Kaszával szúrta le a szomszéd kutyáját, állatkínzásért kell felelnie

A vádirati tényállás szerint a vádlott a tartózkodási helyéül szolgáló ingatlan udvarán tavaly április 27-én a füvet kaszálta. Eközben arra lett figyelmes, hogy a szomszéd 6 éves, fajtatiszta, törzskönyvvel nem rendelkező két pulikutyája hangosan ugat a kerítés mögött. A vádlottat idegesítette a zaj, és a kerítéshez lépve a kezében lévő kaszával, egy erőteljes mozdulattal az állat mellkasát megszúrta. A vádlott cselekménye a kutya pusztulását okozta.

A keddi tárgyaláson azonban egy jóval összetettebb helyzet rajzolódott ki, amely egyértelművé tette, hogy a szomszédok között megromlott viszony döntő szerepet játszott a szűk egy évvel ezelőtt történtekben.

A vádlott, Sz. S. elöljáróban elmondta, hogy már negyven éve él a tanyasi területen.

— Nagy volt a fű, ezért egy fakaszával neki álltam levágni — emlékezett vissza. A vallomása innentől azonban erőteljesen eltért a nyomozás során tett megnyilatkozásától, amire dr. Varga László bíró fel is hívta a figyelmét. Az idős, 70. évét már betöltött férfi azonban nem tudott magyarázatot adni a különbözőségre.

A járásbíróságon elmondta, hogy a kasza éle átért a kerítésen a szomszéd telkére, és miközben a két kutya játszott, az egyik „beleugrott abba”. Tagadta, hogy szándékosan beleszúrt volna. Ezzel szemben korábbi, a már említett nyomozati szakaszból megidézett vallomása szerint áttolta a kaszát a drótkerítésen.

A bíróságon úgy fogalmazott, az állatok ugatása nem idegesítette, korábban ugyanakkor arról szólt, hogy zavarta. Többször elismételte, hogy szomszédjának szerinte vele kellett volna megbeszélnie a történteket.
„Mondhatták volna, hogy mit csináltál, te vén marha?! Ehelyett rögtön a rendőrségre mentek” — osztotta meg elvárásait. Mint mondta, bűnösnek nem érzi magát, de sajnálja a történteket.

A kutya gazdájának vallomása — ami viszont teljesen egyezett a nyomozati szakaszban tett közlésével — rávilágított, hogy kettőjük kapcsolata akkor mérgesedett el, amikor néhány éve nem engedte a szomszédjának, hogy az kivágjon egy fát. Elmondása szerint Sz. S. ezt követően kővel dobálta meg a kutyáit, sőt, volt, hogy karikás ostorral verte őket, amikor sétáltatták a négylábúakat. (Ez utóbbit a vádlott tagadta, állítása szerint a seregélyek elijesztésére használta a karikást.) Alig egy hónappal a kaszás támadás előtt pedig oltott mésszel locsolta le az idős férfi az állatokat.

A kutya gazdájának véleménye szerint egyértelmű, hogy nem véletlenről van szó, hiszen Sz. S. lábnyomai látszódtak a kerítésnél, a kaszálás éppen az első vérfoltokkal egy helyen ért véget, és a családtagnak számító, kimúlt kutya sebei sem utaltak véletlenre.

Ezt egyébként az igazságügyi szakértő jelentése is megerősítette, aki leírta, az állatot olyan erővel szúrták meg, hogy a penge áthaladt a testén. A dokumentum arról is szólt, hogy ha minden úgy történik, ahogy a vádlott megfogalmazta, a kutyán felületi sérülések keletkeztek volna.

Senkinek nem szabad így intézni egy problémát

Dr. Varga László bíró az ítélet indoklásában több olyan tényezőre is felhívta a figyelmet, ami a konkrét eseten is túlmutat.

— Az új szomszédok és kutyáik érkezése természetesen módon megváltoztathatták egy idős ember korábban megszokott életritmusát. Az is elfogadható, hogy az állatok ugatása idegesítette, zavarta. Ugyanakkor egyetlen lépést sem tett annak érdekében, hogy ezt felnőtt emberek módjára megbeszéljék a szomszédjával — hangsúlyozta a bíró. — A kutya nem tud bírósághoz fordulni, nem tudja a hatóságot segítségül hívni, ha sérelem éri, de az állatok nem is tehetők felelőssé a kialakult helyzetért. Senkinek nem szabad, nem lehet egy dolgot úgy elintézni, ahogy azt a vádlott tette tavaly áprilisban. Az országos televíziókban gyakran találkozni olyan képekkel, híradásokkal, amelyek megkínzott állatokat láttatnak. Mindez minden jó érzésű emberben felindulást vált ki.

A bíró hangsúlyozta, véleménye szerint az ítélet megfelelő visszatartó erőt jelent majd az idős férfi számára a továbbiakban, aki viszont még szeretné átgondolni, elfogadja-e az ítéletet.