2024.03.30. 20:11
Tíz éve lett először bajnok a BRSE
2014. március 30. a szó legszorosabb értelmében arany betűkkel íródott be a Békéscsabai Röplabda Sportegyesület históriás könyvébe, hiszen ezen a napon szerezte meg klub az első bajnoki címét.
Az egyesület igyekszik méltó emléket állítani az első aranycsapatnak, egy olyan eseményt is szerveznek, ahová a főhősöket is meghívják.
Juhász Zoltán, a Békés Megyei Könyvtár igazgatójának jóvoltából egy kiállítást rendeznek a Békéscsabai Röplabda Akadémián, amely a jubileumi bajnoki címet kiharcoló csapatnak állít emléket.
A BRSE honlapján a Nemzeti Sport korabeli tudósítása.
Női röplabda NB I
Döntő, 3. mérkőzés
Vasas Óbuda–Linamar-Békéscsabai RSE 2:3 (7, –23, 20, –16, –17)
Folyondár utca, 1200 néző. V: Éva T., Ujházi.
Vasas: Miklai 20, TÁLAS 10, VACSI 15, Gubicza 10, Szabó A. 4, STEFANIK 15. Csere: Tóth A. (liberó), Fábián F., Pekárik, Ludmán. Edző: Jókay Zoltán
Békéscsaba: SOÓS 16, BODNÁR 9, IRICSANIN 17, Szombathelyi Sz. 2, LEIDGEB 13, AKIMOVA. Csere: Molcsányi R. (liberó), Nagy V. 1, Ilyés 6. Edző: Kormos Mihály
Az egyik fél harmadik győzelméig tartó párharc végeredménye: 3–0 a Békéscsaba javára.
Mestermérleg
Jókay Zoltán: – Csodálatosan indult, de a végén megint nem mertük vállalni a jó ütéseket, míg a Békéscsaba bátran megcsinálta őket.
Kormos Mihály: – Elképesztően nagy volt a csapat, csakúgy, mint az egész szezonban. Hétfő este hét órakor mindenkit várunk szeretettel ünnepelni a csabai városháza elé!
A Magyar Röplabda-szövetség hivatalos honlapjának beszámolója szerint a csarnok a békéscsabai szurkolóktól volt hangos, akik az „Izzik a csarnok, itt a magyar bajnok” rigmussal éltették kedvenceiket, akik bő kétórás küzdelemben fektették két vállra ellenfelüket.
A Békéscsaba története során először ünnepelhet magyar bajnoki aranyérmet, míg a sorozatban ötödször döntős Vasas két megnyert finálét követően ezúttal alulmaradt.
A BRSE honlapján így emlékeztek a játékosok és a vezetőedző
Bodnár Dorottya:
– Hogy az igazat megvalljam, régen volt már az a bizonyos első bajnoki cím, azóta több száz győztes mérkőzésen vagyunk túl és további 4 bajnoki serleggel bővült a vitrin. Annyira emlékszem, hogy 2–0-s előnnyel mentünk a párharcba, ami rendkívül meglepő volt, hiszen nem számítottunk esélyesnek. A bajnoki döntő előtt mindenki a Vasast mondta egyértelmű bajnokjelöltnek, nem pedig minket. Borzasztóan kemény csatát hozott az a bizonyos 3. mérkőzés. Több száz szurkoló kísért el minket a Folyondár utcába, hazai hangulatot teremtettek az ellenfél pályáján. Karrierem egyik legemlékezetesebb momentuma is ehhez a találkozóhoz köt: 17:18-os állásnál 6-os helyen támadott Miklai Zsanett hátsósorból, én pedig egyszemélyes falként sáncoltam őt, amely a párharc utolsó pontját is jelentette, hiszen azzal a blokkal megszereztük a bajnoki címet! Soha nem fogom elfelejteni azt a pillanatot.
Molcsányi Rita
– Abban az évben 3. helyen zártuk a bajnokság alapszakaszát, így egyáltalán nem mi voltunk a favoritok a végső győzelemre. A Vasas elleni 3. mérkőzésen hiába volt nálunk 2–0-s előny, közel sem számítottunk arra, hogy idegenben ünnepelhetünk bajnoki címet március 30-án. Abban a szezonban nem volt a keretünkben különösebben kiemelkedő játékos, aki a hátán vitte volna az egész gárdát, inkább a csapatjátékunk és az egymásért küzdés volt az erősségünk. A döntő harmadik meccsén nagyon hullámzó volt a játékunk, 25:7-re nyerte a nyitóetapot a Vasas, majd sikerült felállnunk és 23:25-re hozni a másodikat. A harmadik szettben ismét ellenfelünk dominált és nyert 25:20-ra, de a negyedik felvonásban 16:25-re nyertünk és nálunk volt a lélektani előny a mindent eldöntő játszma előtt. Az ötödikben elhúzott a Vasas, majd visszajöttünk és egymást követték a szettlabdák, hol itt, hol ott. Végül jött az a bizonyos, máig is emlékezetes Bodnár-sánc, amellyel lezártuk a párharcot és bajnoki címet ünnepelhettünk! Fantasztikus érzés volt, hogy megtettünk valamit, ami városunk hírnevét öregbíti és rengeteg csabaiaknak adott hatalmas boldogságot!
Szpin Renáta
– Az első játszmát leszámítva nagyon jól játszottunk, minden labdáért mentünk. Én akkoriban 17 éves voltam, míg Natalija Akimova 40 fölött volt már, de hatalmas segítséget jelentett rutinjával – szenzációs igazolás volt. Óriásit játszott azon a mérkőzésen, mintha még csupán akkor lett volna 20 éves, nagyon jól mezőnyözött és minden labdáért gurult, mi csak pislogtunk. Nagyon jó volt abban az évben a Vasas és én úgy emlékszem, hogy az alapszakaszban kikaptunk tőlük többször is. Stefanik Orsolya, Tálas Zsuzsi, Vacsi Evelin, Miklai Zsanett, de rutinos játékosuk is volt, például a liberójuk, Tóth Andrea személyében. Mindenki elkönyvelte a szezon elején, hogy ők nyernek, tényleg a Vasas volt az esélyese a döntőnek is. Mi pedig csapatként tettük a dolgunkat, küzdöttünk és felborítottuk a papírformát.
Kormos Mihály:
– A mai napig emlékezetes számomra, hogy a mérkőzés kezdete előtt körülbelül 70 perccel elkezdtük a bemelegítést, s már akkor közel 300 csabai szurkoló buzdított minket. A találkozót nem kezdtük jól, a párharc során először mutatta azt a Vasas, amelyre valóban képes volt, mi pedig leggyengébb játékunkkal indítottunk, így 25:7 lett az első szett. Emlékszem, a 2. játékrész kezdete előtt ezt mondtam a lányoknak: „nincs probléma, felejtsétek el, ami történt, a következő játszmában nem fogják tudni hozni azt a játékot, mint az elsőben, mi pedig nem leszünk ennyire gyengék, valahol találkozni fog a két játékerő és onnan már higgadt megoldásokkal ki tudunk egyenlíteni.”
Ez így is lett, szoros játszma után sikerült is. A harmadikban ismét felülkerekedett az ellenfél, de a negyedikben sikerült 16-ra verni őket. A döntő szettben 5:1-gyel kezdett a Vasas, majd 10:10 után átvettük a vezetést. 17:16-nál meccslabdája volt riválisunknak, de Leidgeb Noémi (az ellenfélnek) váratlan védelmi bravúrjai után 17:18-ra vezettünk. Aztán következett a legendás Bodnár-blokk és egymás nyakába ugrottak a lányok, hiszen először a BRSE történelmében, megvolt a bajnoki cím! A mai napig kedves emlékként marad meg számomra ez a szezon, hiszen a rájátszásban 3. helyről indultunk, s a Gödöllő 3:0-s legyőzése után a Vasast is 3:0-ra tudtuk megverni, mondhatni az esélytelenek nyugalmával.
