Feigl Rebeka

2023.08.19. 06:30

Szabadidejében jazzt is hallgat az orgonaművésznek készülő csabai diáklány

Mindössze 20 esztendős és óriási tehetség az orgonazenélésben a békéscsabai Feigl Rebeka, aki a Filharmónia Magyarország által szervezett Orgonák Éjszakája elnevezésű kulturális rendezvénysorozatban a békéscsabai Evangélikus Nagytemplomban adott önálló és nagysikerű koncertet augusztus elején. A fiatal lány szeptemberben kezdi meg egyetemi tanulmányait, és ha minden a tervei szerint alakul, orgonaművész és kántor lesz.

Szegfű Katalin

A Hazatérés Napja alkalmából Mezőberényben, a II. kerületi Evangélikus Egyházközség templomában Alföldi Csabával adott közös koncertet Feigl Rebeka.

Fotó: Makra Péter

– Még egészen friss az élmény az Orgonák Éjszakájáról. Milyen benyomások érték?
– Egy szóban összefoglalva: szuper volt! Ez volt életem első, teljesen önálló orgonakoncertje, bár a ráadásszámot négykezesként a tanárommal, Alföldi Csaba orgonaművész-kántorral játszottuk. A hangverseny programját vele közösen állítottuk össze, és az lényegében az egyetemi főtárgyfelvételi vizsgám anyagának meg. Talán 300 zenebarát is jelen volt a koncerten és a végén rengeteg gratulációt kaptam. Nagyon szeretem az Evangélikus Nagytemplom orgonájának a hangzását, különösen bizonyos daraboknál olyan módon lehet megszólaltatni, mintha egy szimfonikus zenekar játszana.

– Milyen zenei alapképzettség vezette el a hangszerek királynőjéhez, az orgonához? 
– Olyan hatéves lehetettem, amikor úszni kezdtem, és az oktatóm megemlítette a szüleimnek, hogy nagyon jó a ritmusérzékem, érdemes lenne zenélni tanulnom. A családomban a zongorázásnak hagyománya van, mind a három testvérem zongorázott, ez egyben édesapánk kívánsága is volt, aki szintén folytatott zenei tanulmányokat. Kilencévesen kezdtem el zongorázni tanulni, az első zongoratanárom Banner Mária volt. Ő vitt el 14 éves koromban a Békéscsabai Páduai Szent Antal Társszékesegyházba, ahol közelebbről láthattam-hallhattam és főleg kipróbálhattam az orgonát. Azonnal tudtam, hogy ez az én hangszerem. A szüleim úgy mesélik, hogy napokig a föld fölött jártam, olyan mélyen megérintett az orgonazene. Lényegében ezzel kezdődött az orgonazenészi pályafutásom. A zeneiskolában Körözsi Krisztina tanárnő tanított orgonálni egy éven át, ezzel párhuzamosan az evangélikus egyházközség kántorához, Alföldi Csaba orgonaművész tanár úrhoz kerültem. Máig az ő keze alatt formálódok. A Békéscsabai Evangélikus Gimnáziumban idén tettem érettségi vizsgát, és a végzés évében már pontosan tudtam, hogy orgona előadóművész alapszakra adom be a jelentkezésemet. A Szegedi Tudományegyetem Bartók Béla Művészeti Karára nyertem felvételt, ahol szeptemberben kezdem meg hároméves, vagy ha a mesterképzésre is maradok, akkor ötéves tanulmányaimat.

– Fiatal, törékeny lányként kötelezte el magát ez iránt a hangszermonstrum iránt. Miért?
– Nagyon szeretem az orgona hangját. Szépnek találom. Ráadásul az orgona templomokban szólal meg, részeként a misének vagy az istentiszteletnek, így mondhatom, hogy én ezzel szolgálom Istent. Római katolikus vallású vagyok, középiskolás éveim alatt keresztelkedtem meg és bérmálkoztam. Nagyon szeretem a Páduai Szent Antal Társszékesegyház orgonáját is, csodálatos hangszer. Ha időm engedi, akár 3-4 órát is képes vagyok gyakorolni rajta. Otthon naponta legalább 1-2 órát gyakorolok orgonán, és van az otthonunkban harmónium és zongora is. A zongorázást folyamatosan ment az orgonálás mellett eddig is, legutolsó tanárom a zeneiskolában Bereczki Julianna volt.

A zenéléssel szolgálja Istent. Fotó: Makra Péter

– A sok otthoni hangszer jelzi, hogy a szülei segítik önt. Támogatták a pályaválasztásban is?
– Mindenben mellettem állnak. Két bátyám és egy nővérem is zenélt, zongorázott, de végül más pályát választottak maguknak. Ők már önálló életet élnek, gyermekeik vannak. Nagy a családom, és nagyon szeretem őket. Úgy érzem, a szüleim büszkék rám, és örülnek annak, hogy találtam egy igazán nekem való „szakmát”, ami érdekel, és főleg ami nagy örömöt ad nekem. A koncertjeimre, fellépéseimre elkísérnek.

– Van kedvenc zeneszerzője vagy darabja?
– A barokk zenei korszakból természetesen Johann Sebastian Bach nevét kell kiemelnem, a d-moll Toccata és Fúga volt az első darab amit orgonán hallottam, rögtön bele is szerettem. A romantika korszakából egy kevésbé közismert dán zeneszerző nevét említem, Hans Matthison-Hansent, akinek a c-moll Szimfóniáját nemrég kezdtem el tanulni és gyönyörű darabnak tartom. A huszadik századi magyar zeneirodalomból Bartók Béla: Este a székelyeknél című zongoradarabja orgonaátiratát már több koncerten nagy sikerrel játszottam, és szintén nagyon szeretem.

– Mondhatjuk, hogy kitölti az életét a zene?
– Igen, ez igaz. Szeretem hallgatni is, főleg a klasszikus zenét, de akár más műfajú zenét is, például a blues és a jazz megragadja a figyelmemet. Szeretnék a jövőben minél több muzsikát megismerni, és persze egyre több darabot eljátszani orgonán.

– Hogyan képzeli el a jövőjét?
– Katolikus kántorként és koncertező orgonaművészként képzelem el magamat. Szeretném bejárni Magyarországot és megismerni a legszebb hangzású orgonákat, játszani is azokon. Szeretnék sok örömteli, átszellemült arcot látni a koncertjeimen, mert ez nekem is örömöt ad. Vágyam, hogy megtanuljam az improvizálás alapjait és a templomi szolgálataim során improvizációkkal színesítsem az istentiszteleti alkalmakat, Tudom, hogy sok gyakorlás és szorgalmas egyetemi évek állnak előttem, hogy ezt a célomat elérjem.

 

 

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a beol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!