2021.11.27. 15:14
A párkeresés viszontagságairól ír első könyvében a csabai kozmetikus
Majernyik Szimonetta: Nem mind arany, ami Férfi, avagy kaland(or)ok nem kíméltek című könyve őszintén, de humoros formában mutatja be a párkeresés viszontagságait. A kozmetikusként dolgozó édesanya egy családi nyaraláson döntött úgy, hogy papírra veti élete egy meghatározó szakaszát, a válás utáni útkeresését.
– Mi indította el kezeit a klaviatúrán?
– Szakmám szerint kozmetikusmester, sminkes vagyok. Egy családi nyaralás alkalmával írtam néhány vicces történetet a magam sajátságos stílusában. Mivel egyedülálló anyaként terelgetem kamaszodó nagyfiamat, jó néhány humoros történet összegyűlt az évek során. Az így született írásaimnak nagy sikere lett, és többen is javasolták, hogy könyvet kellene írnom. Mivel én alapvetően egy szófogadó nő vagyok – kivéve amikor nem –, ezért azt gondoltam: ám legyen. Hát így kezdődött.
– A történet saját élete egy meghatározó szakaszát meséli el. Ez könnyedség vagy inkább nehézség volt az ön számára?
– Az mindenképpen könnyedség volt benne, hogy „csak” őszintén le kellett írnom a velem történt eseményeket, nem kellett kitalálnom, mit írjak. Hiszen olykor a valóság fordulatosabb, megdöbbentőbb, mint bármely más történet. A legtöbb fejezet a társkeresést mutatja be, felvállalva a béna randikat is, megmutatva a netes ismerkedés buktatóit.
Ezért a könyvem elsősorban azoknak szól, akik azonosulni tudnak a helyzetemmel, egy 40-en túli, elvált, egyedülálló anyával, aki egyedül neveli a gyermekét, és próbálja megtalálni önmagát, a párját, az élet értelmét, a mindennapok szépségeit. Azt tapasztalom, hogy sokszor hajlamosak vagyunk azt gondolni: ilyen is csak velem történhet meg. És megnyugtató, amikor kiderül, hogy mással is történt már hasonló, nem vagyunk egyedül a magunk bajával.
– Vagyis egyfajta reményt ad az olvasóinak?
– A válásom után ott maradtam egyedül a kisfiammal. Összetörve, azzal az érzéssel, hogy na most aztán nincs tovább. És mégis van. Ezt az életérzést szeretném megmutatni. Hitet, reményt adni megannyi, hasonló élethelyzetben lévő anyukának, nőnek, hogy bizony talpra lehet, kell állni. Talán ez is a könyvem sikerének titka, hogy nemcsak humoros, szórakoztató, hanem teljesen őszinte is. Büszke vagyok arra, hogy vannak férfi olvasóim is. Úgy gondolom, egy okos férfi nagyon sokat tud tanulni a női lélekről, ha kezébe veszi a könyvemet.
– Mennyire fontos az ön számára az olvasók véleménye?
– Nagyon. Szerencsére rengeteg pozitív visszajelzés érkezett a könyv megjelenése óta. Nagyon sok levelet kaptam, illetve volt alkalmam az író-olvasó találkozókon is beszélgetni az olvasókkal. De az is óriási élmény volt a számomra, amikor a könyvem nemcsak nézőszámot döntött a Békéscsabai Irodalmi Estek rendezvényen, de megnyerte az Alex Kiadó borítóversenyét is. Illetve október 18-án a Dugonics András Irodalmi Díjjal is kitüntették, naplóregény-kategóriában első helyezést ért el a rangos jelöltek között. Számomra rengeteget jelentenek ezek a visszajelzések, ezeknek hála boldogság lakik a szívemben.
– Sokan kacérkodnak az írással, ön szerint mi a regényírás receptje?
– Amikor írtam a történeteket – leginkább éjjel, csendes magányomban –, akkor nem feladatnak tekintettem, hanem csak úgy jöttek a gondolatok, jólesett kiírni magamból. Tehát nem azért írtam, hogy legyen egy könyv, hanem az írásaimból született egy szerkesztett kiadvány. Egyébként, akit vonz az írás lehetősége, vágjon bele. Vagy bármi egyéb titkos álma van, valósítsa meg. A könyvemben erre is kitérek: merjünk önmagunk lenni, álmokkal, vágyakkal, célokkal. Mikor, ha nem most? A holnapot senki sem garantálja. Bátorság kell a boldogsághoz. Úgyhogy, ha valaki régóta kacérkodik az írás gondolatával vagy bármi mással, akkor legyen bátor és kezdje el.
– Lesz folytatása a könyvnek?
– Igen, van még témám, illetve az olvasók is noszogatnak, nagyon várják már a folytatást. Támadt egy elvetemült ötletem is: különleges szakácskönyvet írok. Aki olvasta a könyvemet, az pontosan tudja, hogy miért olyan vicces gondolat ez…
