Rákosi- és Sztálin-portrékat másolt, így kezdte a rajzolást a professzor

Nagyjából egy évvel ezelőtt indította útnak a Közéleti teaház rendezvénysorozatot a Lencsési Közösségi Ház, emlékeztetett a házigazda, az intézmény igazgatója, Takács Péter. A mostani esemény moderátora, Lonovics László festőművész úgy mutatta be Mengyán Andrást, hogy Munkácsy Mihály-díjas, illetve, hogy 2024-ben Prima Primissima-díjra jelölték magyar képző- és iparművészet kategóriában. Elmondta róla, hogy kísérletező művész, és hogy számos újítás fűződik a nevéhez.

A május 1-jei felvonulás előtt mindig kaptak két hét szabadságot

Mengyán András – aki 1945-ben született Békéscsabán – elmondta, hogy hatévesen költöztek a Zsíros utcába. Hozzátette, hogy rengeteg gyermek volt akkor a környékben, sokat játszottak az utcán, és arrafelé lakott Mokos József is, aki elcsábította őt is mások mellett a rajzszakkörbe. Gyakorlásként másolnia kellett, így vett 1 forintért Rákosi- és Sztálin-posztert, azokkal kezdte a rajzolást. A Rózsa Ferenc Gimnáziumban tanult, 1963-ban érettségizett, és mosolyogva mesélte, hogy május 1-je előtt mindig kaptak két hét szabadságot, mert ők készítették a felvonulásokra a dekorációkat.

Mokos József remek atmoszférát teremtett Mengyán András szerint

Felbecsülhetetlen, hogy mit adott – dicsérte első mesterét Mengyán András, hozzátéve, hogy Mokos József remek alkotói atmoszférát teremtett, a kulturális életbe is beleláthattak. Megtanult gondolkodni, tervezni, megismerte az anyagokat, a technológiákat. A szülei egyébként vélhetően kertésznek vagy szűcsnek szánták volna. Mivel jól rajzolt, felvették a Magyar Iparművészeti Főiskolára – a dizájn szakot ajánlották neki –, de előtte elkerült a Kner nyomdába, ahol megismerte, hogy miként működik az ipar. 

Pont beletrafált egy nemzetközi trendbe

A művész – aki 1969 óta szerepel kiállításokon – azt is megtanulta, hogy mennyire fontos a rendszerelvű gondolkodás, és ezzel pont beletrafált egy nemzetközi trendbe. Mesélt arról, hogy egy évet töltött az Egyesült Államokban, majd részt vett egy formatervezési program megalkotásában is, és hívták Amerikába, de akkor a főiskolán intézetvezető volt, és nem disszidálhatott. A külföldi lét azonban nem kerülte el, 16 évet töltött Norvégiában, a Bergeni Képző- és Iparművészeti Főiskola professzora volt 1990-től 2006-ig.

Tizenhat évet töltött Norvégiában a professzor

Beszélt arról, hogy milyen különbségek vannak a magyar és a norvég oktatás között. Norvégiában például a munkák értékelésekor ott voltak a diákok is. Hangsúlyozta, hogy partnerként tekintett a fiatalokra, akiktől ő is sokat tanult. A hallgatók portfóliókat is készítenek, lényeges a későbbi elhelyezkedés tekintetében, hogy van, amit be tudnak mutatni. Úgy véli, hogy sikeres kurzusokat vezetett társaival. Kiemelte: meg kell tanítani a fiatalokat gondolkodni és kreatívnak lenni.

A dizájnnal kereste a pénzt, minden más csak szerelem volt

A dizájnnal kerestem pénzt, az oktatás és a képzőművészet szerelem volt – mondta Mengyán András. Amikor emlékezetes kiállításairól kérdezték, akkor mosolyogva magyarázta, hogy biztos, hogy nem a törökországi, az ankarai az, mert bár a törökök rendkívül kedvesek, voltak bonyodalmak, kellemetlen meglepetések. A Műcsarnok kapcsán megemlítette, hogy az épületre vetítettek, ami akkor óriási újdonság volt, nem volt annyira divat, mint manapság, és természetesen a technológia sem állt annyira rendelkezésre. A Műcsarnokban tartott tárlatára több tízezren voltak kíváncsiak.

Ha hazatér, ki nem hagyná a lángost a békéscsabai piacon

Mengyán András hangsúlyozta, hogy nagyon jó gyermekkora volt Békéscsabán, ezért is szeret visszajárni, hazatérni. Úgy véli, hogy a város az elmúlt időszakban sokat fejlődött. Tisztának, rendezettnek ítéli a települést, a piacot pedig fantasztikusnak nevezte, ahol számára kihagyhatatlan a lángos. Beszélt a családról is:

• feleségéről, akit 60 éve ismert meg a strandon,
• fiáról, akit a főnökének mondott,
• illetve a két lányunokáról, akik tanulnak.