Dr. Füzesséry Zoltán volt az MLSZ egyik megalapítója

Tövisi és füzeséri dr. Füzesséry Zoltán 1862. május 31-én született a fővárosban, római katolikus nemesi családba. Édesapja ’48-as honvéd főhadnagy, országgyűlési képviselő volt. Füzesséry Zoltán a kor (hazafias) szellemének megfelelően vívást és lovaglást tanult, de versenyszerűen sohasem sportolt. Ehhez képest a magyar sportélet egyik meghatározó személyiségévé vált. Édesapját követve a jogi pályát választotta, az egyetemet Budapesten végezte el. Sátoraljaújhelyre helyezték aljegyzőnek, majd Szegeden albíró, később tanácsjegyző lett. 1898 novemberében – saját kérésére, s uralkodó kegy folytán – visszakerült a fővárosba. A bírói ranglétrán szépen lépkedett felfelé, mind magasabb és magasabb beosztásba helyezték.

Az első világháború kitörésekor, 1914 őszén huszár századosként hadba vonult, leszerelését követően folytatta bírói munkáját. 1917 februárjában a budapesti királyi ítélőtábla bírójává nevezték ki. Az indoklás szerint mindig kitűnt kortársai közül kiváló tudásával, szorgalmával. Érdekelte a közigazgatás is. Nem is volt váratlan, hogy politikai megbízhatóságát, társadalmi helyzetét és családi hátterét figyelembe véve a minisztertanács 1917. július 18-ai határozatában – az uralkodó jóváhagyása mellett – Füzesséry Zoltánt Békés vármegye főispánjává nevezte ki. Beiktatására augusztus 14-én került sor.

Új beosztásában nem volt könnyű dolga, hiszen egyrészt az első világháború időszakában járunk, másrészt Füzesséryt egy számára teljesen ismeretlen vármegye élére állították. Feladatát közmegelégedésre látta el. Nevéhez fűződik – többek között – Békéscsaba várossá válásának kijárása: éveken át hevert az illetékesek asztalán a csabaiak kérelme, melyet azután Füzesséry hatékony közbenjárásának köszönhetően poroltak le. Békéscsaba 1918. november 23-án nyerte el rendezett tanácsú város jogállását, s választotta meg első polgármesterét.

Füzesséryt az őszirózsás forradalom után a vármegye kormánybiztosává is kinevezték, a főispáni-kormánybiztosi megbízatása alól (saját kérésére) 1919 márciusában mentették fel, nyugállományba helyezték. A Békés című lap imígyen fogalmazott: „…azt állapítjuk meg az igazsághoz híven, hogy dr. Füzesséry Zoltán határozott jellemű, nagy munkabírású, kiforrott demokratikus érzésű megyefőnök volt, telve Békés megye minden rendű lakosai, különösen a föld népe iránti meleg rokonérzéssel, amit megállapítunk mindannak dacára, hogy a gyulai szempontból nézve inkább favorizálni látszott Békéscsabát, mint a vármegye székhelyét.”

Hiába a szép szavak, a Budapestre tartó Füzesséryt a proletárok Szarvason egy rövid időre letartóztatták. A fővárosba visszatérve sem volt szerencséje, egyike lett annak a 169 személynek (földbirtokosok, politikusok, bankigazgatók, papok, katonatisztek), akiket a Lenin-fiúk túszul ejtettek. A tanácsköztársaság leverése után Füzesséry ügyvédi irodát nyitott, majd Budapest székesfőváros közgyűlésének tagja lett. Különös odafigyeléssel segítette a hadirokkantakat, -özvegyeket, -árvákat.

Közéleti pályafutása mellett fontos a magyar sportéletben betöltött szerepe. Felsorolni sem egyszerű, mikor mely sportág meghonosításában, szövetségének megalakításában, működtetésében vett részt.

Azért próbáljuk meg: a Magyar Úszó Egyesület alapítója, 1901-től 32 éven át elnöke volt. (Ne feledjük, ebben a klubban kezdte pályafutását – többek között – Hajós Alfréd, Halmay Zoltán, Gillemot Ferenc, ennek az egyesületnek a sportolói játszottak hazánkban először vízilabda-mérkőzést, s az „ősidőkben” több válogatottat adott a magyar labdarúgócsapatnak is).

Füzesséry jelen volt a Magyar Atlétikai Szövetség és a később abból kiváló Magyar Úszó Szövetség megalakulásánál, sőt mindkét szervezetnél hosszú éveken át alelnöki pozíciót is betöltött. De ott volt a Magyar Országos Véderő Egylet alapításánál is, emellett több katonai sportszervezet létrehozatalánál bábáskodott, illetve a katonai lovas sportszövetség egyik létrehozója, hosszú ideig vezetője is volt.

A MUE elnökeként a Magyar Labdarúgó-szövetség 1901-es megalakulásánál is jelen volt, s az első bírói bizottság elnökévé választották. A labdarúgó-szövetségnél az évek során különböző titulusokat töltött be. 1907-től alelnök volt, 1909-ben társelnöknek szavazták meg. Rövid időre kikerült a futball vezetéséből, de 1917-ben ismételten felkérték társelnöknek. Nem sokkal később pedig a magyar foci első számú vezetőjévé választották. Pedig főispánná történt kinevezése során felmerült, hogy lemond az MLSZ-ben betöltött pozíciójáról. Ám ez nem történt meg, s valójában Békés vármegyei időszakában vált az MLSZ elnökévé. (A focit Békésben is támogatta, 1917 októberében például kezdeményezte a Budapest-válogatott–Délvidék-válogatott jótékonysági mérkőzést Békéscsabán, amelyen a kezdőrúgást is ő végezte el.) MLSZ-elnöki pozíciójáról – nagy elfoglaltságára hivatkozva – 1920 februárjában mondott le.

A labdarúgó-szövetség elnökeként a legemlékezetesebb cselekedete az volt, hogy a Schlosser Imre Fradiből az MTK-ba történt átigazolása miatt kitört hatalmas botrányt – amelybe elődje bele is bukott – elsimította. Mint emlékezetes: a két csapat nem volt hajlandó kiállni egymás ellen, az FTC-t még a bajnokságból is ki akarták zárni. Füzesséry azonban végtelen türelmével, kiváló diplomáciai érzékével megoldotta a már hosszú ideje húzódó problémát. A Sporthírlap nem fukarkodott a dicsérettel: „dr. Füzesséry Zoltán személyes közbenjárásának köszönhetően 1918. április 4-e nevezetes dátuma a magyar sportnak. Ezen a napon ért véget az a sorvasztó háborúskodás, amely esztendők óta emésztette futballsorsunk izmos testét!” Egy évtizedekkel későbbi kommentár annyit tett hozzá: ehhez mérhető sportdiplomáciai bravúr csak az 1909-es FIFA-kongresszus budapesti rendezése volt.

Füzesséry Zoltán 1933. no­vember 4-én, 71 éves korában hunyt el. A lapok érdemeit hosszan méltatva búcsúztatták „a melegszívű, előkelő gondolkozású, jó indulatú vezérférfiút, akinek bírói hivatása mellett volt bátorsága sportügyekkel foglalkozni, a sportba a bírói hivatás fennköltségét bevinni”.

A testvér érdemei

Füzesséry Zoltán öccséről is illik szót ejtenünk. Az ugyancsak jogot tanult Árpád szintén ott volt számos sportág és szakszövetség bölcsőjénél. Tagja volt az MLSZ első elnökségének, sőt elsőként látta el az alelnöki posztot. Bár sohasem volt játékvezető, mégis a labdarúgószabályok nagy ismerőjeként és tanítójaként tartották nyilván. A Magyar Úszó Egylet titkáraként egyik külföldi utazása során „fedezte fel” a vízilabdasportágat. Levelet írt az angol úszószövetségnek, s kérte, küldjenek számára egy vízilabda-szabálykönyvet.

A könyv meg is érkezett. Már csak labdára volt szükség. Füzesséry megkérte a Magyarországtól éppen búcsúzó angol atlétaedzőt, Harry Perryt, küldjön számára Angliából egy vízilabdát. A játékszert meg is hozta a posta, amellyel azután 1899. július 30-án lejátszották az első magyarországi vízipóló-mérkőzést.