Ancsin Gábor mindig nagy örömmel megy a válogatottba

– A 2018–2019-es évadban már játszott a Ferencvárosban. Milyen érzésekkel tér vissza a következő idényben a zöld-fehérekhez?
– Várom már és örülök, mert minden ilyen váltás új kihívásokkal jár. Egyelőre azonban még nem annyira foglalkoztat ez a kérdés, mert bőven van még tennivalóm Tatabányán, ahol az cél, hogy jó szezont zárjunk.

– Öt éve kézilabdázik Tatabányán, amely a Veszprém és a Szeged mögött stabilan ott van a dobogón. Hová helyezi el pályafutásában ezt az időszakot?
– Voltak nagyon hullámzó időszakok, amikor anyagilag nehéz helyzetben volt a klub. Ami nagy pozitívum, az a szurkolók, akik előtt le a kalappal, mert amikor nem úgy sikerültek a mérkőzések, akkor is elkísértek bennünket idegenbe, ahol otthoni hangulatot teremtettek. Sok szép dolog történt az elmúlt öt évben.

– Főszerepet vállalt a magyar férfiválogatott történetének legsikeresebb Európa-bajnoki szerepléséből, amikor az ötödik helyen zártak. Mi a siker titka?
– Amióta Chema (José María „Chema” Rodríguez Vaquero szövetségi kapitány – a szerző) a válogatottnál dolgozik, azóta a csapat évről-évre lépdel előre. Voltak nagyobb győzelmek, amit hullámvölgyek követtek, ám ez már az Eb-n nem volt jellemző, ahol sokkal kiegyensúlyozottabban játszott a csapat. Jött egy új generáció, ambiciózus fiatalokkal, akik igyekeznek kiharcolni a csapatban a helyüket. Mindenki, aki akár csak öt percre is pályára lépett Németországban a maximumot nyújtotta.

– A szakmai vezetés a legjobb tízbe kerülést várta a válogatottól. Mit remélt önmagától és a csapattól?
– A nagy versenyek közül az Eb-n a legerősebb a mezőny, ahol nehéz jó eredményt elérni. Németországban olyan eredmények születtek, melyek korábban elképzelhetetlenek lettek volna. Az Eb előtt nem voltak jó érzéseim, fásultságot láttam a válogatotton, ám a felkészülés során kaptunk egy pofont a csehektől és onnantól kezdve megváltozott az edzésmunka. A klubomban is nehezebb időszakot éltünk át, történt egy edzőváltás is. Mindig jó érzések töltenek el ha hívnak a válogatottba, mert mégis csak egy országot képviselünk.

– Részese volt a 2021-es egyiptomi világbajnokságon elért ötödik helynek is. Melyik tartja az értékesebb eredménynek, az akkorit, vagy a mostanit?
– Az is nagy eredmény volt. A negyeddöntőben csak kétszeri hosszabbítás után maradtunk alul a franciák ellen. A vébé annyiban más volt, hogy a Covid miatt zárt kapuk mögött játszottunk és úgy nehéz volt a játékosoknak felpörögniük.

– A védekezésben eddig is meghatározó volt a játéka, de egyre bátrabban vállalkozik a lövésre. A korral a bátorság is egyre inkább megjön?
– Ahogy egyre rutinosabb az ember, egyre magabiztosabb. Amikor elkerültem Veszprémből, Tatabányán egyre több játéklehetőséget kaptam, ami idővel meghozta a nagyobb önbizalmat is.

– 2009-től két éven át Németországban légióskodott. Azóta soha nem jött szóba, hogy újra külföldre igazoljon?
– Családom van, nehezebb lenne egy ilyen váltás. Voltak lehetőségeim, de vagy az akkori klubom nem engedett el, vagy amikor a Tatabánya bajba került, az én lelkiismeretem nem engedte, hogy elmenjek.

– Gondol-e már az aktív pályafutása utáni időszakra?
– Szerencsésnek mondhatom magam, mert elkerültek a komolyabb sérülések. Még nem annyira gondolkozom a távolabbi jövőn. Iskolába járok. Remélem, hogy majd az aktív játék után is maradni tudok a kézilabdában, ám akkor sem fogok kétségbeesni, ha ez nem sikerül.

– Novemberben a magyar válogatottal szűkebb pátriájában, Békéscsabán léphetett pályára. Mekkora élményt jelentett ez?
– Sok mérkőzésen – Bajnokok Ligája és EHF-kupa Final Fouron – léptem már pályára, de ez a találkozó ott fog szerepelni a felső polcon. A családom, a barátaim sok helyre elkísértek már, de nekik is élményt jelentett, hogy Békéscsabán láthattak. Gyerekkori álmom volt, hogy pályára lépjek a csabai sportcsarnokban, az a meccs azóta is sokszor eszembe jut.