Betyártámadást is átélt Csabán Munkácsy Mihály

Ha nincs Zsilinszky Mihály és Varságh Béla, akkor ma nincs múzeum – mondta Szalay Ágnes történész, hogy előbbi politikai kapcsolatait is bevetette azért, hogy az 1899-ben létrejött múzeumi egylet gyűjteményét gyarapítsák, illetve ő maga is sok felajánlást tett, utóbbi pedig bár gyógyszerész volt, az egyesület elnöki tisztségét töltötte be. Az egylet egyrészt népszerűsítő munkát végzett – például előadássorozatot szerveztek szabadlíceum néven –, másrészt emlékek gyűjtésével foglalkozott. 

A mai evangélikus gimnázium épületében kapott helyet a kollekció, amely az évek során egyre gyarapodott, különleges régészeti leletegyüttest vásároltak, rengeteg madártojást kaptak. Ki is nőtték a helyet, és az 1900-as évek elején felvetődött, hogy a Kossuth téren egy épületegyüttest kellene építeni, benne múzeummal, színházzal és könyvtárral, de végül erre nem kaptak pénzt. Így született végül az a döntés, hogy a múzeumnak egy önálló épület adhat majd otthont – ez a mai múzeum.

A ma az emlékháznak otthont adó Steiner-kúriába 1852. december 6-án törtek be a betyárok, felfegyverkezve, sáros csizmákban, kormosan, és ezt átélte gyermekként Munkácsy Mihály. Ugyanis, miután elvesztették szüleiket, testvérével, Gizellával a településre kerültek. Ő nagybátyjuknál, Reök Istvánnál lakott, Gizella pedig nagynénjüknél, Saroltánál, aki Steiner Jakab felesége volt. A kis Mihály pedig sokszor vendégeskedett a rezidenciában. 

A rablók a jelenlévőket bezárták, Saroltát pedig bántalmazták is, követelték tőle az értékeket. A zsákmánnyal aztán Orosháza felé távoztak a banditák. A nagynéni pár héttel az eset után belehalt a sérüléseibe, Steiner Jakab pedig eladta a kúriát az Omaszta családnak. Az Omaszta Gyuláról és feleségéről, Kertay Idáról készült festmény most is látható az emlékházban. Érdekesség: gyermekként Kertay Ida is átélt egy betyártámadást, amikor medgyesbodzási otthonukba betört egy Karcagról szökött banda 1875-ben. Szalay Ágnes történész úgy fogalmazott: a betyártámadás családon belül marad.

A Csabagyöngye Kulturális Központ helyén állt Stark Adolf lakóháza. Különlegesség: annak idején majdnem minden csabainak volt szőlőskertje – és az egykori telkek helyén teljesen kirajzolódik a mai Jamina térképe. Stark Adolf a Felvidéken született, kereskedőként került Csabára, ahol korán bekapcsolódott a köz- és kulturális életbe, majd szőlőnemesítéssel kezdett foglalkozni, és többek között az ő nevéhez fűzik a csabagyöngye fajta is. A háza udvarán is voltak tőkék. 

A házát 1969-ben bontották le, és a legenda szerint a padlásról lekerült iratokat elégették, ez is az oka lehet annak, hogy viszonylag kevés irat maradt meg tőle. Amikor Munkácsy Mihály festőfejedelemként visszatért Csabára, akár találkozhatott is Stark Adolffal, lehet, hogy csabai bort is fogyasztott, bár a géniusz inkább a francia likőrt kedvelte, és általában francia menüsorral vendégelték meg.

Szalay Ágnes történész felelevenítette a bibliotéka történetét is. 1952-es létrejöttekor a békéscsabai volt az első megyei könyvtár az országban, a volt polgármesteri lakásban kapott helyet. Az alapító igazgató, Lipták Pál nevéhez számos újítás köthető, ő volt az első Kossuth-díjjal kitüntetett könyvtáros.