, legbelül biztosan fájt a szíve a történtek miatt – fogalmazott Kiss József, aki írta és rendezte is a darabot. Hozzátette, színházi emberként fontosnak tartja, hogy emlékeztesse a nézőket a múltra, a történelmünkre. – Van egy mondás, hogy „amit nem emelnek, az folyton süllyed”, ez igaz a köztudatra, a nemzeti emlékezetre is. Nekünk, művészeknek pedig kötelességünk, hogy amikor csak tudjuk, felemeljük a történelmi emlékeinket – hangsúlyozta a színmű megálmodója.

A darab főszereplőjét alakító Tege Antal számára Mózsi egy olyan egyszerű ember, aki körül hiába változik meg a világ, ő ugyanaz tud maradni: – Visszacsatolják, majd elcsatolják Magyarországtól, ezalatt dúl a második világháború, ahová a vadőrt be is sorozzák katonának, miközben félti a családját a kinti borzalmaktól. De hiába ez a sok rossz, Mózsi mégis egy jó kedélyű, nyitott, furfangos figura tud maradni, akinek pozitív, életigenlő szemlélete követendő példa lehet mindannyiunk számára. Hiszen minden helyzetben, dologban igyekszik a legjobbat meglátni, nem akar több lenni, mint ami, miközben folyamatosan dobálja őt a történelem ide-oda. Csupán annyi a vágya, hogy megértsen mindenkit és őt is megértsék – részletezte a színművész.

A kézdivásárhelyi Csurulya Csongor három figurát formál meg a darabban. Mint mondta, színészként az első dolga mindig az, hogy megszeresse az által alakított karaktereket. Ezúttal pedig Vitális szerepe állt hozzá a legközelebb. – Vitális mondhatni egy dúvad, aki köntörfalazás nélkül elmondja a véleményét a katonaságról, és tiltakozik a rend ellen. Nem könnyű a szerepeket váltogatni az előadás alatt, ilyenkor nagyon fontos, hogy legyen elég ideje az embernek átállni. De még így is komoly kihívást jelent ez a feladat. Ugyanakkor hiszem, hogy minél nagyobb a kihívás, annál értékesebb a darab – osztotta meg velünk a színész.