Akár százötven kilóval szériázik a fekvenyomó padon a testépítő

Lipták Mihály már a 80-as években elkezdett testépítéssel foglalkozni, amikor a sportág még gyerekcipőben járt az egész országban. Mindössze két terem volt a városban akkoriban. Ő Pakucza Józsefhez kezdett járni társaival, a mostani Burek pékség alatti dohos, fűtetlen, málló vakolatú, rozsdás súlyokkal telepakolt pincébe. Fiatal srácokként figyelték az akkori menőket, hogy miként edzenek. Bújták az akkori kevés szakirodalmat, az innen-onnan beszerzett külföldi testépítőújságokat lapozgatták, így szerezve némi információt az edzések elsajátításához. Menet közben alakult ki benne egy gondolat, hogy talán majd egyszer ő is eljuthat hasonló magasságokba.

A sport szeretete adta és adja a mai napig számára a motivációt. Bármerre is sodorta az élet, napi rendszerességgel látogatta az edzőtermeket. Csak az elmúlt években kezdett versenyezni, mert mostanra vált olyanná a fizikuma és felépítése, hogy elindulhasson testépítő viadalokon. Hangsúlyozta: az mindegy, hogy valaki hétfőtől péntekig edz és hétvégén pihen, vagy két napig edz és a harmadikon tart egy szünetet. A lényeg a rendszerességen van. Kiemelte azt is: nem csak felsőtestre kell gyúrni. Több izomcsoportot különböztetnek meg – mell, hát, váll, kar, has és láb –, és mindegyiket tervszerűen kell edzeni, csak így biztos a fejlődés.

Elmondta, hogy a versenyeken a lényeg a szárazságon, a szimmetrián és a pózoláson van, azért hogy az összes, köztük a legkisebb izmok is ugyanúgy láthatóak legyenek. Hozzátette, hogy például egy amerikai és egy európai sportoló száraz izomtömege között akár 15-20 kilogramm különbség is lehet a versenyeken. A tengerentúlon komoly szakembergárda és szponzori csapat áll egy-egy többszörös világbajnok testépítő mögött, akinek csak az a dolga, hogy délelőtt és délután eddzen, és azt, annyit és akkor egyen, annyi szénhidrátot vigyen be, amennyit előírnak számára. Neki ezzel szemben úgy kell helytállnia és hoznia ugyanazt a színvonalat, hogy közben két munkahelyen is dolgozik, valamint párjával közösen gyermeket nevel. Kiemelte: most hatéves kisfia a mindene.

Nem hiúságból, de gyakran nézi magát a tükörben. Elmondta: hiába van egy sportoló megfelelően felépítve, ha nem gyakorolja eleget a pózolást a tükör előtt, nem tudja jól megmutatni magát­.

– Nekem, aki alapvetően a sport szeretetéért gyúr, minden gyakorlat kedves – folytatta. Azért van kedvence is, ez pedig a válledzés. Hozzátette: vannak, akik csak felsőtestre edzenek, és például mumusként tekintenek a lábak megfelelő edzésére, vélhetően azért, mert már kezdőként is hatalmas súlyokkal kell edzeni ahhoz, hogy megfelelő módon fejlődjenek a combizmok. Ez pedig a legtöbb embert kizökkenti a komfortzónából, ami kellemetlen a számukra. Elmondta: az elmúlt években sikerült a combfeszítő és -hajlító izmait kellően felfejlesztenie, ezért most már ezeket a tréningeket is szereti.

– Most is ugyanúgy csinálnék mindent, mint harminc évvel ezelőtt. Ha viszont tényleg visszaforgathatnám az idő kerekét, akkor hamarabb kezdeném el a versenyzést, mert ma alapvetően csak a masters, azaz a mester kategóriában indulok a korom miatt. Ha a húszas éveim végétől vagy a harmincas éveim elejétől indultam volna a megmérettetéseken, valószínűleg már messzebbre jutottam volna – mondta az 53 éves testépítő, akinek így sincs oka panaszra, hiszen már így is mindent elért: kétszeres világbajnok, Mr. Univerzum címmel bír, és ebben a szezonban a profi státuszt is elnyerte az egyik szövetségnél.

Betankol szénhidrátból és cukorból

A 190 centiméter magas Lipták Mihálynál versenyidőszakban a mérleg 105-110, azon kívül akár 120-126 kilogrammot is mutathat. Elmondta, szezonon kívüli időszakban rendesen betankol szénhidrátból és cukorból. A testépítésben nem a rekordok számítanak, az az erőemelők világa, ezért soha nem nyom csúcsot. Olyankor négyszer nyolcas vagy tízes szériákat végez, és néha felmegy 150 kilogrammig is a fekvenyomó padon. Versenyidőszakban nem ehet bármit és bármennyit, ilyenkor jóval kisebb súlyokkal dolgozik, négyszer huszonöt-harmincas sorozatokat nyom.