Az alsóházi riválisokkal gyűlt meg az orosháziak baja

– Hullámvölgyekkel és hullámhegyekkel teli szezonon van túl az együttes. Előzetesen a dobogót tűzték ki célul házon belül, ehhez mérten tapasztalható némi elmaradás...
– Ténykérdés, hiszen még a mezőny első harmadában sem tudtunk végezni, ami úgy gondolom reális célkitűzés volt a vezetőség részéről. Ennek oka az volt, hogy az őszi teljesítményünket nem tudtuk hozni tavasszal. A Szeged elleni vereséggel pedig egy nagyon komoly szakadékba taszítottuk magunkat, amiből csak nagyon-nagyon nehezen másztunk ki, mely végül nagyban befolyásolta az év végi helyezésünket is. A tavaszi sikertelenség nemcsak a lányokat, hanem engem is megviselt, ezért is döntöttem március elején úgy, hogy nem folytatom a közös munkát.

– Van olyan terület, ahol sikerült előrelépni, az előző idényhez képest?
– Ahol sikerült fejlődni az a támadás. Pontosabban, eredményesebben kézilabdáztunk, mint azt tavaly tettük. Összességében jóval több volt ebben a csapatban, ezt bebizonyítottuk az utolsó hazai mérkőzésen is. A játékosok teljesítménye elég hullámzó volt. Ősszel Zavaczki Bogi vitte a hátán a csapatot, tavasszal pedig Kenyeres Barbi. Ők ketten huzamosabb ideig is tartani tudták a jó formájukat. A többiek sajnos elmaradtak tőlük. Edzőként természetesen engem terhel a felelősség, hogy ez miért alakult így. Az igazi problémánkat a kieső gárdák elleni szereplés jelentette. Ellenük görcsösen, sok hibával játszottunk, pedig ha ezeket a mérkőzéseket behúzzuk, akkor jobb eredményt is elérhettünk volna.

Saját nevelésű fiataljaikra alapoznak

– A fiatalok beépítése tervek szerint alakult?
– Úgy gondolom az utánpótlás-nevelésünk jó úton jár, jövőre hat ifista korú játékos kap szerepet a felnőtt csapatban. Remélem ez a fiatalabb korosztályokban sportoló lányoknak is ad egyfajta motivációt. A lehetőséget megkapták, mindannyian rendkívül tehetségesek, bizonyítottak egy-két mérkőzésen, hogy részfeladatokat képesek már nagyon ügyesen megoldani. Az a célunk, hogy hosszú távon ők alkossák a felnőtt csapat gerincét.

– Tavaly odahaza szállította a csapat a bravúros győzelmeket, idén viszont csak megszorítani sikerült a legjobbakat. Ez miért alakulhatott így?
– A védekezésünk visszaesésében látom. Összességében nem volt rossz, de nem sikerült hozni az előző évi szintet. Gara Dorina úgy döntött félévkor, hogy befejezi a kézilabdát, az ő kiesése nagyban befolyásolta a védekezésünk keménységét, és sokkal kevesebb megállító faultunk volt, mint előtte. Az egészséges önbizalomnak is híján voltunk, a top csapatok ellen rendre jött egy 10-12 perces rövidzárlat, ahol viszonylag nagy hátrányba kerültünk, és azt már nem tudtuk ledolgozni.

Levetkőzni avkétarcúságot

– Vajon ez okozta a kétarcúságot is, ami idén talán még jobban felfedezhető volt a csapaton, mint az előző évben?
– Az biztos, hogy a fiatalságunk nagyban közrejátszott ebben, talán a „kötelező” meccseket túl izgulták egy páran, mely az egész csapat teljesítményére hatással volt. Továbbra is hiányzik egy vezér, akit a többiek elfogadnak és a teljesítményével magával tudja rántani a lányokat. Pár játékosnak sajnos a hozzáállása sem volt mindig megfelelő, nekik mindenképp változtatni kell. Amennyiben ezekre a problémákra az új vezetőedző talál megoldást, akkor úgy gondolom, már nem lesz igaz a csapatra ez a kétarcúság.

– Nem szakad ki a klub kötelékeiből, hiszen visszatér az utánpótlásba. A felnőtt érából mire emlékszik majd vissza a legszívesebben?
– Nem volt tapasztalatom felnőtt csapat élén, de nem gondolkoztam sokat az ajánlaton. Ismertem a lányokat, bíztam benne, hogy elfogadnak, elfogadják az elképzeléseimet. Legszívesebben az egész tavalyi szezonra emlékszem vissza, ahol olyan csapatokat győztünk le itthon, mint a későbbi bajnok Vasas, az addig veretlen Eger vagy az idén hibátlan Szombathely. Szép emlék marad az őszi hétmeccses veretlenségi sorozatunk, ahogy örök emlék marad az Esztergom elleni utolsó hazai bajnoki is.