Fekete pólók és szalagok jelképezik a pénztelenséget

Az ügy előzményei: a budapesti Péterfy Sándor utcai kórházban Sándor Mária nővér fekete ruhába öltözve indított figyelemfelhívó akciót a kórházi dolgozók alulfizetettsége, a ki nem fizetett túlórák miatt. Az eset kapcsán kezdődött szolidaritási akcióhoz csatlakoztak a gyulai egészségügyi szakemberek, dolgozók is.

Lapunk megtudta véleményüket, miszerint nyílt titok, hogy évek óta drasztikus pénzelvonás történik az egészségügyből. Ebből következően a betegellátó intézmények vagy igyekszenek tartani az eddigi színvonalat úgy, hogy nem fizetik a beszállítókat, vagy a dolgozóik egy részét sem, vagy különböző megszorítások alkalmazásával igyekeznek a fizetési kötelezettségeknek részben vagy teljes egészében eleget tenni, ami viszont a betegellátás minőségének a romlását eredményezheti.

— Abban egyetérthetünk, hogy mindkét eset a kórházak működőképességét veszélyezteti — írta lapunknak az egyik részvevő. — A napokban a média is tudtunkra adta, hogy kórházaink összes tartozása megközelíti a 90 milliárd forintot. E tartozás kiegyenlítésére, mint tudjuk, a kormány mindössze 60 milliárdot különített el, tehát az alapprobléma továbbra sem oldódik meg. Rövid időn belül ugyanígy felhalmozódnak az adósságok, továbbra sem törődik senki az egészségügyi dolgozók bérének alulfinanszírozásával, és itt most nem feltétlenül az orvosokra gondolok. Nálunk, Magyarországon  minden olyan sajátságosan történik.

— Az ügyeletek után törvény kötelez, hogy szabadnapra menjünk, ami jó is lehetne, ha ezeket a szabadnapokat nem az ügyeleti időnkből kompenzálnák. Természetesen erre is törvény ad lehetőséget — folytatta a szakember.

— Az ügyeleti díjunkat, szintén törvényesen, nem az aktuális, hanem a nem tudom hány évvel ezelőtti személyi alapórabérünk után számítják ki. Ez főként a műtőtermi, valamint az egyéb ügyeleti rendszerben dolgozókat érinti. A betegágy mellett dolgozók nagy részére a létszámhiányból adódó túlterheltség és a kiégettség a jellemző. Mindez elszomorítóan alacsony munkabérrel párosul. És ekkor jön egy Sándor Mária, aki a nyilvánosságot vállalva beszél a munkahelyi problémákról. Az ő felhívására indult el a feketepólós mozgalom, ezzel is ráirányítva a figyelmet az egészségügy gyászos helyzetére. Azt gondolom, hogy ilyen helyzetben az elvárható  minimum, hogy kiálljunk Sándor Máriáért, jelezve ezt azzal, hogy felvesszük a fekete pólót.

Információnk szerint a gyulai kórházban csütörtökön az anesztesek teljes létszámban, a sebészeti műtőben és az intenzív osztályon néhányan dolgoztak fekete pólóban. Péntekre már a sürgősségi baleseti állomás dolgozói, az egész intenzív osztály és a nőgyógyászati műtő dolgozói is csatlakoztak.

— Sajnos, az évek folyamán rá kellett jönnünk, hogy ha el akarunk érni valamit, akkor csak magunkra számíthatunk. Senki nem áll ki értünk, sem az orvosaink, sem a helyi vezetőink, sem a szakszervezetünk, sem a szakdolgozói kamaránk — ecsetelte a név nélkül nyilatkozó dolgozó.

— A problémáink és a céljaink is közösek. Bízom benne, hogy erős összefogással és kitartással elérhetjük, hogy az ágazat minden dolgozója megkapja a rég áhított és megérdemelt erkölcsi és anyagi megbecsülést, olyan jövedelmeket, amiből minőségi életet tudunk biztosítani önmagunknak, és szeretteinknek egyaránt, hogy szabad időnket ne második vagy harmadik munkahelyen kelljen eltölteni, hanem pihenéssel a családunk körében.