Bucsi Ferenc: lehet, megbolondulok

Így van ezzel a Békéscsabai Vízilabda Klub fiatal kapusa, Bucsi Ferenc is. Az iskolai feladatok megoldása mellett otthon igyekszik átmenteni erőnlétét, ha már a formát nem is lehet megtartani. Mindez medence és víz hiányában nem egyszerű. Arról faggattuk az utánpótlás-válogatott keretéhez tartozó portást, hogy vészeli át ezeket a napokat.

– Kialakult valamilyen napi ritmusa?

– Nem sokban tér el a régi menetrendtől, de azért egészen más a mostani. Délelőtt az iskolából kapott leckéket oldom meg, délután a négy fal között edzek, este a barátaimmal beszélgetünk, olykor online játékot játszunk.

– Honnan tudja, hogy milyen edzéseket kell csinálnia?

– Van egy Facebook-csoportunk, amelybe Borsos Pál és Balázs Lajos, klubunk vezetői, dr. Szilágyi Kristóf és Ajtai Miklós edzők, valamint a teljes serdülő- és ifjúsági csapat beletartozik. Edzőinktől hetente egy minden napra lebontott feladatsort kapunk, amit otthon végrehajtunk. Erről készülnek fotók, videófilmek, amiket felteszünk a közösségi oldalra, ahol mestereink elemzik az elvégzett munkát, és ha kell, felhívják arra a figyelmet, ha hibásan hajtjuk végre. Esetemben az ugyancsak itthon dolgozó pedagógus édesanyám készíti a felvételeket. Általában egyórás feladatot kapunk, amiben például olyanok vannak, mint guggolások, fekvőtámaszok, lebegőülés, homorítások, hason fekvésben vállemelések, és sorolhatnám. Tegnap például tizenkét gyakorlat szerepelt a programban, mindegyik negyven másodpercig tartott húsz másodperc pihenővel, és ezt az egészet négyszer kellett megismételni.

– Hogy érzi, ez elegendő?

– Korántsem. Ezért hetente kétszer-háromszor elmegyek futni is. De nem is az a bajom, hogy kevés lenne, hanem ­inkább az, hogy a vízben végzett edzésekhez képest ez teljesen más. És akkor ott van még az a tény is, hogy a vízilabda csapatsport, ezt pedig egyedül kell csinálnom, társak nélkül.

– Az egész világra érvényes a bezártság. Lelkileg, hogy bírja?

– Borzasztó nehezen. Néha úgy érzem, megbolondulok. Némi gyógyír, hogy hetente egyszer az egyik vízilabdás társamhoz elmehetek angolórára, ugyanis az édesanyja nyelvtanárnő. A barátaimmal sokat csevegünk telefonon, online formában. Ráadásul egy tömbházban lakom, ahol csak a négy fal van. Ilyenkor egy kicsit irigylem azokat, akik kertes házban laknak, ugyanis nekik több a lehetőségük. Akár az edzést is a szabadban végezhetik.