Minden anyuka meggyógyul - Egy méhnyakrák igaz története

„— Minden anyuka meggyógyul? — Igen — válaszoltam —, minden anyuka meggyógyul! - s ezzel nyugodott meg a kis lelke. Közben szorított a sírás, de tudtam, hogy nem veheti észre. Én vagyok a nagy, erős anyukája.” Egy méhnyakrák igaz történetét mondja el a „remény könyvében”, a „Minden anyuka meggyógyul!” című új kötetében a békéscsabai kötődésű írónő, Tóth Icó.

— Alig néhány hónappal második kislányunk megszületése után, 2011-ben diagnosztizálták nálam a méhnyakrákot. Gyakorlatilag a műtét előtti napoktól naplót vezettem, elsősorban azért, mert egyfajta megnyugvást adott számomra — nyilatkozta lapunknak az írónő. Tóth Icó elmondta, hogy a Minden anyuka meggyógyul! című kötete mégis több, mint az akkori feljegyzései.

— A betegség alatt számos kérdés, probléma és kétség merült fel bennem, és úgy gondolom, hogy ezzel mások is így lehetnek. Orvosok, egészségügyi szakemberek segítségével ezekre is válaszokat ad a könyv, ami így segédlet is. Emellett szeretteim, barátaim is vallanak érzéseikről arról, hogy miként élték meg, ami velem történt — tette hozzá a szerző.
Tóth Icó olyan hitelességgel, szemléletességgel írja le történetét, hogy az olvasó szinte ott van vele a kórházban, a műtéteknél, s együtt várja vele a szövettan eredményét.

— Nagyon fontos, hogy nem szabad küzdenünk! A küzdelem mindig harc, és a harc veszteségekkel jár — fogalmazott. — Én végig úgy éreztem, hogy a Jóisten velem van, de úgy gondolom, mindegy, hogy valaki miben hisz, csak higgyen, s az hozzásegítheti a gyógyuláshoz.

Kérdésünkre, hogy miként tudott a kezelések és a műtétek alatt is édesanya maradni, Tóth Icó kiemelte: az anyai ösztön mindennél erősebb.

— Nagyon érdekes volt. Nem igazán az foglalkoztatott, hogy én miként érzem magam. Ha a családom arról számolt be, hogy a gyerekek jól vannak, jókedvűek, akkor én is jobban voltam — ecsetelte az írónő, aki elárulta, hogy amikor bekerült a kórházba, nagyon megfogta az egyik szobatársa viselkedése.

— Az asszony éppen meditált. Amikor befejezte, azt mondta, hogy körülöttünk angyalok vannak, akik segítenek — folytatta Tóth Icó. — Lehet, hogy butaságnak hangzik, de valahogy úgy éreztem, igaza van. Én is beszélni kezdtem az angyalokhoz, s minden reggel elmondtam egy-egy imát. Hihetetlen megnyugvást adott számomra.

Az elbeszélés 2011. november 20-ától 2012. július 11-éig, az első, nagyon szép eredményeket hozó MRI-vizsgálatokig kíséri végig Tóth Icó és családja mindennapjait.

— Valahogy a sok-sok kezelés közepette úgy éreztem, hogy küldetésem van. Segítenem kell másoknak, ezért is döntöttem a naplóm már említett bővített formában való közzététele mellett — szólt a kötet megszületésének hátteréről a szerzőnő. — A nők körében a második leggyakoribb halálok a méhnyakrák, s még mindig nagyon keveset tudunk róla.

Mint azt könyvében is leírta: „Nem ijesztgetni akarok! Nem okoskodni akarok! Nem felfedezni akarok! Nem akarok! Csak segíteni szeretnék, erőt adni, és megmutatni, megtanítani, hogyan lehet ezt könnyebben megélni.”

A számos idézetet, megerősítő szavakat, imádságokat tartalmazó  kötet borítójának is a különleges virágot, a mályvavirágot választották, ami szimbolizálja azt az erőt, ami a nőkben, asszonyokban megvan. Hogy minden anyuka meggyógyulhasson.

A fiatal édesanya emellett az emlőrákosok mintájára mozgalmat hoz létre, amely feladata a felvilágosítás, a segítségnyújtás. Jelképük a mályvavirág, ami az érett nő virága. Az interneten a www.malyvavirag.hu és a facebook.com/malyvavirag oldalakon bővebb információkat is olvashatnak a könyvről és a mozgalomról az érdeklődők. A könyv a nehéz helyzetben lévőket is, és érdeklődő nőket is szolgálja, nem csak méhnyakrákosokat.