2019.05.25. 11:09
Idén sem maradt ki az Ultrabalaton az orosházi tanár életéből
A 2007-ben kitalált Ultrabalaton az ország legnépszerűbb versenyei közé tartozik, míg az első alkalmon mintegy 200-an indultak el, addig az idei 13. versenyen már több mint 13 ezren vágtak neki a 220,1 kilométeres távnak. Deák Péter eddig három alkalommal próbálkozott csapatban a magyar tenger körbefutásával. Az orosházi Székács József Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium földrajz–történelem szakos tanára így már rutinos UB-futónak vallhatja magát.
– Az első két alkalommal egy hatfős csapat tagjaként neveztem a versenyre, idén is ez volt a terv, ám a csapatunk a nevezésnél már nem fért be a limitbe. Aztán az orosházi Mokcsay Zsolttól kaptam egy megszólítást az ötfős csapatukba, és örömmel mondtam igent az invitálásra – mondta a pedagógus.
– Mindez annyi változást jelentett, hogy nem hat-, hanem ötfelé kellett osztani a távot, vagyis negyvennégy-negyvenöt kilométer jutott fejenként, amit négy-öt részletben futottunk le. Szombaton 11 órakor rajtoltunk el Balatonfüredről előbb az északi parton végig futva, hogy azután másnap délelőtt érjünk vissza a rajthelyre. Óriási élmény a magyar tenger mellett futni, érintettük a Káli-medencét, futottunk éjszaka is, amelynek különleges hangulata van.
A Bartos Team 42 csapat (nem tévesztendő össze a Bartos Team nevű Mokcsay Péter, Bartos Dávid, Jáger Péter, Szemák Dávid, Kardos Dániel alkotta formációval, amely ugyanebben a kategóriában 16 óra 9 perccel a dobogó második fokáig jutott) az orosházi Patyiné Bogdánffy Ágnes, Deák Péter, Mokcsay Zsolt, valamint két gyömrői futó, Hámori Krisztina, illetve Nepusz Tamás 22 óra 29 perc és 50 másodperc alatt „utazta” végig két lábon a Balatont, ami egy erős középmezőnybeli helyezést ért a kategóriájukban 100 csapatos mezőnyben.
Esetükben azonban nem is a helyezés a lényeg, hanem a futás élménye. Hobbifutókról beszélünk, akiknek a táj, a jó levegő, a társaság ad olyan lelki és fizikai töltetet, amelyből a hétköznapokban is táplálkozhatnak.
– Régen sokat fociztam, és futottam is, de a munkám nem tette lehetővé a versenyszerű sportolást – jegyezte meg Deák Péter. – Néhány éve az iskola kispályáján kezdtem aktívabban futni. Mostanság hetente kétszer-háromszor húzok futócipőt, és alkalmanként tíz-tizenkét kilométert is teljesítek. Ilyenkor van idő gondolkodni, kikapcsolódni. Jó kijönni a komfortzónából (erre a tervei szerint idén még egy 30 km-es versenyen, a Tisza-tó körüli futáson és a SPAR-maratonon is módja lesz – a szerző), amire a magyar ember nagyon vigyáz. Bár úgy látom, hogy a futás ismét divattá vált.
