Emléket állítanának a legendás sportolónak

Wichmann Tamás barátságát jelentős részben Sós Imrének, a Zerge Ifjúsági Túrasport Közhasznú Egyesület elnökének köszönhetjük.

– 2000-ben indítottam útjára az Élővíz-csatorna Emléktúrát, amelynek legfőbb célja az volt, hogy felhívjam a figyelmet a „kis” Körösben rejlő idegenforgalmi lehetőségekre, a különleges természeti környezetre és a környezetvédelem fontosságára. Milyen furcsa is az élet, hogy ezek a kérdések ma is aktuálisak – emlékezett vissza a kezdetekre Sós Imre.

A civil vezető arra törekedett, hogy minden évben egy-egy nagy név legyen a vendége a programnak. Első alkalommal Pankotai Gábor, a megye első kajakvilágbajnoka, majd Kőbán Rita olimpiai bajnok vállalta, hogy segíti a kezdeményezés céljait.

– Amikor ezek után Tamást felhívtam, hogy vállalná-e a díszvendég szerepét, szinte azonnal igent mondott. Sosem felejtem el, hogy már akkor is, ismeretlenül is, milyen közvetlenül és kedvesen beszélt – ecsetelte Sós Imre. – Tamás gyorsan megkedvelte az itt élő embereket és a térséget, gyakran járt a megyében, Békésre pedig szinte haza járt.

Mindenki megállította, beszélni akart vele

Sós Imre elmondta, a túra után néhány hónappal közösen látogattak ki a Csabai Kolbászfesztiválra.

– Máig hihetetlen élmény. Bár a csarnok közel esik a bejárathoz, közel egy órába telt, amíg odaértünk – mesélte. – Az emberek megismerték, és szerettek volna váltani vele néhány szót, megkínálni a saját specialitásaikkal. Ő pedig a szokott közvetlen módján, szívesen beszélgetett az emberekkel, teljesen egyenrangúként kezelte őket. Nem csoda, hogy mindenki megkedvelte.

Sós Imre elárulta, tartott attól, hogy az óriási tömeg elsodorja őket egymástól.

– Igazam is lett. Elkerültünk egymás mellől. Elkezdtem keresni Tamást, mint tűt a szénakazalban – ecsetelte. – Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy fent van a nagyszínpadon, és az éppen fellépő zenekarral gitározik. A csapat is rögtön befogadta. Ilyen ember volt.

Vidámság, akaraterő, példamutatás – még ellenfelének is segített

Tamás és Imre gyakran hívta egymást telefonon. Sőt, a Zerge egyesület elnöke több alkalommal kereste fel a kenuvilágbajnokot Budapesten.

– Egy alkalommal elkísérhettem a Halhatatlanok Klubjának egy összejövetelére. Bár a konkrét gyűlésre természetesen nem mehettem be, mégis elképesztő volt ennyi nagyszerű egyéniséget együtt látni. A program gondolatindító is volt egyben, hiszen bevallom őszintén, hogy mindenkit nem ismertem meg, sokat változtak az évtizedek során. Ez jelzés is volt, hogy mennyire figyelnünk kell az értékes emberekre.

Sós Imre hangsúlyozta, hogy Wichmann Tamás a mai napig a példamutatás egyik szimbóluma.

– Vidámság, akaraterő, tenni akarás, önzetlenség egyaránt jellemezte. Szinte fel sem lehet sorolni, hogy az emberi nagyságát mennyi minden jellemezte – tette hozzá. – Egy gyermekkori balesete után lett a világ legjobbja. Minden ellenfelét a vízen a barátjaként tisztelte, sőt volt olyan helyzet, amikor saját kárára segített nekik. A sportember 1978-ban UNESCO fair play díjat kapott, mert segített felkészülni riválisának, az egykori Jugoszlávia színeiben versenyző Mateja Ljubeknek, aki aztán a belgrádi világbajnokságon legyőzte őt.

Sós Imre január 21-én találkozott utoljára Wichmann Tamással. Ekkor meglátogatta a kórházban a súlyosan beteg legendát.

– Tamás még úgy gondolta, hogy egyszer újra el fog jönni hozzánk Békés megyébe, a sors azonban nem adta meg számára ezt a lehetőséget – idézte vissza utolsó találkozásuk pillanatait Sós Imre, aki úgy fogalmazott: mérhetetlen büszkeség számára, hogy ismerhette Wichmann Tamást.

– Ma is itt él velünk sok-sok beszélgetésünk emléke, a rengeteg történet, amit megosztott velünk, megosztott velem, és a szeretet, amivel az emberek teljes joggal körülvették – fogalmazott.

Hihetetlenül szuggesztív egyéniség volt

Sós Imre emiatt is kezdett közös gondolkodásba Kálmán Tiborral, Békés polgármesterével, a Magyar Kajak-Kenu Szövetség elnökségi tagjával arról, hogy miként állíthatnának maradandó emléket a legendának.

Kálmán Tibor maga is kajakozott, illetve edzősködött is.

- A versenyeken természetesen láttam Tamást, de milyen érdekes is az élet, az első beszélgetésünk nem a vízparton, hanem a Csabai Kolbászfesztiválon történt, valamikor a 2000-es években – mondta hírportálunknak Kálmán Tibor. – A kiváló sportember városunk díszvendége volt, és akkor együtt gyúrtunk. Hihetetlen szuggesztív egyéniséggel rendelkezett, nem lehetett nem odafigyelni arra, amit mondott. Emellett elképesztő volt az a nyitottság, amivel mindenki felé viszonyult. Kezdő edző voltam akkor, mégis végig azt éreztem, hogy teljesen egyenrangúként kezel. Pedig minden túlzás nélkül óriási megtiszteltetésnek számított egy csapatban lenni vele, a 70-es évek egyik legnépszerűbb sportolójával. Azután később számtalanszor találkoztunk. Mindig szívesen jött Békésre. Sokszor végig evezte az Egy hajóban evezünk vízitúrát, és olyan dolgokat is észre vett, amit mi „őslakók” sem. Különleges szeme volt, olyan szépségeket, különlegességeket látott meg, amit mások nem. A jelenléte azért is számított nagyon fontosnak, mert szinte sugározta a környezet, a sport szeretetét. Soha nem kérte, mégis mindig központi személyiség volt. Mindenről lehetett vele beszélni, miközben jókedvet, vidámságot vitt a társaságba. Volt, hogy a gitárját is magával hozta, és a túra első napja után Békésen játszott és énekelt nekünk. A zenében is elsőrangút nyújtott.

Az emlékállítás több változatáról egyeztettek a napokban

Kálmán Tibor és Sós Imre a napokban találkozott Békéscsabán, hogy megosszák egymással elképzeléseiket arról, hogy miként lehetne méltó emléket állítani Wichmann Tamásnak. Mint elmondták, több elképzelés is körvonalazódik, amelyek közül természetesen a család bevonásával igyekeznek majd a legjobbat kiválasztani. Felmerült, hogy a Körös közelében nevezzenek el egy közterületet a megyénket nagyon kedvelő legendáról.

Természetesen szóba került a békési kikötő környéke, ahol talán a sportember a legtöbb időt töltötte, amikor itt járt. Ugyanakkor arról is szó esett, hogy érdemesebb lenne egy, a városközponthoz közelibb terület elnevezésével emlékezni rá. Így sokkal több ember számára lehetne zarándokhellyé tenni azt a városrészt.

A békési Erzsébet liget közelében Wichmann Tamás egyébként fát is ültetett, az a terület is szóba került. Kálmán Tibor elmondta, hogy folytatják az egyeztetéseket, és a lehetséges összes szempontot mérlegelni fogják a döntés előtt.

Sós Imre kiemelte, szeretné ha egy monumentum is őrizné barátjuk emlékét, ezért fel fog ajánlani egy háromméteres lapátot a városnak, amire rávésnék a klasszis kenus eredményeit is. Hosszú távon talán egy szoborral válhatna teljessé az emlékmű.

Kapcsolódó cikkünk:

Március 3-án búcsúztatják Wichmann Tamást