Mezőberényből indulva messzire jutott a kosárlabdázás világában

Aligha túlzás a mezőberényi Iványi Dalmát a magyar és az európai női kosárlabda egyik legnagyobb ikonjának nevezni: itthon, a kontinensen, sőt az Egyesült Államokban is maradandót alkotott játékosként. A pécsiek legendája két éve a Győr vezetőedzője lett, ahonnan most el kellett jönnie. Elismeri, csalódott, de hamar talpra állt, mert rögtön megtalálta az új feladat, és egyáltalán nem derogál neki Pécsre visszatérve a PEAC másodedzőjeként dolgozni. Nem voltak távoli céljai, Mezőberényből indulva mégis nagyon messzire jutott el a sportágban.

Iványi Dalma /Fotó: Mirkó István, Magyar Nemzet/

– Sajnos ritkán jutok haza, de nekem az az igazi feltöltődés, amikor ott lehetek, mert ott vagyok igazán otthon – fogalmazott a Magyar Nemzetnek adott interjújában.

A kosárlabdázás világával akkor találkozott, amikor édesanyja Mezőberényben edzősködött, a város csapata háromszor nyert diákolimpiát, és sok gyerek játszott. A szülei kosárlabdáztak, majd edzőként is dolgoztak, ő pedig a pálya mellett nőtt fel. Szervezett edzésekre tízéves korától járt, de addigra már megfogta a játék hangulata, a nagyoktól látott fogásokat mindig megleste, és megpróbálta utánuk csinálni. Nem volt semmilyen elvárás otthon a kosárlabdával kapcsolatosan, de az nyilvánvaló volt, hogy ügyes, él-hal a játékért, és ez is közrejátszott abban, hogy Kecskemétre ment középiskolába, mert ott lehetett magas szinten kosarazni.

Iványi Dalma tízszeres bajnok, nyolcszoros kupagyőztes, kétszer nyert bronzérmet az Euroligában, ahol több kategóriában is csúcsot döntött, száznál is többször volt válogatott, az első magyarként szerepelt és öt szezont lehúzott az amerikai WNBA-ben. Pécset nem Rátgéber László miatt választotta.

– Ő akkor egy éve dolgozott a PVSK-nál, csak ellenfélként ismertem, így nem az ő személye döntött. Lényegesebb szempont volt, hogy ott van egyetem, a klub pedig komoly célokat próbált meg elérni, támaszkodott a fiatalokra, és Horváth Judittól irányítóként rengeteget tanulhattam. Nagyon jókor érkeztem, mert bár a csapat korábban nyert bajnokságot, éppen bronzérmes lett, és mindenkiben dolgozott a bizonyítási vágy. Jó döntés volt, hiszen ennek köszönhettem a válogatottságot, az amerikai ösztöndíjat, rengeteg sikert és csodálatos élményt. Maga a döntés gyorsan megszületett, a pécsi vezetők eljöttek hozzánk Mezőberénybe, a szüleim megebédeltették őket, majd egymás tenyerébe csaptunk... A kosárlabda egyfajta életérzéssé vált a városban. Én azért éltem meg különlegesnek, mert azt csinálhattam, amit a legjobban szeretek. A kosárlabda nekem is az életem, és ehhez egészen egyedi hangulat társult. Akkor tapasztaltam meg először, hogy mennyi jó élményt tudtunk adni az embereknek, közösségeket generáltunk, amelyek követtek minket a meccseinkre, kölcsönösen szebbé tettük egymás életét. Ma edzőként is törekszem rá, hogy a tanítványaimnak ne csak szakmai ismereteket, hanem emberi értékeket is közvetítsek.

Iványi Dalma most visszatér Pécsre és másodedzőként folytatja a PEAC-nál.

– Nem derogál ez a feladat, mert kiváló stáb tagja lehetek, amelyben értékes munkát végezhetek. Ráadásul belülről ismerhetek meg egy új szerepkört, és ha egyszer újra vezetőedző leszek, tudni fogom, hogyan néz ki ez a világ a másodedző szemével – mondta visszatéréséről.

A teljes interjút ITT olvashatja el.