Egy év a dzsúdó őshazájában

A 17 éves Bozó Bence az AFS Nemzetközi Csereprogram Alapítvány programjának köszönhetően végezheti középfokú tanulmányait, hogy aztán jövőre már Magyarországon érettségizzen le.

– Azt hiszem, hogy sokkal távolabbi országot keveset választattam volna! – kezdte Bozó Bence, akivel az egyik közösségi chaten keresztül beszélgettünk. – Három és fél hónapja tartózkodom Tokióban, és egy olyan neves iskolában tanulok, ahol a sajátos órarend megkönnyíti a nyelvtanulást. Már ennyi idő elteltével is azt mondhatom, hogy megérte vállalni ezt az esztendőt, mert sokat tanulok. A japánnal nagyon jól haladok, már sok mindent megértek. Az emberek és a szokások nagyon mások, a nyelv pedig egészen különleges, ám mindezeket nem volt annyira nehéz megszokni. Japánul először megszólalni sem mertem, de könnyen megy a tanulás és már egy hónap után lett néhány ottani barátom, akikkel jól megvagyunk. Bár középfokú nyelvvizsgával rendelkezem, csak ezzel a tudással nehezen boldogulnék Japánban, mert itt nem beszélik annyian az angolt, ám a barátok nagyon sokat segítenek a nyelvtanulásban. Van néhány külföldi cserediák az iskolában, és innen is mennek ki külföldre tanulni, de ez mégsem annyira jellemző. Az osztályomban egyébként csak japánok tanulnak.

Bence a Gyulai Judo SE-ben ismerkedett meg a cselgánccsal, s ma is ennek a klubnak a tagja, ám hat esztendeje már a Békés Megyei Kano és Judo SE-ben a korábbi olimpikon Gyáni János kezei alatt pallérozódik. Országválasztásában a cselgáncs döntő szerepet játszott.

– Pár éve már jártam Japánban egy edzőtáborban, s az akkori tapasztalatok után elhatároztam, hogy a dzsúdót szeretném magasabb szintre emelni. Hetente kétszer járok a Kodokan iskolába (amely a világ judó közösségének a központja – a szerző), ahol a legmagasabb színvonalon tanítják a dzsúdót – folytatta Bence. – A szerdai foglalkozások olyanok, mint a válogatott keretedzések, ahol az országból a legjobbak is jelen vannak. Magas szintű edzők a judó megalkotója, Jigoro Kano szellemében oktatnak bennünket. Emellett az iskolámban is vannak edzések, így heti szinten összesen öt tréningen veszek részt, de ezentúl még kondizok és kardiózok is. A dzsúdóban a repertoárom technikailag még nem nőtt, de a japán és más külföldi ellenfelekkel gyakorolva így is sok mindenben fejlődtem. Egy biztos: az erős ellenfeleknek köszönhetően az állóképességem és a magabiztosságom megnőtt.

Iskolájában kéthavonta nagyvizsgákat tartanak, amelyre nagyon készülni kell, a negyedév végén pedig a japán nyelvből is számot kell adni a tudásáról.

– Komolyan veszem a tanulást, hiszen az érettségi után egyetemen szeretném folytatni. Még nem döntöttem el, hogy milyen szakot választok, de a mérnöki irány nagyon érdekel, hiszen nagyon szeretem a reál tárgyakat és a családban is vannak előttem példák.

Bár egy hétnél még soha nem volt távol a szüleitől, de úgy érzi, hogy jól megszokta az ottani életet.

– Bár hiányzik a család, az otthon, olyan igazi honvágy még nem fogott el. Hetente egyszer-kétszer beszélek a szüleimmel és a testvéreimmel, ami ha nem is pótol mindent, de mégis nagyon sokat jelent.