Pénz borítja a zenekari árkot és az emberi sorsokat is - galériával

Tege Antal rendező elmondta, A Noszty fiú esete Tóth Marival című darabban igen nagy szereplőgárdát mozgat meg a színház – a társulat nagy része és a színiiskolások köre is játszik –, ám ez senkinek sem jelent terhet. „Mindenki utazik a darabbal”.

– Jót tett Mikszáth művének, hogy leporoltuk, felfrissítettük, áthoztuk a 90-es évekbe. Követjük az író törekvését, aki a romantika sűrűjéből már hajazott a kritikai realizmus felé, hús-vér szereplők jönnek velünk szembe. A színpadtér alapvetően üres, a rengeteg pénz van igazán feltűnő helyen, a zenekari ároknál – részletezte Tege Antal, aki minél többet dolgozott a darabbal, annál inkább sajátjáénak érezte. Hangsúlyozta, a temérdek bankóval érzékeltetik, nincs az a pénz, amit nem vesz vissza a rendszer. 

–  A kilencvenes években járunk, a kommunizmust a rendszerváltozás követi. Ahogy azonban Tóth Mihály kimondja; nem változik semmi, csak leverték a vörös csillagot. A történelem ismétli önmagát, a pénzember, a hatalom elbánik az emberi érzésekkel. Pontosan tudtuk, mi történik a gazdasággal, mégsem tettünk ellene semmit. Látjuk a kislányt is, akinek sorsát tönkreteszi a hatalom – részletezte a Jókai színház művésze.

A Noszty fiú ujjai köré csavarja a gazdag lányt

A „kislányt”, Tóth Marit Kiss Viktória alakítja, aki Amerikából költözött haza a családjával. Magyarországon ő a gazdag lány, aki sosem képes igazán élvezni az őt körülölelő figyelmet, az udvarlást, mert nem tudja, hogy az neki, vagy csak a vagyonának szól. Aztán megismerkedik Noszty Ferivel, aki szépen lassan az ujjai köré csavarja.

– Nagyon szeretem a karakterem, Mari épp a gyermekkor és a felnőttkor mezsgyéjén áll. Még plüssmackóval alszik, de már határozott elképzelésekkel bíró nő, aki próbál vigyázni magára. 

Bartus Gyula, Jászai Mari-díjas színművész, Érdemes művész Noszty Feri édesapját, Pált alakítja. Karaktere másfajta múlttal rendelkezik, mint az eredeti regényhősé. A pártállami rendszerben tett szert hatalomra, ez pedig a kilencvenes években is meghatározza életét. 

– A hatalom átmentésének figurája. Általa is megmutatjuk, hogy az országot, legyen az a 16., 19., vagy 20. századi, mindig kifosztották, politikai hatalmak fejősteheneként használták. Minduntalan elsütötték, azért esszük a zsíroskenyeret, hogy a jövő nemzedéknek, az unokáinknak jobb legyen, közben talicskával tolták ki a pénzt – sorolta Bartus Gyula, akit elmondása szerint mindig érdekelt az emberiség fejlődése, genetikai lenyomata.

– A magyar történelemben a Hunyadiak után megindult mérhetetlen rablás máig kihat a mentalitásunkra, a népünk sorsára. Egyszerre megvilágosodni nehéz, és nem is nyitott mindenki lelke arra, hogy a világ mélyebb mozgatórugóira rálásson. Az egész társadalom dimenzióváltása jelenthetné a megváltást – fűzte hozzá.