Zalán Tibor drámájában a világpolgár Munkácsy és a nemzeti etalon Jókai találkozik – videóval

Seregi Zoltán igazgató kiemelte, Zalán Tibor Idegenek és ismerősök című darabjának különlegessége, hogy két, Békéscsabához és a színházhoz ezer szállal kötődő szereplője van; a teátrum névadója, Jókai Mór, és az ikon Munkácsy Mihály. 

– Különleges amiatt is, hogy a Magyar Művészeti Akadémia szegedi régiója támogatja az előadás létrejöttét. Jókait Czitor Attila, Munkácsyt Gerner Csaba, a cselédlányt Kövesdi Kornélia alakítja majd. A díszlet Herczeg T. Tamás érdeme lesz, a jelmezeket Petrovszki Árpád tervezi, a zenét pedig Varga Bálint szerzi. Bízunk abban, hogy a Déryné Program keretében sok helyre jut majd el a színdarab – részletezte a direktor, aki kollégáival együtt külön köszöntötte a születésnapos Zalán Tibort.

A találkozás izgatta a szerzőt

A szerző a koccintás után elárulta, a két figura nem izgatta túlságosan, inkább az sodorta messzire, mit rejt Jókai és Munkácsy fiktív párizsi találkozása. 

– Munkácsy akkoriban a világ legjobban fizetett festője volt, Jókai pedig a legnagyobb magyar író, aki jobban élt mint az átlag, de nem élt annyira jól, mint egy herceg, egy gróf, vagy egy gentry. Munkácsy óriási műtermet tartott fenn Párizsban, egy mágnás feleségét birtokolta, elképesztő pénzek folytak be hozzá. Elkezdett izgatni a fiktív párizsi találkozás. Eltűnődtem, hogyan bánna ott a két ember egymással – részletezte a dráma születésének körülményeit a József Attila-díjas író, költő, drámaíró, dramaturg. Hozzátette, a saját dilemmái is előhozakodtak; egészen másként él egy befutott képzőművész és egy befutott író. 

– Hol fontos a jelenléted? A világban, vagy annak a nemzetnek a tudatában, abban az országban, amiben benne vagy? Ilyen és ezekhez hasonló óriási kérdésekkel birkóztam meg a darabban. Sokat dolgoztam rajta, fél éven keresztül írtam, soha életemben nem fordult még elő ilyen. Minden mondatnak meg kellett keresnem az egyensúlyát az egészhez, a két ember viszonyához mérten – sorolta Zalán Tibor, hozzátéve, az egyik a világhírű festő, aki egész életében boldogtalan, mert beteg, visszatérő, depressziós vízió gyötri; hajnalonként bolyong Párizs utcáin, és arra gondol, ő mégis csak egy kis asztaloninas Békéscsabán vagy Aradon. A másik ember meg, aki puttonyban hordja fel a Sváb-hegyi villájába a köveket, a nemzet nagy írója, akinek száz kötetben adják ki az életművét, de amikor megérkezik Párizsba, még a nevét se tudják helyesen kimondani. 

A szerző elárulta, nagyon lassan, kínlódva haladt az írással, rengeteg félelem volt benne, amikor a munkát átadta a színháznak, de a rendező bízik benne, s a színészek is szeretik a művét. 

– Ez volt az utolsó nagy szellemi erőpróbám, de dolgozok még egy Shakespeare-átiraton és Kadelka László legendás főügyelő tiszteletére egy színházi akción is – fűzte hozzá. 

Mindenki talál Zalán Tibor darabjában fontos mondanivalót

Herczeg T. Tamás, aki immár a harmadik darabot rendezi a Jókaiban, kiemelte, az Idegenek és ismerősök realista, ugyanakkor abszurd-szürrealista is, miközben ironikus, csípős humorban gazdag. Mindenki talál benne egy szálat, ami számára fontos.

– Nagy kérdés volt, milyen világba helyezzem a fiktív találkozást. Végül úgy döntöttem, az arcok, a fejek múlt századiak lesznek, erős sminkkel, a ruházatot meg kortalanná alakítjuk. Ejtettülepű nadrágos, pulóveres, mezítlábas figura lesz Munkácsy, akin olykor megjelenik az elhíresült cilinderje, míg Jókait elegancia, finomság jellemzi; fehér felsőben, kapucnis zakóban elevenedik meg. A hölgyet a szépségét kiemelő testfestéssel képzeltük el –  fejtegette a rendező. Hozzáfűzte, könnyített térszerkezetet hoznak létre a stúdiószínpadon; a két székkel és a fürdőkáddal berendezett miliő hűen kifejezi majd a találkozás grandiózusságát. A díszlet fontos pilléreként megjelenik a lófej, ami Munkácsy életének fordulópontjait is szimbolizálja.