Víziló, aki a kovácsházi pusztákról származott

Holubán Ferenc a Kovácsházi pusztán (akkoriban Csanád megyéhez tartozott) töltötte kisgyermekkorát, majd Aradra került. Ott kezdett el sportolni. Hihetetlen erejére és gyorsaságára már akkor felfigyeltek. S bár több sportágat is kipróbált, a birkózásnál maradt.

Nevével akkor találkozott először a nagyérdemű, amikor az 1905 novemberében, a városligeti cirkuszban megrendezett magyar–osztrák amatőr birkózóviadalon két ellenfelét is legyőzte. Ő lett az első magyar, aki nemzetközi viadalon nyerni tudott egy külföldivel szemben!

A sajtó akkor imígyen fogalmazott: „Holubán beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Bár szabályosan, de kissé túl erőszakosan dolgozik és tarkómasszázsaival az ellenfél elkábítására törekszik. Kiváló érzéke van a birkózás szelleme iránt. Nagy jövőt jósolunk neki.”

Az ekkor még mindössze 18 esztendős birkózó sorra elindult a különböző rendű és rangú viadalokon, s igen jól szerepelt. Nem volt meglepetés, hogy 1906-ban tagja lett a soron kívüli olimpiára utazó magyar küldöttségnek. Az athéni viadalon kötöttfogásban, a könnyűsúlyúak között a 3. helyen végzett. Első két mérkőzését simán nyerte, a harmadikon viszont „bár elvitathatatlannak látszott Holubán győzelme, és mégis az ellenfele győzött… Ez a győzelem talán a legérdekesebb a birkózás történetében, mert a mindvégig fölényben lévő Holubán a verseny közben, amikor Karlsen egész gyengén hozzáért, térdelő helyzetéből hátraesett és öntust vétett. Így veszett el egy biztosnak hitt magyar olimpiai bajnokság!”

A pánhellén játékokat követően, 1906 októberében Holubán Aradról Budapestre költözött, s a Kereskedelmi Alkalmazottak Országos Sport Egyesületének versenyzője lett. Kitanulta a hentesszakmát, de 1906 de­cemberében hivatásos birkózóvá vált. S miközben különböző kluboknál edzői feladatokat vállalt, maga is folyamatosan versenyzett. Nem csak sportolóként volt remek, hanem felmérte azt is, a megélhetése érdekében ennél több kell. Díjbirkózásból élt (beleerősödve a nehézsúlyúak mezőnyébe), kellett tehát az önreklám. A sajtóban háborút generált: ő a legjobb magyar birkózó, aki ellen senki sem mer kiállni. Beleértve a Czája testvéreket! Na, ennek aztán pisztolylövés lett a vége…

A Figaro kávéházban próbált elégtételt venni az akkoriban Európa-szerte is nagy hírnévnek örvendő Czája testvérpár (János és József) Holubánon, aki egy 1913-as novemberi napon bizony azt merészelte nyilatkozni, hogy hozzá senki sem fogható. A hatalmas termetű, izomkolosszus Czáják nekitámadtak Holubánnak és társának. A szóváltást ütésváltás követte, melynek végén Holubán cimborája előkapta revolverét, s belelőtt a Czája família mindkét tagjába. Czájáék a kórházban kötöttek ki, míg Mitykó Horváth Istvánt (Holubán barátja) jogos önvédelem címén felmentették. Mert mint a bírói indoklás mondta: „akikre a Czájáék pofozó szándékkal ráborulnak, annak alaposan veszélyes az életbiztonsága.”

Holubán egy időre eltűnt a nyilvánosság elől, leginkább külföldön versenyzett, s ha nem külhonban, akkor a városligeti Beketow cirkuszban díjbirkózóként vagy pankrátorként láthatták őt. A 20-as évektől azután ismét rendszeresen témát szolgáltatott a honi sajtónak. Előbb azzal, hogy az utcán hasba lőtték (az eset még 1918-ban történt, amikor elszeretett egy nőt a férjétől, amiatt a felszarvazott férj az utcán vett rajta elégtételt), majd pedig azzal, hogy elvállalta a magyar birkózóválogatott felkészítését. 1923-ban Göteborgban egy „kis olimpiát” szerveztek (több sportág legjobbjai számára írtak ki egy időben versenyt), s itt a magyar birkózók két aranyérmet is nyertek. Az akkori viszonyok között ez óriási eredménynek számított, hiszen a sportág legjobbjai voltak jelen, többek között a birkózást uraló skandinávok.

Mindennél jobban vágyott a profi világbajnoki cím elnyerésére. 1930-ban megadatott neki a lehetőség. Mint Európa-bajnok kapott meghívást az Egyesült Államokba. Március végén ringbe szállt a vb-címért. A New York-i lapok 60 ezer nézőről írtak, s arról, hogy a világbajnoki cím amerikai védőjét, a 10 éve veretlen Richard Dick Shikatot igazságtalanul hozta ki győztesnek a bíró, hiszen Holubán sokkal jobb volt a mérkőzésen… A nagy meccs után hónapokon át tartó turnét szerveztek Holubánnak. Szinte az egész Egyesült Államokat bejárta a kovácsházi parádéskocsis fia… Az összesen 58 mérkőzésből álló amerikai turnéja során 54 alkalommal győztesként hagyta el az aktuális sportarénát a plakátokon néhol „Cave Man-ként”, azaz „Barlanglakóként”, máskor „Hippoként”, vagyis „Vízilóként” szerepeltetett Holubán Ferenc.

Sikereihez, népszerűségéhez kétség sem férhetett. S bár Shikattól nem kapta meg a revans lehetőségét, 1930. de­cember 29-én 19 ezer 715 néző előtt, a New York-i Madison Square Gardenban ringbe szállhatott Jim Londos világbajnokkal. Ne csodálkozzunk, hogy ő is világbajnoknak nevezte magát, hiszen akkoriban „mindenki” világbajnok volt. Sok viadalt hirdettek meg világbajnokságként, a győztesek pedig nem mulasztották el a címet használni. Sőt a „világbajnokot” egy későbbi versenyen megverő birkózó úgy érezte, hogy sikerével immár ő a vb-cím jogos tulajdonosa… Talán ez az oka annak, hogy Holubán a későbbiek során magát mindig is világbajnoknak mondta, sőt a sírfeliratán is az olvasható: világbajnok birkózó… De vissza New Yorkba: a magyar lapok állítása szerint a görög Londos a győzelmét csakis a pártos bíráskodásnak köszönhette.

Holubán 1931 júniusában érkezett vissza Magyarországra, s még meg sem melegedett, máris nyilatkozatot adott: mindenkivel leszámol, aki amerikai nagy győzelmeinek az értékét kétségbe vonja. Felszólította a világ valamennyi nehézsúlyú birkózóját, álljanak ki vele megfelelő tét ellenében, s aki őt legyőzi, méltán hirdetheti magát a professzionalista birkózás világbajnokának…

Végre létrejött a hőn áhított Czája János–Holubán Ferenc összecsapás! Az Esti Kurír így számolt be a várva várt eseményről: „…. a két régi rivális vasárnap este megmérkőzött egymással, hogy eldöntse, ki a legjobb magyar birkózó. Hatalmas közönség nézte végig a városligeti Beketow cirkuszban az érdekes küzdelmet, amely másfélórai kemény viaskodás után Czája biztos győzelmét eredményezte, kétvállra fektetvén ellenfelét. A közönség a mérkőzés után lelkes ovációban részesítette a jeles magyar mesterbirkózót.”

Holubán a díjbirkózással mindig is jól keresett, ám a pénz amilyen gyorsan jött, úgy ment is. Több üzletbe is belefogott, de ezekbe rendre belebukott. A 40-es évekhez közeledve pedig már nem kapott több birkózófelkérést. A felesége tartotta el, hogy hogyan, az inkább erkölcsrendészeti hatáskör…

A második világháborút és a németek budapesti kiűzését erzsébetvárosi lakásukban vészelték át, ám a világégést végét Holubán Ferenc már nem élte meg. 1945. március 5-én, 58 éves korában elhunyt.

S ha Holubán Ferenc díjbirkózóként sokkal inkább a show-biznisz részévé vált, azt azért nem lehet elvitatni, hogy birkózásban az athéni soron kívüli olimpián elért 3. helyezésével a világversenyek első magyar éremszerzője volt. Ezzel pedig örök helye van a sportág magyarországi panteonjában!

Rendőrségi hírekben is szerepelt

Holubán Ferenc nevével bizony gyakran lehetett találkozni a bűnügyi rovatok hasábjain. Egy része biztosan a hecckampány része volt, arra szolgált, hogy a híres birkózó neve folyamatosan a köztudatban legyen, ám akadtak valódi rendőrségi esetei is. Gyakoriak voltak a verekedéseiről szóló tudósítások, máskor a jelenlétében pisztoly dörrent, avagy hasba lőtte egy felszarvazott férj. Zsarolás vádjával és garázdaság miatt is került bíróság elé, de volt, hogy a feleségét csukták le szobáztatásért, kerítésért és lopásért, megint máskor pedig Holubánt ítélték ötnapi fogházra hatóság elleni erőszakért… Bár az utóbbit a bíróságon határozottan tagadta: „ha valóban megütöttem volna a főtörzsőrmester urat, annak nagyon súlyos következményei lettek volna…”