Sinka István, a fekete bojtár bárányt adott egy Petőfi Sándor-kötetért

Sinka István 1897. szeptember 24-én született Nagyszalontán. A róla elnevezett vésztői művelődési központban megtekinthető, róla szóló kiállításon azt írták: a történelmi Bihar vármegye klasszikus alkotókat küldött a magyar irodalomba, Sinka István mellett például Arany Jánost vagy Zilahy Lajost. A fekete bojtár az élet kihívásaival bátran szembenéző bihari magyarságot testesítette meg. Azokra a hagyományokra épített, amelyek a táj életét évszázadokon át meghatározták.

Felfelé ívelt Sinka István pályafutása, aztán hallgatásra késztették

Tehetségét Gönczy Béla vésztői református esperes fedezte fel. A szeghalmi Péter András gimnázium igazgatója, Nagy Miklós határozta el első kötetének kiadását Féja Géza javaslatára, a nyomdai munkát a békéscsabai Tevan nyomda végezte. A népi írók egyik legfontosabb fóruma, az 1935-ben indult havi folyóirat, a Kelet Népe elindításában is tevékeny szerepet vállalt Szabó Pál és Barsi Dénes mellett. Sinka István művei a Válasz és a Magyar Élet című folyóiratokban egyaránt megjelentek. Az 1940-es évek hozta meg számára a legjelentősebb elismerést mind az irodalomban, mind a közéletben. A magyar balladaköltészet egyik legnagyobbika.

A kommunista diktatúra 1949 után azonban kiszorította, így a nincstelenséggel ismét meg kellett küzdenie, kézzel írt gyűjteményeit terjesztette. Aztán ismét felfedezték, 1960-tól a hatalom hozzájárult kötetei kiadásához. Immár Sinka István halála után Püski Sándor hazatérve, a rendszerváltást követően sorozatban adta ki műveit. Vésztő, a fekete bojtár irodalmi pályafutását elindító település vállalta magára az úttörő szerepet a megbecsülésében: állandó kiállítás nyílt a tiszteletére, szobrot avattak számára Vésztő-Mágoron és a művelődési központ mellett, amelyet róla neveztek el. De Nagyszalontán és Gyulán ugyancsak emlékeznek rá.

A megemlékezés egyben az irodalom ünnepe is

A megemlékezésen Karakas Anikó, Vésztő polgármestere kiemelte: több éve hagyomány a városban, hogy Sinka István születésnapján tisztelegnek a településen megtelepedő irodalmár előtt. Ugyanakkor az események nem csak a fekete bojtárról szólnak, azok az irodalom ünnepei is. Úgy véli, manapság is szükség van könyvekre, a leírt szó, ha papíron is megjelenik, értéket jelent. Az irodalom ma is él, és azok az alkotók is élnek, akikről, akik műveiről beszélnek. Hozzátette: parasztköltő több is van a magyar irodalomban, de pásztorköltő csak egy, Sinka István. Olyan lámpásnak nevezte, aki az irodalmi alkotások egén elhelyezte a pásztorélet csillagát.

Sinka István vésztői évei a mai napig tartanak

Csősz Ferenc, a Sinka István Művelődési Központ, Népfőiskola és Városi Könyvtár igazgatója arról beszélt: a fekete bojtár utolsó vésztői éve a szenvedésről, a tehetetlenségről szólt, első felesége egészségi állapota egyre romlott. Elfogyott a pénze, eladta birkáit, felesége pedig 1935-ben elhunyt. 1936-ban megvált vésztői házától is, gyermekeit pedig átmenetileg barátokra, rokonokra bízta. És elindult a főváros felé egy olyan úton, amelyen juhászbojtár sosem indult el. 

Hangsúlyozta: Sinka István vésztői évei azonban ezzel nem értek véget. A mai napig tartanak. A város a költő indulásának, első lángolásának színtere, ahol gondosan őrzik a hagyatékát. A kommunista rezsim életében, de halála után sem tudott mit kezdeni az egyenes gerincű íróval, hallgatásra késztette, tartott a szabad szellemiségétől. Nem engedték a 70-es években, hogy a városi könyvtár felvegye a nevét, hogy elsőként számára állítsanak szobrot Vésztő-Mágoron, a szoborparkban.

Sokféle módon emlékeznek Vésztőn a fekete bojtárra

Bár a 80-as évek is a tiltásról szólak, Vésztő elkezdte kiadni műveit. Az 1988-ban alapított művelődési központ a kezdetek óta az ő nevét viseli. Szobrot állítottak számára Vésztő-Mágoron és a művelődési központ mellett, egykori lakóháza ma múzeumként működik, emlékezetét őrzi többek között a Kárpát-medencei Sinka István vers-, énekelt vers és prózamondó verseny. 2013-ban posztumusz Vésztő díszpolgárának választották.

– Méltóbb helyre nem is kerülhetett volna Sinka István szobra Vésztőn, mint egy művelődési központ és egy általános iskola közé. Jelképes is a helyszín – mondta. A költő nem tanulhatott, mégis egész életében hajtotta a tudásszomj, küzdelmek árán jutott könyvhöz, papírhoz és tollhoz. A legkeservesebb időkben egyetlen tulajdonát, egy bárányt Petőfi Sándor-kötetre cserélt. Meghatározó volt számára az írás, meg akarta mutatni a magyar Alföldön tengődő magyar parasztok, pásztorok életét.