Egy kaukázusi juhász tartja rettegésben a sarkadiakat

Évek óta rettegnek az úgynevezett Anti kövesút végén élő szomszédok Tóth Imre kutyájától. Egyiküket két éve, kétszer is megharapta.

— Láncon tartja a kutyát, de néha elszabadul. Ez legutóbb április 18-án dél körül történt meg ismét. A kaukázusi juhász először Raffai Zoltánt borította le a bicikliről, aztán a szintén kerékpárral érkező Békési Sándorra támadt rá, majd Tóth Sándor szomszédomat borította le a segédmotorkerékpárról. Neki a jobb combján most is ott a kutya két tépőfogának nyoma, tüzesedett a sebe, de nem ment orvoshoz vele.

Manyikát, a nejemet két éve, először május 28-án megharapta, majd augusztus 3-án is rátámadt. A harapás, marcangolás olyan csúnya volt a csípőjén, hogy még három hónap múlva is Gyulára járt a Pándy Kálmán megyei kórházba kezelésre, kontrollra — elevenítette fel az előzményeket is otthonában Zanócz István.

A nyugalmazott kerületvezető erdész elmondta: csakúgy mint most, akkor is jelentették mindkét esetet a rendőrségen, s a polgármesteri hivatalban egyaránt. A polgármesteri hivatal szabálysértési ügyintézője, veszélyeztetés kutyával szabálysértés elkövetése miatt első ízben 15 ezer, míg második alkalommal 20 ezer forint pénzbírsággal sújtotta az eb gazdáját.

— A helyzet azonban azóta sem változott semmit. Ugyanúgy kidűl-beborul a kapuja, nincs normális kerítése. Az ellen semmi kifogásunk, hogy kutyát tart. Két évvel ezelőtt sem azt kértük a hivataltól, hogy büntessék meg, hanem azt, hogy kötelezzék az ebtartás szabályainak betartására.

Magyarul, legyen normális kerítése vagy tartsa kennelben a kutyát, hogy ne tudjon kitörni az utcára, ne tudja megharapni az embereket, mert már sok embert megharapott — kapcsolódott be a beszélgetésbe Zanócz Istvánné is.

— Éppen a városból tartottam hazafele, amikor a Mozi Sörözőnél találkoztam Raffai Zoltánnal, akit előtte a kutya már lerántott a bicikliről, s így tudtam, hogy újra baj van. Óvatosan jöttem, de a kutya ugyanúgy rámrontott. Még szerencse, hogy szódásüvegek voltak nálam, azzal hadakoztam a kutya ellen, s a biciklit használtam pajzsnak a testem előtt. Így megúsztam harapás nélkül, sikerült elhátrálnom a kerítésig — vette át a szót Békési Sándor.

— Én nem voltam olyan szerencsés, mint a szomszédom. Befele, a városba tartottam kismotorral. Ahogy elhúztam a kapubejáró előtt, vaktából ugrott nekem, kapott belém, de akkora már a gazdája is érkezett egy bottal. Azért, hogy elszabadul, nem a kutya a hibás, hanem a gazdája.

Jó hangosan meg is vitattuk az esetet, s még azt mondta, hogy „...Mit akarsz, hisz az csak egy bolhacsípés!” — tolta le a nadrágját térdig, s mutatta meg a kutya fogának még mindig látszó nyomait Tóth Sándor. — Két éve, éppen a töltésoldalnak kanyarodtam a kismotorral, amikor ugyanígy nekem rontott a kutya, csak akkor le tudtam ugrani, és ráordítottam, úgy kerültem el a harapást — toldotta a szót.

— Nézze uram! Tanyán lakom, kell a kutya. Loptak már innen hulladékvasat, s kertészkedem, a terményt is meg kell védenem. Lédi nyolc éves és mindig meg van kötve, rendesen tartom. A múltkor egy kis baleset történt mert az idő megette a karabinert, s eltörött. De azóta vettem újat, erősebbet, a láncot is tavaly vettem — mondta a 17 esztendeje MÁV-nyugdíjas, 73 esztendős Tóth Imre az V. számú külterület Tanya 6. szám alatti portáján.