Még mindig Mezőberényt tekinti otthonának a klasszis kosárlabdázó

– A PEAC-nál még sohasem dolgozott, így a klub maga új, ám a város ismerős, mekkora örömmel fogadta a mecsekaljai csapat megkeresését?
– Miután a győriekkel megbeszéltük, hogy nem velem képzelik el a jövőt, örültem a pécsiek megkeresésének, mivel mindenképpen felnőtt csapatnál folytattam volna a munkát. Pécs – ahol korábban húsz évet éltem – ráadásul a család szempontjából sem idegen város, biztonságot ad, tudjuk, hogy ott jó helyen vagyunk.

– A Győr vezetőedzőjeként nem tudta befejezni a munkát, ez mekkora csalódást okozott?
– Nagy csalódás, mert elterveztünk egy utat, egy hosszabb periódust. Motiváltan, nagy elánnal vetettem magam a munkába. Persze tudom, hogy a váltás lehetősége benne van, a profimunka velejárója.

– Eszébe jutottak a város másik csapatánál korábban játékosként átélt óriási élmények?
– Május közepe óta a felnőtt és utánpótlás-válogatottal dolgozom, Pécsett mindössze egy-egy fél napot voltam és augusztus 15-ig nem is nagyon megyek oda. Persze így is előjöttek a régi élmények, jó érzések, ám ezek mindig bennem vannak, s ha ismerősökkel, barátokkal találkozunk még inkább előkerülnek.

– Jovan Gorec mellett másodedzőként fog dolgozni, nem érzi ezt kicsit visszalépésnek?
– Nem érzem visszalépésnek, az edzői munka minden spektrumát látni akarom, tapasztalatot akarok szerezni. Ez is egy csapatmunka, ahol megvannak a szerepek. Kíváncsi vagyok arra, hogy miként lehet sikeres egy edzői stáb, egy csapat. Erre a feladatra is nagyon motiváltan készülök.

– A magyar mag megtartása mellett alaposan beerősített a PEAC, két amerikai, szerb és spanyol klasszist is igazolt. Mindez azt jelenti, hogy a bajnoki és a Magyar Kupa negyedik helynél magasabbra törnek?
– A célt a klub vezetősége mondja ki, ám az biztos, hogy a cél nem lehet más, minthogy egy jó csapat alakuljon ki, és a szisztematikus fejlődés. Ehhez igyekeznek megadni a hátteret, az infrastruktúrát. Tervszerűen, türelmesen kell dolgozni, hogy egyre jobbak legyenek az eredmények, hogy a magyar bajnokságban és az európai porondon is meghatározó csapat jöjjön létre, szerezzünk érmeket.

– Mit gondol, jó úton halad most a női kosárlabda?
– Nehéz megmondani. Válogatott és klubszinten egy időben kellene sikeresnek lenni. Most például a női válogatott nem jutott ki az Európa-bajnokságra, a Sopron ugyanakkor Euroligát nyert. Ha éppen ott vagyunk az Eb-n, akkor klubszinten nem vagyunk olyan sikeresek. Nehéz az utánpótlásból jövő gyerekeket beintegrálni a felnőtt csapatokba, ráadásul az eredménykényszer a külföldi játékosok dömpingjét hozza magával. Keményen kell dolgozni, hogy válogatott-, és klubszinten se menjünk egy bizonyos szint alá. A visszakapaszkodás fázisában vagyunk, legközelebb ki kell harcolni az Eb-re jutást.

– Még szinte gyerekként eljött Mezőberényből, de azért még megmaradt a kapocs azzal a várossal, ahol felnőtt?
– Évente csak két-három alkalommal jutok el, inkább a nagyobb ünnepeken. A tíz és fél éves kisfiam és a hét és fél éves kislányom többet tud időzni a szüleimnél. A két gyerek most is Berényben van a húgommal és a családjával, és nagyon szeretnek ott lenni. Látnak egy olyan életet, helyet, ahol felnőttem. Bár már tizennégy éves koromban elkerültem a városból, nekem Mezőberény még mindig az otthonom, ahol mindig fel tudok töltődni. Természet-, és emberközeli hely, ahol nemcsak a gyermekeim, hanem én is mindig nagyon jól érzem magamat.

– Egykor úgy került közel a kosárlabdához, hogy mindig ott volt a pálya szélén. A gyermekei is hasonló helyzetben lehetnek, de lesz-e közük ehhez a szép játékhoz?
– A kisfiam Pécsett kosarazott, Győrben elkezdett focizni, de a kosáredzéseken mindig dobálja a labdákat. A kislányom balettozik, de látja és szereti a kosárlabdát is, igaz még nem ragadta meg. Nem is erőltetem, a legfontosabb, hogy mozogjanak és jó közegben legyenek. Tapasztalatból tudom, hogy ez mennyire jó.

– Szülei még mindig edzősködnek és gyűjtik maguk köré a kosarazni szerető lányokat?
– Anyukám már régen abbahagyta, most már full time nagymama, sokat segít, ha ott vagyunk, de hozzánk is gyakran eljön. Apukám egy-két évre leállt, de már egy ideje újra foglalkozik kicsikkel, a kenguru korcsoporttal.

– Az egykor több évig az élvonalban szereplő szarvasi együttes „eltűnése” óta női kosárlabdáról nagyon hallani sem lehet Békés megyében. Mit gondol, a pénzen kívül mi hiányzik ahhoz, hogy egyszer újra mondjuk egy Szarvashoz hasonló női kosárcsapat épüljön a régióban?
– Sok összetevős ez, nagyon fontos a tradíció. A szarvasin kívül Békésben nincs igazán hagyománya a női kosárlabdának. Utánpótlásszinten persze Mezőberényben és Békésen is vannak, voltak együttesek, de ez kevés ahhoz, hogy egy élvonalbeli csapat működhessen, amelyhez nagyon sok pénz is kell. A csapatépítés is hosszadalmas folyamat, nagy türelem, következetes alázatos munka kell hozzá.

– Milyen céljai vannak edzőként a kosárlabdában?
– Lehet, hogy öt év múlva is másodedzőként dolgozom majd, de a legfontosabb, hogy magamon is lássam a fejlődést, még több tapasztalatot akarok szerezni, a munkában a maximumot nyújtani. A csapatnál szeretnék egy fejlődési ívet látni, stabilizálni a helyünket, magyar bajnoki döntőbe jutni és az Európa Kupa után eljutni az Euroligába.

Névjegy

Iványi Dalma, Született: 1976. március 18., Békéscsaba

Csapatai, játékosként: Mezőberényi SDSE (1990-ig); Kecskeméti SC (1990–94); Pécsi VSK (199–2011); Florida University (1995–99); Utah Starzz (1999–2000); Phoenix Mercury (2003); San Antonio Silver Stars (mind amerikai, 2005–2006); Botasspor Adana (török, 2012); PINKK-Pécsi 424 (2012–2014)

Felnőtt csapat edzőjeként: UNI Győr (2020-2022); NKA-Universitas-PEAC (2022–) másodedző.

Eredményei: 10-szeres magyar bajnok (1995, 1998, 2000, 2001, 2003, 2004, 2005, 2006, 2010, 2014); 11-szeres Magyar Kupa-győztes (1997, 1998, 1999, 2000, 2001, 2002, 2003, 2005, 2006, 2009, 2010); 2-szeres Euroliga-bronzérmes (2001, 2004); háromszor tagja az Euroliga All-Star európai válogatottjának (2006, 2007, 2008).

Az év magyar kosárlabdázója (2001, 2003, 2004, 2006, 2007, 2014.