Fontos megtalálni a kreatív energiát

A hazai és a nemzetközi sportszövetségek, a COVID–19 fenyegetettségben, az elmúlt hetekben érthető módon egyre-másra törölték vagy halasztották el a világversenyeket, legutóbb a tokiói olimpiát és a wimbledoni teniszversenyt.

Egyik neves atlétánk úgy fogalmazott a minap, hogy „nem lehet teljes edzésmunkát végezni, ám a legnagyobb probléma továbbra is a céltalanság.”

A járvány idején még a szokásosnál is több sportoló kereste, keresi meg a békéscsabai származású Adorján Katalin pszichológust, sportpszichológust, hogy adjon tanácsot, miként birkózzanak meg a váratlan, még soha meg nem tapasztalt szituációval.

– Praktikus dolgokat javaslok, azon dolgozunk, hogy megtaláljuk a kreatív energiákat – kezdte Adorján Katalin, aki korábban több évig segítette tanácsaival Baji Balázs világbajnoki bronzérmes gátfutót.

– Érthető módon először a kétségbeesés lesz úrrá a sportolókon, azon gondolkoznak, mi az, amihez nincs hozzáférésük. Nagy a bizonytalanság, hiszen – főleg az egyéni sportokban – a nyári időszakban rendezik a nagy versenyeket, ekkorra kell felkészülniük. Most, hogy ezeket az eseményeket nem tartják meg, bizonytalanná vált minden érintett sportoló. Át kell gondolniuk, hogy a nyári szezonig milyen célokat állítsanak maguk elé, melyekre időnként vissza lehet nézni, hogy éppen hol tartanak.

Adorján Katalin szerint a sportolók egyébként sok mindenre fel vannak készülve, tudják, hogy sérülés esetén mentálisan azt az állapotot hogyan kezeljék, ám ilyen helyzetben még senki sem volt. Sokan tartanak attól, hogy elveszhet a munka, és nem lesz ismétlési lehetőségük.

– Tudatosítania kell magában, hogy az ellenfele sem élt még át ilyen szituációt, és ő is elbizonytalanodik, hogy mit is tegyen, miként végezze az edzéseit. A legfontosabb: hogy nem egyedül ő él át ilyen helyzetet. Ezt a napi megszokott edzésmunkából való kiesés miatti hiányérzetet kell letompítani, s inkább más, technikai célokat kell kitűzni. Persze, az úszóknál ott a bezárt uszoda, a tornászoknál az eszközök, a nyújtó hiánya okoz problémát. Nem szoktak hozzá ahhoz, hogy az edző jelenléte nélkül készüljenek. Ilyenkor jön elő a kreativitás: javasolni szoktam, szedjük össze, hogyan lehet erre valamiféle megoldást találni. Az utánpótlás sportolóknál az anyuka felveszi a gyakorlatot, elküldi az edzőnek, utóbbi pedig elmondja a véleményét. Nyilván más az egyéni és más a csapatsportágaknál a viszonyrendszer, másfajta a kapcsolata az edzőjével egy atlétának és más a kézilabdázónak. Az is előfordul persze, hogy nem minden edző videózik, ilyenkor más megoldást kell keresni. Természetesen a sportoló is ember, ő is tart a betegségtől, attól, hogy megfertőződhet a koronavírussal (erre sajnos számtalan példát hozhatunk a hazai sportvilágból is), de a pszichológus még nem találkozott olyan sportolóval, aki emiatt kijelentette volna, lezárja pályafutását.

– Főként fiatalokkal dolgozom, nem is tudok erre példát hozni – folytatta Adorján Katalin. – Mindenki azt tartja a legfontosabbnak, hogy egészséges maradjon. Sokan azonban ezt a helyzetet is úgy próbálják felfogni, hogy ez egy új lehetőség új célok megfogalmazására. Ha kedvezőbbre fordul az időjárás, akkor javulhatnak az edzéslehetőségek is, ami szintén javíthat egy sportoló mentális állapotán. A most kialakult helyzet a szakembereknek is új.

– Senki nem volt még ilyen szituációban, így természetesen mi sem, de hasonló esetek előfordultak már a történelemben, csak talán nem így egyszerre. A járványnak van egy másik aspektusa: meddig tart? Milyen gazdasági hatásai lesznek? Vannak válaszok a különböző mentális kihívásokra a szakirodalomban, s ezeket a technikákat ki kell próbálni – mondta Adorján Katalin.