Viharsarkiak is szerepeltek a kupaelitben

A fiatal futballrajongók számára evidens, hogy Európa legjobb futballcsapatai számára évről évre megrendezik a Bajnokok Ligáját, illetve az Európa-ligát. Csakhogy amíg ez így kialakult, hosszú idő telt el, az évtizedek alatt többször is változott a kupasorozatok neve, lebonyolítása, a Kupagyőztesek Európa Kupája pedig már meg is szűnt. A magyar csapatok sok emlékezetes csatát vívtak, olykor komoly sikereket is elértek – gyakran Békés megyei főszereplőkkel.

A bajnokok bajnokai

A Bajnokcsapatok Európa Kupáját (a BEK-et) 1955-ben írták ki első alkalommal. A Bajnokok Ligája korábbi megfelelőjének első magyar résztvevője a Bp. Vörös Lobogó (akkor így hívták az MTK-t) volt. A legrangosabb sorozat első magyar találatát Szimcsák István szerezte, aki a 70-es évek végén a Békéscsabai Előre másodedzője, a 80-as évek közepén pedig a Gyulai SE vezetőedzője volt.

A magyar klubok legjobb eredménye a BEK-ben az elődöntőbe jutás volt. Erre három alkalommal volt példa. Az 1957/58-as idényben a Vasas került a legjobb négy közé. A piros-kékek kapusa Kovalik Ferenc volt, aki Mezőkovácsházán született, kisgyermekkorát is ott töltötte. Kovalik csupán a Real Madrid elleni elődöntő-visszavágót hagyta ki, így kulcsszerepe volt a kiemelkedő szereplésben.

A Győri Vasas ETO az 1964–65-ös szezonban jutott be a legjobb négy közé, ahol azután a Benfica ütötte el a fináléba jutástól. A győriek játékmestere, csapatkapitánya a Békéscsabán született, s 20 éves koráig a Békéscsabai Építőkben futballozó Palotai Károly volt. Az Újpesti Dózsa az 1973–74-es idényben vívta ki az elődöntőbe jutást. Az együttes edzője a kupaküzdelmek első két fordulójában Szűcs Gyula volt (valójában érthetetlennek tűnt leváltása, hiszen a csapat jól szerepelt). A mesteredző az 1975–76-os szezonban a Békéscsabai Előre NB I.-es csapatának szakmai irányítója volt.

Érdekességként megemlíthető az is, hogy az Előrében egykoron egy BEK-döntős játékos is szerepelt. Adrian Negrau az 1988–89-es szezonban a Steaua együttesével jutott be a legrangosabb kupasorozat fináléjába, ahol azután az AC Milan 4–0-ra megverte a román együttest. Negrau ugyan a döntőben nem kapott játéklehetőséget (a kispadon ült), de az előző fordulókban többször is pályára lépett.

A Bajnokok Ligája (illetve a BEK) elődjének tekintik sokan az 1930-ban, Svájcban rendezett Bajnokok Tornáját. Tíz európai élcsapat veselkedett neki, hogy elnyerje a legjobbnak járó serleget. A győztes az Újpesti TE lett, a döntőben a Slavia Prahát verte 3–0-ra. Mindhárom találatot a Békéscsabán született, egykoron az Előrében futballozó, majd később edzőként visszatérő Kvasz-Köves János szerezte.

Döntőig a KEK-ben

A Kupagyőztesek Európa Kupáját 39 esztendőn át írta ki az UEFA. 1961-ben hirdettek először győztest, 1999-ben zárult a sorozat. A magyarok már az első kiírásban elindultak: a Ferencváros Glasgowban, a Rangers ellen vívott csatát. A zöldek hátvédsorában pályára lépett a Békéscsabán született és futballozott Gerendás (Griecs) András is.

A magyar csapatok két alkalommal jutottak el a KEK-döntőig (s egyszer az elődöntőig). Az 1963–64-es idényben az MTK, az 1974–75-ösben pedig a Ferencváros. Mindkettőben találunk Békés megyei kötődésű futballistákat. Az MTK menetelésében kulcsszerepet játszott a Vasas BEK-szereplésénél már említett Kovalik Ferenc, valamint a Békéscsabán született, s a helyi Építőkben játszó Vasas Mihály. Az előbbi kiváló védéseivel, az utóbbi – többek között – továbbjutást jelentő góljával emelhető ki. Szerepet kapott az MTK-ban a Bajnokcsapatok Európa Kupájában első gólt szerző Szimcsák István is.

A finálét Brüsszelben játszották, s a Sporting Lisszabon ellen 3–3 lett a végeredmény. Akkoriban a győztesről újrajátszás döntött. Két nappal később Antwerpenben, a megismételt mérkőzésen a portugálok 1–0-ra győztek, s kupagyőztesek lettek. Vasas és Kovalik mindkét összecsapáson pályára lépett, s legyünk őszinték, az utóbbi a második mérkőzésen, a portugálok góljában igen csúnyán benne volt…

A Ferencváros az 1974–75-ös szezonban jutott el a KEK-ben a győzelem kapujába. A Fradit a Mezőhegyesen született és a gyermekkorát is ott töltő Takács László, illetve Megyesi István is erősítette a kupasorozatban. Megyesi Csanytelekről került Csabára, a Vízműben tanult, miközben a Békéscsabai VTSK-ban futballozott. Érettségi után onnan igazolta le a Ferencváros. A balhátvédként valamennyi kupameccsen szereplő Megyesi István kulcsfontosságú helyzetben tudott csapata segítségére lenni: a Crvena Zvezda elleni belgrádi, 100 ezer néző előtt lejátszott elődöntőben, a hazaiak 2–1-es vezetésénél, a 83. percben értékesítette a Fradi javára megítélt 11-est. A bravúros szereplésre azután nem sikerült feltenni a koronát, a bázeli döntőben a Blohin vezette Dinamo Kijev sima 3–0-s győzelmet aratott.

A legnagyobb sikerek

A mai Európa-liga elődje a Vásárvárosok Kupája (1955–1969), az Európai Városok Kupája (1969–1971), majd az UEFA-kupa (1971–2009) nevet viselte. A magyar csapatok ebben a kupasorozatban voltak a legeredményesebbek. Három alkalommal jutottak el az elődöntőig (MTK 1961–62, Ferencváros 1962–63 és 1971–72), négyszer pedig döntőt is játszottak (Ferencváros 1964–65 és 1967–68, Újpesti Dózsa 1968–69, Videoton 1984–85). Győzni egyetlen alkalommal sikerült, a 64–65-ös szezonban, a Fradinak.

Az MTK 1961–62-es legjobb 4 közé jutásának csakúgy főszereplője volt Kovalik Ferenc, Vasas Mihály és Szimcsák István, mint a két évvel későbbi KEK-ezüstéremnek. A csapat edzője a korábban már az Újpest BEK-menetelése kapcsán említett Szűcs Gyula volt. Szimcsák mindkét Valencia elleni VVK- elődöntőben játszott, Kovalik a második, hazai találkozón, csereként védett. A mezőkovácsházi Kovalik Ferenc tehát olyan dicsőséget tudhat magáénak, amilyet rajta kívül csak minden idők egyik legjobb magyar csatára, az újpesti Bene Ferenc. Mindketten egy európai kupafináléban (Bene a VVK-ban 1968–69-ben), s két másik kupasorozat elődöntőjében (Bene a KEK-ben 1961–62-ben, a BEK-ben 1973–74-ben) szerepeltek.

A Fradi öt éven belül háromszor is kimagasló eredményt ért el a VVK-ban. Előbb (1962–63) a legjobb négy közé jutottak a zöldek, ekkor még olykor csatárt is játszott a Nagyszénáson született és felnőtt, Orosházán tanult és futballozott Mátrai Sándor. Olyannyira, hogy a sorozat első Fradi-gólját épp ő szerezte, jobbszélsőként.

A döntőbe jutástól a Dinamo Zágreb ütötte el az FTC-t. Az 1964–65-ös szezonban azonban megállíthatatlan volt a zöld-fehér alakulat. Tizennégy meccset vívtak a ferencvárosiak a végső győzelem megszerzéséig, háromszor is harmadik mérkőzés határozott a továbbjutásról. A végső győztes kilétét ugyanakkor – az akkori gyakorlattól eltérően – egyetlen összecsapáson döntötték el, ám a Fradi Torinóban is képes volt legyőzni a Juventust.

A kupagyőztesnek járó serleget a csapatkapitány, a minden mérkőzésen pályára lépő Mátrai Sándor vehette át a FIFA-elnök Sir Stanley Roustól. Három esztendővel később újfent a fináléig menetelt a Ferencváros, Mátrai a sorozat őszi találkozóin segítette a zöldeket.

Még egy olyan kimagasló szereplést találtunk, amelyben volt viharsarki kapcsolódás. Ekkor már UEFA-kupának hívták a sorozatot, s a Ferencváros ismét a legjobb négy közé jutott. A franzstadtiak erőssége a fentebb már említett Megyesi István volt.

… és a játékvezetők

Az európai kupatörténelemben több alkalommal is előfordult, hogy magyar játékvezető lehetett valamely finálé bírája (a „kiválasztottak”: Hernádi Vilmos, Zsolt István, Palotai Károly, Puhl Sándor, Kassai Viktor). Bármily hihetetlen, egyikük valamennyi európai kupadöntőben szerepet kapott. Ő nem más, mint a Békéscsabán született és 20 éves koráig a Békéscsabai Építőkben futballozó Palotai Károly.

Az első fináléját 1975-ben vezette Düsseldorfban, a Mönchengladbach–Twente UEFA-kupa-döntő első mérkőzését. A derbi 0–0-lal ért véget (a hollandiai visszavágón a németek 5–1-re nyertek). Palotai egyik partbírója a Gyulán született, Békéscsabán nevelkedett Petri Sándor volt.

Ugyanezen év decemberében Európa és Dél-Amerika legjobb csapatainak Világkupa-döntőjére kapott megbízatást. A Buenos Airesben rendezett összecsapás előtt fél órával húztak sorsot, hogy a három felkért játékvezető közül ki legyen a bíró. A szerencse nem Palotainak kedvezett, első számú partjelzőként tevékenykedett az Independiente–Atletico Madrid összecsapáson.

Palotai egy évvel később a Bajnokcsapatok Európa Kupájának döntőjén volt vezetőbíró. A német Bayern München a francia Saint-Étienne-t verte 1–0-ra. 1978-ban a BEK és a KEK-győztes Szuperkupa-döntőjének első mérkőzésére jelölték. Az Anderlecht–Liverpool (3–1) összecsapáson Palotai Károly egyik segítője a békéscsabai Győri László volt.

1979-ben sem maradt európai kupafinálé nélkül minden idők egyik legkiválóbb játékvezetője. Ezúttal a Kupagyőztesek Európa Kupája-döntőt osztották rá, amelyen a Barcelona 4–3-ra nyert az NSZK-beli Düsseldorf ellen. Két esztendővel később pedig Palotai Károlynak megadatott az, ami magyar játékvezetőnek azóta sem: második alkalommal is megbízták a legrangosabb döntő vezetésével. A Liverpool–Real Madrid BEK-fináléban Alan Kennedy bombagólja döntött a vörösök javára.

Palotai pályafutása tele van kuriózummal. Ha most csak a nemzetközi kupafutballra gondolunk: az európai futball történetében nem volt még egy olyan sportember, aki labdarúgóként kupaelődöntőt játsszon (Győri ETO 1965), s játékvezetőként legalább ilyen szintű mérkőzést vezessen. Sőt Palotai, ugye, döntőkig jutott bíróként…

A mi kupacsapatunk

Egyetlen megyei csapatként a Békéscsabai Előre szerepelt csupán az európai kupaküzdelmekben. Az 1989–90-es szezonban a Kupagyőztesek Európa Kupájában indultak a lilák, s a selejtezőt a norvég Bryne ellen sikeresen megvívva, az első fordulóban a török Sakaryaspor verte ki a csabaiakat. Az 1993–94-es szezonban az UEFA-kupában indultak a lilák. A selejtező akkor sem okozott gondot (a macedón Vardar Skopje volt az ellenfél), ám az orosz Tyeksztyilstyik Kamisin megoldhatatlan feladat elé állította az előréseket.

A csabaiak az 1984–85-ös szezonban az egykoron nagy presztízsű Közép-európai Kupában is indultak, illetve két alkalommal az UEFA Intertotó-kupa csoportkörében is megmérettek. S ha csapatként nem is sikerült nyomot hagyni az európai kupaszereplésben, azt azért jó tudni, hogy a magyar együttesek nemzetközi sikereiben fontos szerepet játszottak a viharsarki kötődésű labdarúgók, játékvezetők. Azért ez is valami…