Nyolcvanesztendős koráig szeretne masszőrködni Oláh László

Édesapja a kondorosi Hanzus malom üzemvezetője volt, rövid ideig úgy tűnt, hogy annak nyomdokaiba lép. Nem így történt.

– Elvégeztem a technikumot, majd szállítási csoportvezetőként a Kner nyomdában dolgoztam. Fociztam, előbb Kondoroson, majd a katonaidőm alatt a ceglédi Bem SE, a Mezőtúr csapatában az NB II.-ben. Elkerültem Gyömrőre, s innen egy nagy múltú klub, a Csepel kötelékébe kerültem – beszélt a kezdetekről Oláh László.

Vinkovics Lajos szúrta ki, hogy lenne érzéke a masszőrködéshez. Három évet tanult a TF-en, ahol mindent megtanult a szakmáról.

– A Fradi híres gyúrója, Bodnár József, a válogatottnál is dolgozó Tóth Kálmán és Hegedűs Mihály voltak az osztálytársaim. Csepelen olyan ismert sportolók kerültek a kezeim közé, mint az olimpiai bajnok Kőbán Rita, Növényi Norbert vagy a világbajnoki bronzérmes Tóth Gábor, de mondhatnám még Gulyás Istvánt vagy Orbán Istvánt is. A kajak-kenut és a birkózást csináltam, szerették volna, ha elvállalom az atlétikát is, de nem vállaltam.

Csepelen hat évet töltött el, majd elkerült az Építők női kézilabdacsapatához, miközben a Deli Rita, Balogh Bernadett és a csabai Kovács Tímea fémjelezte főiskolás kézilabda-válogatott is adott számára feladatot.

– Találkozott a csapat az akkori Előrével is a bajnokságban. Mondhatom, hogy a legszebb lányok lila-fehérben sportoltak, Tobakné, Csulikné Bozó Éva, Bjelik Ilona, Rácz Gyöngyi és még sorolhatnám – csillant fel a szeme.

Dolgozott a Széchenyi fürdőben is, a Palatinuson is, hogy azután az akkor NB II.-es Both József edzette Baghoz kerüljön. Egy évig tartott ez az időszak. Szintén Both József mellett jutott szerephez a magyar teremlabdarúgó-válogatottnál is (akkor még létezett ilyen csapat), amellyel megjárták a spanyolországi Európa-bajnokságot is.

Megfordult a kézilabdázóknál is, tíz évig dolgozott az Újkígyós NB I. B-s, a Szarvas és a Kondoros csapatainál.

A leghosszabb időt – negyedszázadot – az Előre labdarúgói között töltötte el. Nem tagadja, a szíve csücske mindig is az Előre marad.

– Számtalan mérkőzés ugrik be, az 1978-as Diósgyőr elleni, amikor Vágási Sanyi fejjel-lábbal ontotta a gólokat (az 5–0-s eredménnyel záruló csata mindegyik gólját a csatár szerezte – a szerző), de eszembe jut az az eset is, ami a Fradi-pályán történt, amikor Nyilasi Tibor úgy beleszállt Németh Lajosba, hogy huszonöt centiméteres vágást ejtett a combján. Láza Jani igen keményen odaszólt Nyílnak, aki azután bizony nem is igazán mert Békéscsabára jönni játszani. Mészöly Kálmán idejében a csapatösszetartást erősítendő disznóvágásokat rendeztem. Sajnos ritkán találkozom a régiekkel, Pogács Ferivel egyszer Pesten nem olyan régen összefutottam, a hangjáról ismertem meg. Leültünk és ittunk egy jó fröccsöt!

Kéri, hogy feltétlenül írjam le: Pásztor Józsefet és Kerekes Attilát tartja minden idők ­legjobb békéscsabai futballistáinak.

2014-ben Jaminában gyúrta a játékosokat, amikor szóltak, hogy szükség van rá az Előrénél, akkor került a lilákhoz Zoran Szpisljak.

– Napi négy edzésen volt feladatom! Három évig dolgoztam ott – jegyezte meg a kiváló masszőr, aki labdarúgócsapatnál utoljára a megye egyes Körösladánynál vállalt szerepet, amikor Fodor Sándor hívására vállalta el a munkát.

2000-ben stroke-ot kapott, a bal oldala lebénult. Sokan lemondtak róla, ő maga viszont még dolgozni akart.

– Fejben dől el minden! – mondja, bár sok gyógyszert kell szednem, de felépültem és folytathattam a munkát.

Soha nem azt nézte, hogy mennyi pénzt lehet keresni.

– Munka és alázat. Mindig ezt tartottam szem előtt. A munkám után soha nem történt húzódásos sérülés. Hetvennégy évesen is aktív ­vagyok, tavaly óta a szarvasi női kézilabdacsapat mellett vagyok, ahol nagyon jó a közösség. Legalább nyolcvanéves koromig szeretnék dolgozni!