2020.04.18. 16:01
A kihívások viszik igazán előre Telek Andrást
Az egyik legrutinosabb Békés megyei labdarúgó-játékvezető. Olyan sípmester nincs, akit minden csapat feltétel nélkül elfogadna, de tény, hogy Telek András azok közé tartozik, akiket a legkevesebb kritikával illetnek. A közelmúltban a munkáját Békés megyében az Év legjobb játékvezetője díjjal ismerték el.
Telek Andrást díjazta a megyei igazgatóság Archív /Fotó: Imre György/
– Azon játékvezetők sorába tartozik, aki futballozott is, vagyis mindkét oldalról látja a játékot.
– Ha a játékosok elkövetnek egy szabálytalanságot, akkor mint volt labdarúgó is értelmezem a történteket, azt, hogy mit, miért csinált, ennek tudatában a szabálykönyvet alkalmazva hozom a döntésemet.
– Sokáig kellett Győri Lászlónak, a Békés Megyei Játékvezetői Bizottság akkori elnökének kapacitálnia?
– Nagy szócsatákat vívtunk Laci bácsival. Mondta, hogy focistaként úgysem lesz belőlem semmi, próbáljam ki magam játékvezetőként. Amikor 1999-ben befejeztem Békéscsabán a Tanítóképző Főiskolát, s elhelyezkedtem a rendőrségen, beszélgettem Albert Pistával, aki nemzetközi szinten működött játékvezetői asszisztensként. Megkérdezte, hogy nem akarom-e kipróbálni a játékvezetést? Dobozon fociztam éppen, és mi, csabaiak már nem fértünk be a csapatba, s úgy gondoltam, hogy abbahagyom a játékot. Mivel nem akartam kiszakadni a sportból, így beiratkoztam a játékvezetői tanfolyamra, és 2006 februárban le is vizsgáztam. Győri tanár úr is ismert, tudta, hogy milyen típusú ember vagyok. Mivel ugye előtte fociztam, így gyorsan belerázódtam a játékvezetésbe. Tulajdonképpen örültem neki, hogy játékvezetőként azokat „kaptam vissza” a játékosoktól, amelyeket én annak idején labdarúgóként elkövettem.
– Gyorsan haladt előre a ranglétrán, de az NB-s bajnokságig nem jutott el. Miért?
– Asszisztensként tevékenykedtem a harmadik vonalban. 2009-ben esély mutatkozott arra, hogy feljebb lépjek, de végül nem engem választottak ki, ami nagy szívfájdalmam volt. Eljuthattam volna az NB-s bajnokságokba, ha fiatalabbként kezdem el a játékvezetést. Harmincöt évnél húzták meg a korhatárt, én pedig akkor már harmincnégy voltam.
– Alapvetően könnyen elfogadták önt a játékosok, de a sportvezetők is. Volt ebben annak is szerepe, hogy pedagógusként végzett?
– Azt gondolom, hogy igen. Valóban meg tudom magam értetni a játékosokkal és a csapatvezetőkkel is. Főiskolásként a gyakorlati tanítások során tapasztaltam, hogy a gyerekeknek is lehet rossz napjuk, mint ahogy a játékosoknak is. Ezeket a feszültségeket igyekeztem mindig intelligens módon orvosolni.
– Melyek voltak az eddigi legrázósabb mérkőzései?
– A Csabacsűd–Méhkerék mérkőzéseknek volt pikantériája. Kőkemény meccseket vívtak egymással, melyek nem voltak éppen könnyűek játékvezetői szempontból. Eseménydús találkozó volt még a megye hármas Végegyháza–Szabadkígyós rangadó is. De említhetek egy Körösladány–Szarvas mérkőzést is, ahol volt minden, mint a búcsúban, kiállítás és büntető is. Mégis úgy jöttem el, hogy megköszönték a működésemet. Egyébként ezek a találkozók jelentik az igazi kihívást, ezek visznek előre bennünket, játékvezetőket is.
– Milyen céljai vannak még a játékvezetői pályán?
– Feljebb lépni már nem tudok. Négy-öt évet még szeretnék játékvezetőként a pályán tölteni. Addig viszont nem szeretnék elmenni, hogy azt mondják: „Na, már megint ez jött ide vezetni!”
– A játékosok, edzők már nagyon hiányolják a mérkőzéseket. A játékvezető is így érzi?
– Keddenként már vártuk, hogy megérkezzen a játékvezetői küldés, vártuk, hogy elérkezzen a hétvége. Hiányzik a mérkőzés, a pörgés, hogyne hiányozna. Azt kívánom, hogy ne legyenek zárt kapus mérkőzések, mert annál rosszabb nincs. A bajnokság felfüggesztése előtti utolsó mérkőzést Kunágotán vezettem, s bizony szomorú volt látni az üres nézőteret. Hiányoztak a szurkolók, akik így, vagy úgy, de mindig motiválni tudják a játékosokat. Valamilyen úton-módon lehetőséget kellene biztosítani a csapatoknak, hogy befejezhessék a bajnokságot. A pályán dőljön el a helyezések sorsa. Persze azt is elfogadom, ha erre nem lesz lehetőség.
Tizennégy éve vezet mérkőzéseket
Az 1975-ben született Telek András 1989-ben a Békéscsabai Előrében kezdett el futballozni, néhány év után Medgyesegyházán játszott, majd némi kihagyást követően Dobozon fejezte be a játékot. 2006-ban tette le a játékvezetői vizsgát. Pedagógusként szerzett diplomát, de egyetlen percet sem töltött el a katedrán. Első állása a rendőrségen volt, ahol azóta is dolgozik igazságügyi nyomszakértőként.