Megfájdult Nagy József szíve, hogy nem lehetett az asztalok, a barátok mellett

Címkék#emlékverseny #Nagy József #asztalitenisz

Három híján 50 évig edzősködött az asztaliteniszben, két éve vonult – orvosi tanácsra – nyugdíjba. A ’90-es években Orosházán nemzetközi asztalitenisz-mérkőzésekre kijárók emlékezhetnek Nagy Józsefre, aki rendszeresen dolgozott versenybíróként. Szerény és alázatos és kicsit szomorú is, mert szeretett sportágát már csak kívülről, passzívan figyelheti.

Gajdács Pál

– Pusztaföldváron születtem 1957-ben, ami az ötvenes években sem volt nagy – révedt a múltba az egyébként jó kedélyű, barátságos Nagy József. – Két lehetőség adódott, az egyik a labdarúgás, a másik az asztalitenisz. Kilencévesen a labdarúgó-mérkőzéseken szedtem a labdát, míg az asztalitenisszel az iskolában ismerkedtem meg, ahol az iskola folyosóján volt felállítva egy asztal. Már akkor kiderült, hogy jó a gömbérzékem, az első sikereimet is iskolai szinten értem el, ahol háromszor is megnyertem a bajnokságot. Később ifjúságiként városi és területi bajnokságon is az élen végeztem. Hamar a szervezés, az edzői munka felé fordultam, és mindig is az utánpótlással foglalkoztam, már tizennyolc éves koromtól. Tizenhat éves koromban kerültem Orosházára. Megfordultam az OMTK-ban (1975-től 1991-ig), majd létrehoztuk az Orosháza Asztalitenisz Utánpótlásáért Nagy József Alapítványt, majd az orosházi Asztalitenisz Sportklubot. Schneider Gyuri barátommal, két NB III.-as szintű játékossal és Bocskai Szilárddal, Szikora Gáborral, Miskei Zoltánnal összehoztunk egy csapatot, az ASE Orosházát, amivel két évig játszottunk az NB III.-ban. Neveltük a játékosokat, közel húsz megyei bajnok került ki a kezeink közül.

Nagy József közben folyamatosan képezte magát. A Testnevelési Egyetemen sportszervezői, a Pécsi Tudományegyetemen bölcsész-romológus mesterfokozattal szerzett diplomát és angol és felsőfokú lovári nyelvvizsgája (10 évig tanított angolt és 20 évig lovárit), valamint EU pályázatíró referensi és foglalkoztatási menedzseri papírja is.

– Nagyon szerettem – szeretem ma is! – az asztaliteniszt, negyvenhét évig maradtam a sportágban, de két évvel ezelőtt, 65 évesen orvosi utasításra abba kellett hagynom – komorodik el. – Komoly műtéteken estem át, volt egy trombózisom, egy hasi műtétem és egy szívinfarktusom. Stressz és fizikai terheléstől mentes életet kell folytatnom. Azt mondják, csoda, hogy ilyen sokáig edzősködtem, mert körülbelül húsz betegségem van.

Bántotta, ha csalódás érte

Mint mondja, a betegséghez az is hozzájárulhatott, hogy nagyon lelkis ember. Nagyjából 30 évet tanult különböző iskolákban és nagyon bántotta, ha bármiféle csalódás érte. Mindig, mindenre lelkiismeretesen készült, legyen szó a labdarúgó, az asztalitenisz játékvezetésről, vagy csak az edzésekről.

Izgultam, hogy vajon, amiket oktatok, meg tudják-e majd a versenyeken is csinálni a tanítványaim? 1988-ban 31 évesen Pintér Attilával, az orosházi egyesület legendájával, edzőjével együtt kitüntettek az „Orosháza Sportmozgalmában” végzett kiemelkedő munkámért. Valaki mondta, hogy azért tüntettek ki ilyen fiatalon, mert hosszú évekig társadalmi munkában végeztem a feladatom. Ami még fontosabb: talán azért is, mert nagyon szerettek a gyerekek!

Nagy József családjában öt gyermek nevelkedett (most várják a hatodik unokájukat!), akik közül Bence Farkas Rudolffal országos bajnokságot is nyert, Máté többször győzött azon a nemzetközi Szent István Kupán, melyet Nagy József közel harminc alkalommal rendezett meg Orosházán. Fiai korán abbahagyták a sportot, mert a most Írországban élő Bence a munkája miatt felkerült Budapestre. Rajtuk kívül büszke még az ötszörös szenior bajnok Nyári Lászlóra és a bulgáriai Európa-bajnokságon szereplő Göndös Gáborra és a többi megyei bajnokra is.

Nemzetközi meccseken dolgozott versenybíróként

Nagy József számtalan jelentős nemzetközi klub-, és válogatott mérkőzésen közreműködött versenybíróként.

– A Jan-Ove Waldner, Jörgen Persson fémjelezte svéd férfi válogatott 1992-es orosházi játékát nézőként csodáltam. Emlékezetes az egyik orosházi magyar–horvát női Eb-mérkőzés is, melynek én voltam az egyik bírója. Emellett több nemzetközi ETTU-kupa mérkőzésen közreműködtem. Ugyanolyan emlékezetes számomra az általunk rendezett nemzetközi, megyei és körzeti bajnokság és az 1997-ben életre hívott tizenhat asztalon zajló közép-kelet európai verseny, melyen hét országból százhúsz asztaliteniszező volt jelen. Vezettem mérkőzést a most a párizsi olimpián szereplő Madarász Dórának, aki egy ízben annyira sportszerű volt, hogy kénytelen voltam neki sárga lapot adni, azután olyan szelíden, tisztelettudóan játszott, hogy magamban meg is dicsértem – mondta Nagy József.

A labdarúgó pályákon is feltűnt Nagy József

Érdekes, hogy ha rövid ideig is, de Nagy József párhuzamosan dolgozott asztalitenisz versenybíróként és labdarúgó játékvezetőként is.

– Futballoztam az OMTK-ban is, de nem voltam kellően kemény, engem viszont jó néhányszor felrúgtak. Játékvezetőként három évig tevékenykedtem. Nekem egy intellektuális sport jobban fekszik.

Büszke arra, hogy a hazai asztalitenisz szövetségtől 2009-ben kapott „Kiváló Asztalitenisz Eredményességért” kapott elismerésre, amiatt azonban nagyon szomorú és csalódott, hogy Orosházán 36 éve semmilyen elismerésben nem részesült.

S hogy mit adott Nagy Józsefnek az asztalitenisz?

– Nagyon sok mindent! Szeretetet a sportág felé, akaraterőt, kitartást, szorgalmat, lelkesedést. Legalább annyit adott nekem, mint a szüleim, a testvéreim és a családom. A szívműtétem után ott voltam nézőként azon a Pintér Attila-emlékversenyen, és fájt a szívem, hogy nem lehetek lent az asztaloknál a sportbarátaim között. Két éve teljesen befejeztem a működést. Csináltam volna életem végéig, de az orvosi tanácsot be kell tartanom. Azért a sportággal – ha elméleti síkon is – de foglalkozhat, most éppen könyvet ír az asztalitenisz történetéről, már csak néhány oldal hiányzik.